Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy észrevegyük, Di María és Alonso távozása befolyásolja Ancelotti munkáját és a Real Madrid jelenlegi teljesítményét.
Mindössze három mérkõzésen vagyunk túl, a blancók máris hatpontos hátrányban vannak a veretlen Barcelonával szemben, a regnáló bajnok Atléticótól pedig négy ponttal vannak lemaradva.
Általánosságban az az ember érzése, hogy ez a keret gyengébb, mint az elõzõ szezonban volt, és a megfelelõ intenzitás és küzdõszellem hiányában akarja megtalálni azt az utat, amit járni szeretne.
Miközben nagyon könnyû a döntéshozók nyakába varrni mindent, a helyzet korántsem ilyen egyszerû.
Nem kérdéses, hogy Di María a Bernabéuban akart maradni. A probléma abból a különbségbõl adódott, hogy õ mennyit szeretett volna keresni, és mennyit lett volna hajlandó a Madrid fizetni neki. A játékosnak a kezdetektõl fogva az volt a benyomása, hogy a klub egyetlen lépést sem hajlandó megtenni azért, hogy maradjon a Real Madridnál.
Valójában azt mondták neki, hogy boldogok lennének, ha maradna, de nem lennének boldogtalanok, ha távozna. Ettõl a pillanattól kezdve a kocka el volt vetve.
James Rodríguez érkezésével nem volt a klub felkészülve egy jobb szerzõdés felajánlására, arra, hogy sok pénzt adjon Di Maríának, aki a kolumbiai miatt az idõ nagy részét a padon töltené.
Xabi Alonso esete teljesen más, a játékos akart távozni. Ezt elmondta Ancelottinak és a klubnak, mindenkit meglepve, hiszen egy héttel korábban pont az ellenkezõjét állította. Helytelen lenne azt feltételezni, hogy a Real Madridnak köze van a távozásához.
Mit kellett volna tennie a klubnak, ha a döntés már megszületett? Legalább ez megadhatja a lehetõséget arra, hogy az olyan játékosok, mint Toni Kroos és Asier Illarramendi fejlõdhessenek, akiknek a szerepe korlátozottabb lett volna Alonso maradásával.
Vajon Illarramendi lesz az új Xabi Alonso? Nem hiszem, hogy így lenne, de ez egy hosszú út.
Annyi bizonyos, hogy a Real megpróbálja megváltoztatni a játékstílusát, nagyobb nyomással az ellenfél térfelén és több játékkal a középpályán, hogy megfeleljen Kroos, Modric és James stílusának. Ez rendben is van, ha birtokolják a labdát, de ha nem, akkor könnyen ráfázhatnak. Láthattuk Arda góljánál, hogy a három játékos közül egyik sem végezte jól a munkáját.
Sokan azt állítják, hogy James és Kroos nem a saját pozíciójában játszik. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kolumbiai számára nem idegen a baloldali játék, hiszen pályafutása korábbi szakaszában már játszott ezen a poszton némi sikerrel, mielõtt az általa kedvelt 10-es szerepére váltott volna.
Kroos a múltban soha nem játszott védekezõ középpályást a Baryernnél, de mégis itt találja magát, amikor a válogatottban játszik, ami azt sugallja, hogy ha a világbajnok csapatban elég jó ere a pozícióra, akkor a klubjában is képes megoldani a feladatot.
Nincs többre szüksége ehhez, mint megtalálni a helyét a csapattársak között, nem beszélve a tapasztalatról, ami ebben a pozícióban a csillogáshoz szükséges. Képes betölteni ezt a szerepet, nem is akárhogy.
Tendencia, hogy a Bajnokok Ligája megnyerése után a gyõztes csapat veszít az intenzitásából, ami egy jó ok lehet arra, hogy eddig miért nem sikerült egyetlen klubnak sem megvédeni ezt a címet.
Azt mondják, ez egy újabb olyan szezon lehet – köszönhetõen a bajnokságban való botladozásnak -, melyben a Real Madrid a legnagyobb figyelmet a Bajnokok Ligájára fordíthatja.
Cristiano Ronaldónak hosszú idõbe telik majd, mire visszanyeri erõnlétét. Volt egy rövid pihenõje, de nem hiszem, hogy a térdproblémái teljesen rendbejöttek. Talán ez az oka Chicharito érkezésének is. Elképzelhetõ, hogy a mexikói nem Benzema pótlására érkezett, viszont új arculatot képes adni a Madrid támadásainak, ha Ronaldo nincs 100%-os állapotban.
Ne feledjük azonban, hogy õ az a Chicharito, aki csak hat mérkõzést játszott az elõzõ idényben, egy középszerû Manchesterben, szóval nem érdemes lélegzet-visszafojtva várni, hogy mi történik.
A Bajnokok Ligájában ez a csapat mindig képes a teljes átalakulásra. Mindenki csak a saját felelõsségére írja le õket.
Guillem Balague
