A hétvégi bajnokin egy folyamatosan fejlõdõ és egyre tökéletesebben futballozó Real Madrid találkozott azzal az Athletic Bilbaóval, amely óriási gödörben van. Ezen összecsapás eredménye pedig egy kiütéses madridi siker lett. A királyiak az idény eddigi legjobb teljesítményével rukkoltak elõ, sorra alakították ki a helyzeteket, és mindvégig nyomás alatt tartották a rendkívül gyengén futballozó Valverde-legénységet. A bajnokság 7. fordulóján Ronaldóék szinte tökéletes meccset játszottak. Öt góllal terhelték meg az ellenfél kapuját, de ha a vendégek hálóõre nem véd ennyire jól (igen, az öt kapott gól ellenére is tartom magam ehhez), akkor akár két számjegyû is lehetett volna a különbség. A kapitány is a régi idõket idézte, Iker Casillas magabiztos volt, jól irányította a védelmet és két alkalommal is nagyot védett. Amit még fontos kiemelni, hogy a Madrid végre a rögzített helyzeteknél is kellõ figyelemmel védekezett, ez annak tükrében még dicséretreméltóbb, hogy tudjuk, a Bilbao rossz formája ellenére specialistája ezen szituációknak.
Ha már a Bilbao rossz formájáról beszélek, akkor érdemes megvizsgálni azt a kérdést, mely ekkora különbségnél (gyakorlatilag osztálykülönbségrõl van szó, mind játékban, mind a gólok számában) jogosan merül fel, vagyis, hogy ez az eredmény Ancelottiék érdeme, vagy a vendégek szégyene? A válasz erre, az esetek többségében: is-is. Ancelotti mester tökéletes meccset tudhat maga mögött, csapata egy erõs és offenzív 4-3-3-mal kezdett és onnantól kezdve, hogy már a 2. percben betaláltak, és minden játékos tökéletesen tisztában volt a szerepkörébõl adódó feladatokkal, egyszerûen képtelenség volt, hogy egy percig is kérdéses legyen a gyõztes kiléte. Az egész csapat összhangban játszott, de konkrétan a szélsõ hátvédek jelentették azt a különbséget, melynek köszönhetõen ilyen szinten tudta uralni a találkozót az olasz tréner csapata. Marcelo és Carvajal tökéletesen idõzített játékba lépései és jól végrehajtott felfutásai forgatták meg a tõrt a piros-fehérekben. Az ilyen arányú sikerhez az is kellett, hogy a Madrid nem hagyta abba a nyomásgyakorlást, még akkor sem, amikor már rég megnyerte a meccset. A hazaiak gyakorlatilag 90 percet töltöttek az ellenfél térfelén, hihetetlen nyomást gyakorolva a vendégekre. A középpályán James rengeteg labdát szerzett és jól mozgott, ami a jövõre nézve reménykedésre adhat okot. A „BBC” eközben elöl villogott, és a Cristiano-Benzema páros nem kegyelmezett. Bale-re sem lehet panasz, igaz ez attól függetlenül is, hogy most nem talált be, de végre voltak bíztató megmozdulásai és nem csak keresgélte helyét a pályán.
A találkozó záró periódusára, a cseréket követõen Ancelotti újra elõhúzta az idén már próbálgatott 4-4-2-es felállást, a védelemben annyi változással, hogy Carvajal kevesebb felfutást vállalt és inkább biztosított Pepe és Varane mellett. Mindez annak volt köszönhetõ, hogy James kihúzódott a jobb szélre, míg Isco átvette a bal oldalt, középen pedig Modric és Illarra biztosították a játék folyamatosságát. Itt kell megemlítenem Illarra szerepét, aki az elõzõ szezonban mutatott, halovány (botrányosan gyenge) teljesítményét követõen kezd egyre inkább magára találni és hasznos tagjává válni az együttesnek. Ezzel a stabil és egyben kreatív középpályával újabb helyzetek adódtak, az elöl játszó Ronaldo-Bale duó elõtt. Végül a portugál klasszis feltette a koronát teljesítményére és a 88. percben megszerezte saját maga harmadik, csapata ötödik gólját. Ha Ancelotti mester csapata folytatni tudja ezt a tendenciát és meccsrõl-meccsre képes lesz javítani játékán, akkor rövid idõn belül ott lehetünk a tabella élén, és kellõ önbizalommal nézhetünk a további mérkõzések elébe. Remélem, hogy a válogatott szünet nem emel gátat ezen fejlõdés elõtt, és a madridisták számára ismerõsen csengõ „FIFA-vírus” sem szól közbe. Ha minden a terv szerint alakul és nem jelennek meg váratlan akadályok sérülések, vagy formahanyatlás képében, akkor igen izgalmas klasszikus elébe nézünk, hisz tudjuk, 25-én Real Madrid – Barcelona rangadó a Bernabéuban!
Athletic Bilbao – Egy gödör mélyén
Míg a Real Madridnak minden sikerült, addig az Athletic Bilbaónak semmi sem jött össze. Valverde nem lepett meg senkit a felállásával, a már jól ismert, a Bilbaóra jellemzõ 4-3-3-mal kezdett, melynek sajátossága a magasan feltolt védelmi vonal. Taktikája azonban, ahogy az elõzõ hetekben, úgy most is kudarcot vallott. A korán bekapott gól teljes zavart eredményezett a vendég játékosok fejében, gyakorlatilag Iraizoz kapus kivételével minden piros-fehér mezes labdarúgó feladta a harcot szûk öt perc után. Az eredeti elképzelés szerint Ricóék feladata lett volna a középpályás labdaszerzés, de ehelyett sokkal inkább labdavesztéseket produkáltak, míg Muniain és Susaeta nem tudta lekövetni Marcelo és Carvajal mozgását a szélen, zavarodottan futkároztak, helyüket és emberüket keresve.
Az elsõ félidõ közepén 4-4-2-re váltott Valverde együttese. A hátrány tudatában Benatot bal oldalra rendelte edzõje, míg Muniaint felküldte második támadónak Guillermo mellé. Az alap ötlet az lehetett, hogy a fiatal Muniain gyorsaságát kihasználva, a Guillermóra fellõtt labdákkal egybõl kapura tudjanak fordulni, azonban a hazaiak masszív védelmi vonala és a középpályások jó visszasegítései ezt lehetetlenné tették. Valverde húzásai közül mindössze egy dolog bizonyult jó döntésnek, ez pedig a lestaktika volt, pontosabban annak ilyen formában történõ pályára vetítése.
Az elõre tolt védelemnek köszönhetõen, a Madrid játékosait összesen kilenc esetben állította meg lesen a játékvezetõ. Egyik hazai találat sem a félresikerült, vagy egyszerûen csak rosszul kivitelezett lesre állítás eredményeként született, mi több, az elsõ félidõben a királyiak komoly gondokkal küzdöttek emiatt. Ez a szegmens ugyan mûködött, de támadásban egyszerûen esélytelenek voltak a vendégek. A középpályások semmilyen nyomást nem helyeztek a hazaiakra. Kroos és Modric zavarása lett volna a cél, de túlságosan kinyíltak emiatt, ráadásul Iturraspe is felment néha, ami bátor dolog ugyan, de egyben végzetes húzás volt. A lyukas, szervezetlenül és lassan mozgó vendég középpálya nem tudott sem nyomást gyakorolni, sem támadást építeni.
A Bilbao láthatóan küszködik a több frontos szereplés által gyakorolt nyomás miatt, úgy tûnik, hogy Valverdének egy sorozatot fel kell áldoznia, különben csúfos kudarc és egy siralmas szezon vár rá és csapatára.
