Különleges dolog Michel fiaként a Real Madrid ellen játszani.
Mindig különleges pályára lépni a Bernabéuban. Számomra ez az egyik legszebb stadion a világon, egy futballista pedig mindig örömmel játszik egy ilyen helyen. Általában egy labdarúgó úgy érezheti, kiváltságos, hogy azt csinálhatja, amit szeret. Egy elsõ osztályú stadionban a Real Madrid ellen ez még inkább igaz.
Mire emlékszel a korábbi látogatásaidból?
A Rayóval, Getaféval vagy a Racinggal való szerepléseimrõl nincsenek túl boldog emlékeim, hiszen soha nem nyertünk itt. Remélem, az Elchével megszerezhetem az elsõ gyõzelmem.
És madridi játékosként?
Bekerültem a Madrid keretébe, amikor Schuster volt az edzõ, de soha nem voltam elég szerencsés ahhoz, hogy az elsõ csapatban játszhassak. 19 évesen úgy döntöttem, hogy távozom a Celtába. Úgy volt, hogy elsõ csapatbeli mezszámot kapok, de az új érkezõk miatt végül a 29-est adták nekem. Tudtam, hogy nehéz lesz annyi játékidõt kapni, amennyire egy 19 évesnek szüksége van.
Nagyon fiatal voltál ahhoz, hogy elsõ csapatbeli mezszámot kapj. Nem volt túl elhamarkodott a váltás?
Remek évem volt a Castillában, ahol 38 mérkõzésen léphettem pályára, és a másodosztályban öt gólt is szereztem az elsõ szezonomban. A karrierem nagyszerûen kezdõdött. Az volt az álmom, hogy helyet szerzek magamnak a Real Madridban, és jól haladt a dolog. Ez azonban nem történt meg. Soha nem fogom megtudni, hogy az volt-e a helyes döntés, hogy kölcsönbe távozzak. Nem tudom, mi történt volna, ha maradok. Ezt a kérdést már sokszor feltettem magamnak. Én választottam ezt az utat, és nem bántam meg, mert boldog vagyok.
Schster nem hitt benned?
Nem tudom. Nehéz a Madridban játszani és helyet szerezni magadnak. Abban az évben érkezett Sneijder, Robben, valamint Drenthe, aki a legjobb 21 év alatti játékos volt Európában.
Hogyan fogadott téged a Bernabéu?
Nagyon jól. Sok ember követte a pályafutásom a Castillában, és ismertek onnan. A madridi szurkolók mindig szeretetteljesen bántak velem. Úgy gondolom, azért is, mert Míchel fia vagyok. Érzem az édesapám iránti szeretetüket.
El tudod képzelni, hogy egy nap apád edzi majd a Real Madridot?
Errõl álmodom. Voltam olyan szerencsés, hogy õ edzhetett engem. Remélem, hogy egy nap meglesz a lehetõsége arra, hogy a Real Madrid edzõje legyen. Az emberek azt fogják hinni, azért mondom ezt, mert a fia vagyok, de akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok elfogult. Több mint kész arra, hogy a Madrid edzõje legyen.
Arról álmodtál, hogy olyan legenda leszel, mint õ?
Mindig. Amikor kicsi voltam, olyan akartam lenni, mint õ. Most, 26 évesen is arról álmodok, hogy olyan jó leszek, vagy még jobb, mint õ.
Hogyan gyõzhetitek le a Real Madridot?
A szezon elején azt hittem, hogy a Real Madrid még inkább együtt lesz, mint az elõzõ idényben. Csapatként még mindig nagyon gyorsak. Ahhoz, hogy elvegyél valamit a játékukból, keményen kell koncentrálni, csapatként dolgozni és jól játszani.
Mik az elsõ emlékeid a Bernabéuból?
Ülünk a lelátón, a szögletzászló közelében, ahol láthatom apámat, amint elvégzi a szögleteket, majd idõrõl-idõre felemeli a karját, hogy integessen nekem és édesanyámnak.
Kivel futballoztál elõször?
Mindenekelõtt apámmal és Zamoranóval. Velünk jött az öcsém is, aki három évvel fiatalabb.
Valamilyen egyéb sztori?
Akkoriban a tv-csatornák követtek minket. Emlékszem, egy nap, amikor nem kellett iskolába mennünk, elmentünk a Real Madrid edzésére. Délben, ebéd közben a TV-ben a sporthírek következtek, és kiderült, hogy egy kamerás épp elkapta, amint edzésen én és az öcsém a fûben fekszünk és köpködünk egymásra. Apám nem volt túlságosan elégedett…
Miben különbözik az akkori és a mostani futball?
A stílusban, valamint nincs annyi taktikai fegyelem manapság. A labdarúgók talán ugyanolyan keményen edzenek, mivel ezek a mérkõzések sok munkát igényelnek.
Olyasvalakiként, aki végigjárta a ranglétrát a Madridban, mit gondolsz Iker kifütyülésérõl?
Azt hiszem, igazságtalan. Egy olyan játékos, mint Casillas, aki annyit adott ennek a klubnak, és aki ennyire szereti ezt a klubot, nem érdemli meg, hogy ebben a helyzetben legyen. Nem hibázott az Atlético góljánál. Jelen pillanatban úgy tûnik, hogy az emberek a kapusokat hibáztatják. Nehéz így játszani. Iker több mint húsz éve van a klubnál, szörnyû lehet, ha úgy kezelnek, mint õt most. Bízom benne, hogy ez nem befolyásolja a teljesítményét.
