Amióta egy vereség is elég a szikrázó hangulathoz, az egymást követõ vereségek és a Tizedik elhódításában kulcsszerepet vállaló két játékos eladása minden bizonnyal megváltoztatja a dolgokat.
Pontosan ebben a helyzetben találta magát a Real Madrid csapata néhány héttel ezelõtt, alig öt hónappal a Bajnokok Ligája döntõjének megnyerése után.
Ángel Di María és Xabi Alonso távoztak, elõbbi a Manchester United, utóbbi a Bayern München csapatát választotta. A Real Sociedad elleni kínos vereség, majd az Atlético elleni hazai fiaskót követõen – ez utóbbi egyébként a második pofon volt a szezonban a matracosoktól, a Spanyol Szuperkupa után – Carlo Ancelotti rögtön nyomás alá került, mindössze három meccs miatt.
Két hónap milyen nagy különbséget eredményezhet! A derbin alulmaradt csapat azóta sorozatban tizenhárom gyõzelmet aratott minden sorozatot figyelembe véve – eközben 51 gólt szerezve – és a La Liga tabellájának élére repült. A Bajnokok Ligájában két játéknappal a csoportmeccsek vége elõtt már kvalifikálták magukat a következõ körre. Az egyedüli ember, aki nyugodt tudott maradni akkor, amikor körülötte már izzott a levegõ az az volt, aki igazán számított: Ancelotti.
Az olasz mester nem akarta elveszíteni a középpályás sztárjait. Di Maríából egy sokoldalú középpályást faragott és az argentin játékos vitán felül a szezon játékosa volt Madridban, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Bajnokok Ligája döntõje után kapott meccs embere díj.
Végül persze a pénz beszélt – egészen pontosan 59,7 millió font – így a Manchester United megkaparintotta a klasszis játékost. Eközben, bár Xabi Alonso új szerzõdést írt alá az év elején, Pep Guardiola és a Bayern hívó szavára a baszk középpályás – akit a csapat a vezérének, az edzõje pedig professzornak tekintett – követve Di Maríát, új kihívások elé nézett.
A páros távozása után aggasztó ûr keletkezett a középpályán és mondhatjuk, hogy a madridisták ezek után nem voltak teljesen lekenyerezve James Rodríguez szerzõdtetésével.
A friss világbajnok Toni Kroos szinte nevetségesen olcsónak mondható ravasz leigazolásával és a brazíliai torna aranycipõsének Madridba csábításával úgy tûnt, Pérez hozza azt az aktivitást és eredményességet az átigazolási piacon, amit megszoktak tõle. Eközben Luis Suárez Barcelonába tette át székhelyét, a madridi elnök pedig nem akarta felülmúlni a katalánok ajánlatát. Eközben épp Ancelotti dícsérte a korábbi Monaco játékos szerzõdtetését, a „jövõ egyik emberét” látta benne.
Ebben az idõben még elég kétségesnek tûnt, hogy Ancelotti új középpályája annyira összeálljon, amennyire mostanra ez megtörtént.
Amíg az elõzõ szezon a „BBC”-rõl szólt, Gareth Bale, Karim Benzema és Cristiano Ronaldo minden dicsérõ szót megkaptak, most úgy tûnik az új évad Ancelotti átfazonírozott középpályájáról fog szólni, Alonso és Di Maria nélkül. Ronaldo, aki 18 gólt szerzett tíz bajnoki fellépésén, talán élete legjobb formájában van. Benzema is szebbik arcát mutatja, és többet csillog, mint az elõzõ szezonban, azonban amit Kroos, James, Isco és Luka Modric ad a Real Madridnak, az ezt a soha nem látott minõséget eredményezi.
Az edzõ felfedezése végül nagyban köszönhetõ Gareth Bale sérülésének, akinek hiányában Ancelotti kényszerhelyzetbe kerülve az általa favorizált 4-3-3-as felállásról a klasszikus 4-4-2-es formációra váltott. A gólterméssel a walesi klasszis sérülése elõtt sem volt baj, de rövid kényszerpihenõre vonulása után a Bajnokok Ligájában a Liverpool, valamint a bajnokságban a Barcelona ellen egészen új szintre emelkedett a játék színvonala.
Kroos némileg szakított elõdje, Alonso stílusával, aki mélységi középpályásként irányította a csapatot. Asier Illarramendi célja lett volna ez, vagyis Alonso nyomdokaiba lépni, de Kroos, aki hazája színeiben és a Bayern Münchenben is kulcsszereplõ volt, rögtön felnõtt a feladathoz.
James a klasszikus tízes pozíciójából kényszerült mélyebbre, már mint egy kimondott középpályás, és az alkalmazkodása bámulatosra sikerült. Ancelotti korábban csodás változásokat ért el egyes játékosok szerepét és munkabírását illetõen, elég Di Maríára vagy Iscóra gondolni, az õsz mester pedig újra sikerrel tette meg ezt a kolumbiai játékossal is.
Modric kaputól-kapuig terjedõ játéka segít megteremteni a kapcsolatot a védelem és a támadósor között, Isco teljesítménye pedig annyira meggyõzõ volt az utóbbi idõben, hogy a szurkolók hangosan követelték a spanyol U21-es válogatott játékos csapatban maradását Bale felépülése után is. Ancelotti nyugalma, határozottsága és kreativitása – szemben a pánikkal – eredményezte a középpálya egyensúlyának sikeres megtalálását, amint az idény elején hiányolt.
Kinevezésekor Ancelotti azt mondta „idõbe telik az átállás, finomhangolás”, amikor az újságírók a saját stílusának csapatán való megjelenésérõl kérdezték elõdje, José Mourinho távozása után. Nagyon hasonló nyilatkozat illik erre a szezonra is azzal a kiegészítéssel, hogy a mindig életveszélyes kontratámadások immáron kiegészültek a labdatartás képességével is. Alonso és Di María távozása után Ancelotti megtalálta a játékosait, akikkel dolgozni akar.
A Madrid középpályája már 17 gólpassznál tart a bajnokságban, miközben James az egyetlen, aki 88%-os passzmutatójával a 90%-os hatékonyság alatt helyezkedik el. Ezt az apró „hiányosságot” immáron hat góllal ellensúlyozta.
Ancelotti azonban biztosra ment abban is, hogy középpályásai a védekezési feladataikkal is tisztában legyenek. Kroos és Modric adják a középpálya pajzsát, Isco pedig tovább folytatja azt az agilis és technikás játékát, amit az elõzõ szezonban. Ugyanilyen munkamorállal és sikeresen teszi ezt James is, Bale-lel kiegészülve.
Az elsõ igazi próbatétel ebben a szezonban a liverpooli vendégjáték volt, az anfieldi magabiztos gyõzelem pedig elõre vetítette a várható – és beigazolódott – folytatást az El Clásicón. Bale visszatérésével pedig Ancelotti kínos, ám sok edzõ által irigyelt helyzetben találja majd magát: Isco vagy Bale.
A Madrid középpályája immáron új ruhában ragyog és elképzelhetõ, hogy a spanyol óriás még annál is jobb lesz, mint amilyen tavaly volt.
