Képzeljük el a következõ helyzetet: te egy 18 éves, hihetetlenül tehetséges profi labdarúgó vagy, akit számos klub keres meg az ajánlatával. Aztán hirtelen jön egy telefonhívás, és a vonal másik végén Zinedine Zidane szólal meg. Ez történt ugyanis Varane-nal 2011 májusában, amikor éppen keményen készült az érettségire, és nem tudatosult benne, hogy a korábbi világbajnok hívta.“Teljes stresszben voltam a vizsgák miatt, és a telefon folyamatosan csöngött. Anyukám mondta, hogy talán életem legkeményebb periódusán megyek keresztül, de ez egyben a legfontosabb is. Csupán 18 éves voltam, nem volt tapasztaltunk benne, hogyan is kell kezelni az ilyen szituációkat. A sok hívás közül az egyik Zidane volt, aki a Real Madrid érdeklõdésérõl akart velem beszélni. Nem igazán fogtam fel, hogy kivel is beszélek – késõ este volt és fáradt voltam -, ezért nem sok mindent mondtam neki. Gondolkodás nélkül azt feleltem, hogy valamikor máskor kellene felhívnia. Aztán elmeséltem a bátyámnak, Anthonynak, aki az mondta, nem vagyok normális. Szerencsére, sikerült máskor megejteni a beszélgetést.”
A történet végét ismerjük: Zizou gyõzködése meghozta az eredményét, és a fiatal védõ a Lenstõl a spanyol fõvárosba szerzõdött. Az elsõ edzésrõl is van egy kis története Varane-nak, amikor is egy hosszú labdával játszotta meg a francia aranylabdást, hogy megnézze, valóban olyan technikás-e. “Saját szememmel akartam látni Zidane lenyûgözõ technikáját, és sikerült is. Akartam vele errõl beszélni, de még nem sikerült.” Egy tinédzsernek nagy lépés külföldre költözni. Fõleg, ha olyan nagy klubnál találja magát, mint a Real Madrid, ahol egy másik dimenzióba kerül az ember. “Amikor a Real leigazolt, nem igazán tudtam elképzelni, hogy mit is jelent ez. De amikor az érkezésemkor megláttam a 60 újságírót a Barajas repülõtéren, gyorsan megértettem, hogy ez a változás brutális lesz. Semmi sem lesz olyan, mint régen. Nem számítottam erre. 18 évesen még nem látod tisztán a dolgokat. Nem voltam felkészülve arra, hogy így éljek. Hogy õszinte legyek, azzal töltöttem az idõmet, hogy levonjam a döntésem tanulságát. Arra sem voltam felkészülve, hogy ilyen sztárokhoz lépjek be az öltözõbe. Egy kicsit féltem a média nyomásától.”
De Varane nagyot küzdött, és most már szerves része a Real Madridnak. Minden kezdet nehéz – tartja mondás, és nem volt ez másképp a védõ esetében sem. A játékosokat hatalmas tisztelet övezte, de a fiatal sztár erõs maradt. “Mindenekelõtt nyitva tartottam a szemem, hogy tanulhassak. Mondogatni kellett magamnak, hogy nem kérhetem el a mezüket, hiszen õk a csapattársaim. Be kellett bizonyítanom, semmivel sem vagyok rosszabb, mint õk, és úgy éreztem képes vagyok az õ szintjükön teljesíteni. Azt is tudtam, hogy egy pillanatra sem szabad kiengednem. Nem engedhettem meg magamnak. Nagyszerû formában voltam, koncentráltam. Egy pillanatra leálltam pihenni, csak egy pár másodpercre, és egy köténnyel máris túljutott rajtam Kaká. Méghozzá nagyon könnyedén. Ekkor azt mondtam magamnak: rendben, ez a legmagasabb szint, minden pillanatban koncentrálnod kell. Ha nem így teszel,akkor megszívod. Gyorsan tanultam, és most már sokkal könnyebb, ha mezt akarok szerezni.”
A futball kemény üzlet. Még a fiatalok esetében is. Hatalmas a nyomás az akadémiákon. Néhány tehetség idõ elõtt elvérzik. A most 21 éves Varane-nal szemben is nagyok voltak az elvárások, de sohasem volt ok arra, hogy vége legyen a karrierjének. Összességében eléggé szürreálisnak látja a karrierje kezdetét. “A lényeg, hogy 17 évesen már profi voltam, 19 évesen pedig a Real Madridban játszottam. Sohasem képzeltem magamnak ilyen karriert. Nem az a fiú voltam, aki gyerekkorától kezdve profi labdarúgónak képzelte magát. 16 éves koromig nem is gondoltam erre. Elõtte az volt a lényeg, hogy élvezzem a játékot és a csapattársaimmal együtt töltött idõt. Nem gondolkoztam máson. Sokat beszéltem errõl egy gyerekkori barátommal, Mathieu-vel, akivel egy szobában voltunk a Gaillette-n (a Lens edzõközpontja – A szerk. megj.). Emlékszem azt kérdeztem tõle: ‘A profi élet nehéz, ugye? Profinak lenni nem könnyû, de, ha 19 évesen az lehetnék, az jó lenne.’ Sok fiatal játékos van, aki korán profi karrierrõl álmodik, és én egyszer csak profiként találtam magam a Lensben, mindössze 17 évesen. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elindul a karrierem.”
Varane sem az az ember, akinek folyamatosan a sport jár a fejében. Természetes fejlõdni akar, de nem a bõrlabdára gondol a nap 24 órájában. “A futball sohasem vált a rögeszmémmé. Azóta sem, amióta Madridban vagyok. Szóval nem úgy kelek fel minden reggel, mint egy õrült, aki csak az edzésnek és a játéknak él. A folyamatosságot szeretem magamban, hogy elérjem, amit szeretnék, legyen szó a felépülésemrõl, az edzésrõl vagy a technikai feladatokról. Ilyenkor a maximalista oldalamat veszem elõ. Anyukám mesélte, hogy amikor fiatal voltam és a házimat írtam, nagyon meglepte õt, milyen keményen és koncentráltan dolgozom. Úgy gondolom ebbõl maradt még bennem ma is.”
Minden labdarúgónak a legnagyobb vágya címeket nyerni. A”francia Beckenbauer”, ahogyan a válogatott edzõje, Didier Deschamps hívja Varane-t, klubszinten megnyerte már a Bajnokok Ligáját a Madriddal, azonban a francia válogatottal még elmaradtak a nagy sikerek. “A világ- vagy az Európa-bajnokság nagyon sokat jelentene számomra. De nem csak játszani rajtuk, hanem megnyerni õket. Nem az a legfontosabb, hogy a francia válogatottban, vagy a Real Madridban legyél, hanem az, hogy bejuss a döntõbe. Sohasem fárasztó megnyerni valamit, legyél 20, 25 vagy 30 éves.”
A csapaton belül nagyon jó a hangulat és megvan az egység. Csapattársként és barátként tekintenek egymásra, amibõl a szurkálódások sem hiányozhatnak. Az elõzõ válogatott szüneten a portugál válogatott Franciaországgal játszott barátságos mérkõzést, ahol Varane, Benzema és Ronaldo is a pályán voltak, és a franciák nyertek 2-1-re. “Karim és én a meccs óta kedvesek vagyunk Cristianóval. Eldöntöttük, hogy nem fogunk borsot törni az orra alá, de csak azért nem, mert ez egy barátságos mérkõzés volt – és nem azért, mert ne tudnánk õt gúnyolni. Ronaldo lenyûgözõ ember a pályán kívül is, és minden elismerést megérdemel az elkötelezettsége. Nehéz kritizálni õt. Amikor egyszer hajnali négykor visszaértünk az edzõközpontba, õ volt az elsõ, aki egyenesen a hideg vízbe feküdt, hogy felgyorsítsa a regenerálódását. Egy igazi példakép.”
