Taktikai szemmel: Levante – Real Madrid

Ezzel a cikkel igyekszünk azoknak kedveskedni, akik szeretnek mélyebben is elemezni egy találkozót, és megérteni a játéknak egy olyan fontos elemét, mint a taktika. Míg az Egytõl egyig címû rovatunkban az egyéni teljesítményekre koncentráltunk, addig itt igyekszünk a játékosok csapatban betöltött szerepére fókuszálni. A két cikk elolvasásával remélhetõleg teljes képet kap a szurkoló arról, miért alakult úgy a meccs, ahogy.

Tökéletes „fõpróbán” van túl Carlo Ancelotti mester és csapata, ugyanis a rendkívül nehéznek ígérkezõ Liverpool, illetve Barcelona elleni összecsapásokat megelõzõen egy könnyed és magabiztos sikerrel hangolt hétvégén. A Real Madrid ott folytatta, ahol a válogatott szünet elõtt abbahagyta. Cristiano Ronaldo vezetésével ismét sikerült egybõl, a meccs elején bevenni az ellenfél kapuját, majd még a félidõ vége elõtt megnyugtató, kétgólos elõnyre szert tenni. A második játékrész elsõ harmadában próbált váltani a Levante, de hiába az akarás, a királyiak tökéletesen menedzselték a játékot és végig kézben tartották a találkozót. A hazaiak minden erejét felemésztette ez a kétségbeesettnek tûnõ próbálkozás, így a fehér mezesek újabb gólokkal jelentkeztek, a vége pedig kiütéses siker lett. Meccsrõl meccsre kezd összecsiszolódni és egyre jobban mûködni a csapat, szombaton kissé felforgatott összeállításban, néhány kulcsjátékost nélkülözve léptek pályára Ancelotti fiai, de a gyõzelem így sem volt kérdés. Az olasz tréner nem lassított a tempón, és a magabiztos vezetés tudatában sem parancsolt megálljt játékosainak, ennek köszönhetõ a nagy arányú gyõzelem. Támadsában ismét tarolt a Madrid, egyszerre három kiváló játékos rohamozta a valenciaiak kapuját, közülük James volt az, aki védekezésben visszazárt a középpályások mellé, így az alap 4-3-3-as felállás – melyet kezd minden Real szimpatizáns elfogadni – védekezésben 4-4-2-vé alakult. Labdavesztést követõen a kolumbiai vb-gólkirály visszalépését követõen Chicarito és Ronaldo maradtak elöl azzal a feladattal, hogy minél feljebb, már a hazaiak 16-osa közelében próbálják zavarni a labdakihozatalt. Ennek a magasan gyakorolt pressingnek és a jó ütemû, illetve sebességû mélységi tolódásoknak köszönhetõen a hazaiak szinte végig saját térfelükön ragadtak. Kis túlzással kijelenthetjük, hogy a Levante akkor léphette át a felezõt, amikor azt a Real Madrid engedte. A középpályások remekül osztották el az embereket, nagyon kevés volt az üresjárat, zárták a passzsávokat és Marcelo illetve Carvajal segítségével a szélsõket is kivették a játékból. A Pepe vezette védelem pedig tökéletesen megoldotta a felívelt labdák problematikáját. Összességében elmondhatjuk, hogy olajozottan mûködött a gépezet és jól szuperált a csapatvédekezés. Tudom, hogy egy Levante elleni mérkõzés nem hasonlítható azokhoz, melyek a következõ napokban várnak a csapatra, de hiszem, hogy hangolódás és építkezés szempontjából pozitív hatásai lesznek a szombati találkozónak.

 

A bal összekötõ poszt – Isco szerepe
Ahogy már említettem, a talján tréner ismét a 4-3-3 mellett tette le voksát, nem meglepõ módon. Mint szinte minden szerkezetnél, úgy ennél is elmondható, hogy a fazon és a csapat milyensége szempontjából kulcsfontosságú a középpálya szerepe. Kényes kérdés ez a csapatrész, hisz a gördülékeny játékhoz és a kellõ stabilitáshoz elengedhetetlen az összeszokottság, így nehéz jól belenyúlni a csapatba ezen pozíciók esetében. Azonban Ancelotti láthatóan, több embert is szeretne kipróbálni a baloldali összekötõ poszton. Ez a 4-3-3 (úgy tûnik, hogy tényleg az olasz kedvenc szerkezete) az, amely megengedi, hogy a legtöbb sztár egyszerre a pályán legyen. Így a „kihagyhatatlan” klasszisok mellett az ominózus bal összekötõ pozíció adhat leginkább lehetõséget a rotációra és az apróbb, kívülrõl szinte észrevehetetlen, precíziós módosításokra. Vizsgáljuk meg tüzetesebben ezt a posztot!

Miután Khedira lesérült, az üresen maradt helyet, a nyáron igazolt James kapta meg. A kolumbiai idõvel egyre jobban alkalmazkodott a körülményekhez és új szerepköréhez, annak védekezõ feladataival együtt, ez pedig rendkívül fontos a Clásico elõtt. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis miért Isco szerepelt itt a Levante ellen és miért került James elõbbre? Véleményem szerint ennek egyszerû okai vannak, melyek nem mások, mint a játékban történõ pihentetés illetve a bizonyítási lehetõség biztosítása, Isco számára. James ugyanis késõn, hosszú repülõút és válogatott kötelezettség után tért vissza a királyiakhoz, így a Levante elleni pozíciójában úgy pihentethette õt Ancelotti, hogy közben mégis pályán volt. Kvesebb védekezõ és több kreatív támadó feladattal ellátva, nem túlterhelve a játékost. Emellett pedig, ahogy említettem Isco is elõre léphetett, aki az utánpótlás válogatottban remek meccset játszott (talán az egyetlen olyan játékos volt, akinek teljesítményét ki lehetett emelni a vesztes playoff meccset követõen). Ennek megfelelõen bizonyított is, és a kezdés pillanatától kezdve magához ragadta az irányítást. A pálya nagyon nagy területét játszotta be, a saját térfelén kezdõdött a befolyásolási területe és az ellenfél kapujánál ért véget. Kroos mellett nagy szerepet kapott a labdakihozataloknál, sokat futott, így szinte végig megjátszható volt. A gólja feltette az i-re a pontot a jó egy az egy elleni játékok, a labdaszerzések és a gyors kontrák mellett. Fontos megemlíteni, hogy Marcelóval is jól megértették egymást, amikor a brazil válogatott játékos a baloldalon jött fel, miközben Cristiano szabadon cselezhette be magát középre. Ezzel teljesen megbontották az ellenfél amúgy is igen szellõs védekezését és nagy zavart okoztak a Levante kapuja elõtt. Isco szombaton egy igazi „mindenes” középpályás volt, reméljük formáját át tudja majd menteni a következõ találkozókra is, ugyanis Bale ideiglenes kiesésével könnyen lehet, hogy ismét õ kaphat majd kulcsszerepet a fehér mezesek középpályáján.

Levante – könnyen adták
Mendilibar mester csapata nem olyan ellenfél volt mint amilyenre számítottam. A Levante úgy futballozott, mintha már elõre, fejben lejátszották volna a soros bajnokit, két-három gólos vereséggel, szerzett pont nélkül. Az elsõ perctõl látszott, hogy a bordó-kékek nem úgy „harapnak” ahogy azt tõlük megszokhattuk. Félreértés ne essék, egy percig sem hiányoltam az elõzõ években tapasztalható, olykor a sportszerûtlenség határait is súroló Levante-futballt, de azért ennél jóval többet vártam. A keretben rejlõ lehetõségek tekintetében nem egyszerû Mendilibar feladata, hisz sok olyan futballistával kell dolgoznia akik nem feltétlenül alkalmasak a Primera Divisionban történõ szereplésre, de a motiváltság és a gyõzni akarás ilyen szintû hiánya számomra rendkívül meglepõ volt. Szerkezetben a kiscsapatok által a nagyok ellen elõszeretettel alkalmazott 4-2-3-1-et kaptuk, két lassú és bizonytalan védekezõ középpályással, akik rendre alulmaradtak a párharcokban. Az elõre játékról pedig nincs is igazán mit beszélni, hisz ez gyakorlatilag nem is létezett, egy-két kósza akció kivételével szinte teljesen veszélytelenek voltak a hazaiak Iker Casillas kapujára. A védelem rendkívül laza és szerkezetileg is rendezetlen volt, túl sok területet hagytak a beinduló Ronaldonak és a rossz váltások miatt óriási üres sávok nyíltak a fellépõ Isco elõtt is, õk pedig ezeket könyörtelenül kihasználták. Ez a Levante, ilyen játékkal nem való ebbe az osztályba! Kérdés, hogy más csapatok ellen felpörög-e Mendilibar együttese? Ha nem, akkor kínkeserves szezon elé néznek Valencia bordó-kék érzelmû drukkerei.

 

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Lucas Vázquez (forrás: realmadrid.com)
Tovább

Lucas Vázquez: A Real Madrid az otthonom

A szerződéshosszabbítása után Lucas is beszélgetett a Realmadrid TV munkatársával. Szerződéshosszabbítás „Reménykedtem abban, hogy ez megtörténik, most pedig…