Taktikai szemmel: Villarreal – Real Madrid

Ezzel a cikkel igyekszünk azoknak kedveskedni, akik szeretnek mélyebben is elemezni egy találkozót, és megérteni a játéknak egy olyan fontos elemét, mint a taktika. Míg az Egytõl egyig címû rovatunkban az egyéni teljesítményekre koncentráltunk, addig itt igyekszünk a játékosok csapatban betöltött szerepére fókuszálni. A két cikk elolvasásával remélhetõleg teljes képet kap a szurkoló arról, miért alakult úgy a meccs, ahogy.

A Real Madrid folytatta jó sorozatát és újabb gyõzelmet aratott. Cristiano Ronaldóék egy, a látvány tekintetében kevésbé élvezhetõ összecsapást tudtak megnyerni, egy „nehéz pályán”, olyan ellenféllel szemben, mely több nagy csapat orra alá is borsot törhet majd a késõbbiekben. Ancelotti mester csapata kapott gól nélkül hozta le a találkozót és talán ezt nevezhetjük a mérkõzés legnagyobb pozitívumának, ugyanis (a sok lõtt gól ide vagy oda) az elõzõ idõszakban erre nem volt példa. Az olasz tréner és csapata mind szerkezetileg, mind pedig taktikai húzások terén kiszámíthatóbb az aktuális ellenfél számára, amikor 4-3-3-ban játszik. A Madrid nem elõször – és Ancelottit ismerve nem is utoljára – húzta elõ ezt a régi-új hadrendet, melyben statikusabb csapat lett. Ez a szerkezeti váltás leginkább Cristiano Ronaldo játékán látszik, CR7 ebben a szerkezetben kevesebb szabadságot kapott és nem is „fickándozott” úgy, mint az elõzõ meccseken. Ahogy már említettem, fontos és pozitív változás, hogy kedvenceink kapott gól nélkül hozták soros bajnokijukat. Ebben elévülhetetlen érdemei voltak Iker Casillasnak, aki több nagy védést is bemutatott, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a legjobb formájának közelében sem járó madridi védelem kihagyásai ellenére, a hazai támadók is rendre rossz megoldásokat választottak. Ez legfõképp Viettóra volt jellemzõ, aki egymaga gondoskodhatott volna a sárga tengeralattjáró pontszerzésérõl. A Real Madrid sokkal jobban használta ki az adódó lehetõségeit, két szép találattal eldöntötték a találkozót. Casillasnak jóval több dolga akadt, mint Asenjónak, különösen az elsõ játékrészben, de késõbb, a biztos vezetés tudatában érkezett az Ancelotti-féle labdatartó játék, melyre nem tudott reagálni a vendéglátó együttes, így nem volt kérdés a gyõztes kiléte.

Ahogy a szerkezeti képen is látszik, a 4-3-3-hoz való visszatérés Cristiano szabad területeinek behatárolásával járt. Az elõzõ meccsekkel ellentétben most a baloldalra korlátozódott a játéka, leszámítva azon szituációkat, mikor a szélrõl indulva, labda nélkül bemozgott Benzema mellé, hogy Jamesnek és Marcelónak hagyjon területet. Azonban nem csak negatív hozadéka van Ronaldo szempontjából a 4-3-3-nak, hisz védekezés terén sokkal többet mutatott a portugál klasszis ebben a rendszerben. Rendre visszaért emberével és kivette részét a területszûkítésbõl is. Ha már területszûkítés és védekezés, akkor térjünk ki erre a szegmensre csapat szinten is. Ancelotti, ezt megelõzõen elõszeretettel váltott védekezõ és támadó szerkezetet a 4-3-3-as alap felállás esetén, most azonban eltért ettõl. Fent hagyta a három támadót, így hatékonyabban akadályozhatták már a Villarreal térfelén is az ellenfél labdakihozatalát, és több idõ maradt középpályásainknak a tolódásokra. Viszont az elsõ gólig így is túlzottan sok volt a vesztett labda, könnyelmûen és statikusan futballoztak a fehér mezesek. Bátran kijelenthetjük, hogy ezt, az alapjában véve taktikainak mondható csatát két villanás és az egyéni képességek terén tapasztalható különbségeknek köszönhetõen nyerte meg a Real. Modric találata után a hazaiak nem is igazán hitték el, hogy egy ilyen képet mutató meccsen vesztésre állhatnak, de ezt követõen Ronaldo gólja végképp elsüllyesztette a tengeralattjárót. A cseréket követõen aztán Ancelotti ismét visszatért a 4-4-2-höz, Iscóval és Illarrával, míg Nachót egy az egyben, posztra küldte be Marcelo helyett.

Mi lesz veled Gareth?
A walesinek nem volt jó napja és sajnos ez már nem az elsõ alkalom az új szezonban. Cristianóhoz hasonlóan õ is kevesebb szabad teret kapott a már taglalt szerkezeti sajátosságoknak köszönhetõen. Túlságosan a szélen ragadt, nem vett részt eléggé a játékban, ami annak fényében még sajnálatosabb, hogy ismerjük technikai képzettségét, remek erõállapotát és sebességét. Ancelotti nem állította nehéz feladat elé, sõt… Védõje az a Gabriel volt, aki mint tudjuk, a középhátvéd pozíciójából (kényszer megoldás keretében) került ki a szélre. A Villarreal játékosa azonban egy-két szituációt leszámítva, tökéletesen oldotta meg az alapjában „miss-match”-nek tekinthetõ szituációkat. Nincs mit szépíteni, Gareth Bale mintha pályán sem lett volna, ezt a luxust pedig nem engedheti meg magának sem õ, sem csapata. Ancelotti mesternek vagy fejben kell rendbe raknia játékosát, vagy taktikailag kell úgy belenyúlnia a csapatba, hogy kedvezõbb pozíciót harcolhasson ki a walesi válogatott szélsõnek.

Villarreal – Szép, szép csak…
A hazaiak bátran léptek pályára, gyorsan átvették az irányítást és sokszor értek fel Casillas kapujához. Támadó szellemben pályára küldött szélsõ hátvédjeiknek köszönhetõen folyamatos veszélyt jelentettek. Játékukra ugyan nem lehetett panasz, sõt erre büszkék is lehetnek és összességében (az eredményt leszámítva). A vesztüket rossz helyzetkihasználásuk okozta. Egy taktikailag jól felkészített gárdát láthattunk, sok keresztmozgással tarkított 4-4-2-t játszottak és jól használták ki mezõnyben a megnyíló réseket. Számukra talán a legfontosabb „tanulság”, hogy nem kell minden héten a Real Madrid ellen játszaniuk, ezzel a felfogással és mutatott játékkal sikeres szezon elé nézhetnek.

 

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK

Úgy látjuk, hogy reklámblokkolót használsz.

Az oldalunk hosszú távú fennmaradása és Bellingham boldogsága érdekében kérjük, hogy kapcsold ki a
penamadridista.hu böngészése közben a reklámblokkolódat, vagy tegyél minket a kivételek közé.

Köszönjük! Hala Madrid!