Ancelotti: Cristiano Ronaldo a legjobb, akivel valaha dolgoztam

Nem Hernán Crespo, Alessandro Del Piero, Paolo Maldini vagy Andrea Pirlo; nem Kaká, Clarence Seedorf, Didier Drogba vagy Petr Cech; nem Edgar Davids, Fabio Cannavaro, Gianluigi Buffon vagy David Beckham; nem Xabi Alonso, Alessandro Nesta, Cafú vagy James Rodríguez; nem Andrij Sevcsenko, Gareth Bale, Frank Lampard vagy Karim Benzema; nem Ronaldinho, Thiago Silva vagy Zlatan Ibrahimovic.

Carlo Ancelotti kezei alatt megfordult néhány kivételes képességû futballista – és további jó néhány korábbi játékostársai között, a szeretett karácsonyfája telis-tele a modern kor legjobb játékosaival – de egyikük sem volt annyira brilliáns mint Cristiano Ronaldo.

Beszéljen maga Ancelotti. A Real Madrid edzõjét a héten megkérdezték, hogy Ronaldo-e a legjobb játékos akit valaha edzett. “Anélkül, hogy bárkivel szemben tiszteletlen lennék… igen” – válaszolta. “Cristiano a legjobb, akivel dolgoztam eddig.” – folytatta.

Visszapillantva a fenti névsorra, csupa rendkívüli képességû játékos, páratlan eredményekkel: világbajnokok, európai kupák gyõztesei, válogatottak és klubcsapatok legendái; világbajnoki aranycipõs, aranylabdások és egyéni rekordok tulajdonosai. Néhány balhés tehetség vagy épp inspiráló vezetõ, kapitányok és példaképek, játékosok akik csapatuk arculatát határozták meg.

Mégis van itt egy olyannyira jó játékos, akinek a teljesítménye elképesztõen brilliáns, akinek a statisztikái teljesen abszurdak és aki minden bizonnyal az összes létezõ gólszerzési rekordot átadja a múltnak a világ legnagyobb klubjában, a Real Madridban, így pedig kevesen vitatkoznának Ancelotti kijelentésével. Mindenesetre talán az olasz mester egy másik korábbi játékosa is rajta van még azon a listán: Zinedine Zidane.

Ahogy Ancelotti fogalmazott 2013-ban megjelent “Il mio Albero di Natale” (“Az én karácsonyfám” – a szerk.) címû könyvében: “A Juventusnál lehetõségem volt megismerni a világ egyik legjobb játékosát, illetve a legjobbat, akit valaha edzettem. Õ egy kivételes játékos, akit senkihez sem lehet hasonlítani. Õ volt Zidane, és ennyi.” Ezt azelõtt írta, hogy megérkezett volna a Real Madridhoz; most, alig egy évvel késõbb és a csapat 10. Bajnokok Ligája gyõzelme után azt állítja, talált valakit, akit Zidane-hoz tud hasonlítani. Valakit, aki felülmúlja õt.

Amikor az interjú hanganyagát visszajátszották kedden este, a korábbi Real Madrid segédedzõ Angel Capa így reagált: “Mi mást mondhatott volna?” Cappa talán elõnyben részesíti Zidane-t, azt a játékost aki jobban passzol az õ ízléséhez, de van abban valami, amit mond.

Ancelotti fejéhez szegezték a kérdést a sajótkonferencián. Bizonyos mértékig a reakciója kiszámítható volt. Talán még elkerülhetetlen is. Az edzõnek tekintettel kell lennie a játékosaira, akikkel együtt dolgozik, és kevésbé kell tekintettel lennie azokra, akikkel már nem dolgozik együtt. Minden futballista szereti érezni, ha nagyra értékelik a teljesítményét, és itt Ronaldo sem képez kivételt. Ha Ancelotti azt mondja “nem”, talán egy egyébként elkerülhetõ konfliktust provokál ki. Lehet, hogy egy lavinát indított volna meg a médiában, aminek hatása lett volna a csapatra; akárcsak a Barcelona, a Real Madrid sem élhet buborékban, még ha ezt is szeretnék.

Az egyik leginkább nyomasztó dolog az, ahogyan a futball a médián keresztül szûrve van, a szurkolók és játékosok gyakran kerülnek olyan szituációba, hogy úgy tûnik, egyiküknek sem szabad elmondania, mit is gondol valójában. A “személyes vélemény” mindennek tûnik, csak személyesnek nem. Úgy tûnik, hogy ebben a környezetben, ahol az álszent kinyilatkoztatások alapnak számítanak, rengetegen várják (a játékosok közül is), hogy idegesek és feldúltak lehessenek, majd bedobhassák a “tisztelet hiánya” ütõkártyát.

Gyakran áldozatul esik ennek a FIFA Év Játékosa szavazás is, ahol a játékosok és edzõk nyomasztó politikai játszmát folytatnak, mivel tudván a szavazás nyilvánosságát, inkább a célszerû megoldást választják mintsem a helyeset. Tanúskodik errõl az eredményhidetés utáni pillanat is, amikor a második helyzett úgy tûnik fel, mintha szégyellnie kellene magát – mintha a második legjobb labdarúgó a világon cím sértõ lenne, kivételes futballistának lenni kudarc. A reflektorfényben pedig nem az ünnepelt van, hanem a vesztes. Még akkor is, ha ez egyáltalán nem vereség.

Nézzük csak meg a játékosokat, akik mindig fészkelõdnek, ha ahhoz hasonló kérdést kapnak, mi a véleményük arról, ki a legjobb játékos jelenleg: azonnal látják a másnapi újságok szalagcímeit, ha véletlenül “rosszul” válaszolnak, így hát egy csapattársukat említik meg. El tudjuk képzelni egy Real Madrid játékosról, hogy ne Ronaldo nevét válaszolja erre a kérdésre? El tudjuk képzeni, hogy egy Barcelona futballista ne Lionel Messi nevét vágja rá rögtön? A jelenség kapcsán Marcelo Bielsa is megszólalt korábban: “A probléma a legjobb kiválasztásával az, hogy ahelyett, hogy ez egy dícséret lenne az általad választott játékosra nézve, inkább lesz éles kritikaként értelmezve annak, akit nem választottál.”

Ancelotti indította meg a lavinát a héten a kijelentésével: “Anélkül, hogy bárkivel szemben tiszteletlen lennék…” – mintha annak kellett volna lenni. Még károsabb lett volna ez a “hiányzó tisztelet” Ronaldónak. Bár Ronaldo mellett dolgozva ez szintén egy ok arra, hogy nagyobb jelentõséget tulajdonítsunk Ancelotti véleményének. Ancelotti rendkívüli pályafutása, a fenti lista azt jelenti, hogy amit mond, az igenis számít. Mint bók, nagyon hízelgõ. Egyúttal jelentéssel is bír.

Ronaldo már 10 gólt szerzett ebben a szezonban, ez a legragyogóbb kezdés a La Liga 60 éves történetében. Kétszer hódította el az Aranylabdát – két különbözõ klub játékosaként. Megnyerte az elõzõ idény ESM Aranycipõ díját (legjobb góllövõ Európában) Luis Suárezzel közösen. Õ volt az elõzõ idényben a Bajnokok Ligája gólkirálya 17 találattal, ami rekord a sorozatban. Õ is, mint Messi, egyre közelebb van Raúl rekordjához, aki a legtöbb gólt szerezte az európai kupákban. Õ volt a legdrágábban igazolt játékos a világon, és most senki sem gondolja azt, hogy drága volt. Megdöntötte Telmo Zarra azt a rekodját az egy szezonban lõtt gólok tekintetében, amit bár beállítottak, de 60 évig soha nem szárnyaltak túl. Mire elhagyja Madridot, minden rekordot maga mögött hagy. Több gólt szerez majd addigra, mint Raúl vagy Di Stefano.

Ezt mindannyian tudjuk. Ancelotti többet tud ennél. Ancelotti látja, mi van emögött: a tehetség bizonyosan, de az ambíció is, ami Ronaldót hajtja. A professzionalitás, a rengeteg munka, a hozáállás, a puszta kíméletlenség. Õ tudja, hogy Ronaldo sikere nem véletlen; de még csak nem is a puszta tehetség kérdése. Egy ember, akinek egy jeges fürdõ van az otthonában, akiben a fejlõdésre való törekvés sohasem múlik el, aki sohasem elégedett. Így érdemli ki olyasvalaki õszinte csodálatát, aki korábban Maldinival, Xabi Alonsóval vagy épp Pirlóval is dolgozott már.

“Õ igazi profi; egy harcos. Õ az a fajta vezetõ, aki nem beszél túl sokat, de nagyon fontos a csapat számára” – mondta Ancelotti. A segédedzõ Paul Clement vallotta be, hogy nem sokkal Madridba érkezésük után egy edzés alatt, õ és Ancelotti tátott szájjal néztek egymásra: “Együtt dolgoztuk mindhárom klubnál (Chelsea, PSG, Real Madrid) és… nem tudtuk elhinni azt a szintet, amit megvalósítottak itt.”

Ronaldo esetében, nincsenek véletlenek. Amíg a többiek hazafelé tartanak edzés után és bemásznak az ágyba, Ronaldo továbbra is dolgozik. “Cristiano már egy rutinos játékos és kiváló nevelésben volt része. Nagyon jól menedzseli önmagát – nagyon jól” – mondta Clement. “Emlékszem egy mérkõzésre, ahonnan hajnali 3-kor érkeztünk vissza és õ még elment venni egy jeges fürdõt. Egy másik alkalommal, reggel 6 óra volt. Isztambulból érkeztünk vissza elõtte, és õ ott volt még a fizikoterapeutával – reggel 6-kor…”

A Real Madrid hétközi Ludogorets elleni, 2-1 arányú gyõzelmével végzõdõtt találkozója után Ronaldót kérdezték az újságírók arról, amit Ancelotti nyilatkozott. Értékesített egy büntetõrúgást, egy másikat pedig kihagyott. Hátra volt számára a repülõút és a regeneráló kezelés, de elõször a sajtónak nyilatkozott. “A szavai (Ancelottira gondol – a szerk.) nagyon kedvesek voltak, mivel olyasvalakitõl jöttek, aki mindent megnyert már és a legjobb játékosokat edzette” – mondta Ronaldo. “Megköszöntem neki, õ pedig azt válaszolta, hogy egyszerûen csak az igazat mondta.”