Carlo Ancelotti és edzõi stábja egy szezon alatt elhozta azt, amit a klub 12 éve várt. A Tizediket. A medál mellett Clement egy meccslabdát, az akkor viselt pólóját, illetve a meccsek góljainak felvételeit is õrzi otthon a vitrinjében.
„Késõn szereztük meg az egyenlítõ gólt, ezért óriási megkönnyebbülés volt. Õk pedig úgy érezhették, hogy szinte már a kezükben volt a trófea. De ha a meccs egészét nézzük, különösen a második félidõt, akkor megérdemeltük a gyõzelmet.” – mondja Clément a Real Madrid edzõközpontjában.
Ancelotti azon a lisszaboni estén beállította Bob Paisley három BL-gyõzelmes rekordját, Clement pedig az elsõ volt, akit átölelt a lefújás után. Az angol fickó Madridban igazán lenyûgözõ idényt zárt, sokakat megnyerve ezzel hazájában, ezért kérdéses, hogy vajon meddig marad Ancelotti bizalmasa.
„Amíg csak tudok. Hihetetlenül élvezem, ráadásul itt az esély, hogy nagy címeket nyerjek.” – mondja. „Ez nem jelenti azt, hogy nem gondolkodom a jövõn, vagyis azon, hogy szeretnék valahol elsõ számú edzõ lenni.”
A Liverpool elleni hazai és idegenbeli gyõzelmek is a Real Madrid gyõzelmi sorozatának részei voltak, az Almería ellen már 19-re nõtt az egymás utáni megnyert meccsek száma, ez pedig a leghosszabb ilyen sorozat, amit spanyol csapat elért. Bár egy kicsit úgy tûnik, hogy Clement még ennél is többre értékeli a Luis Suárez elsõ meccsén aratott gyõzelmet a Barcelona felett.
„Még gólt sem kaptak, amikor hozzánk jöttek játszani. Egy kicsit meglepõdtünk, hogy Suárez kezdõ volt. Úgy gondoltam, hogy elég erõs kezdõ volt, Messi és Neymar elõl, Iniesta, Xavi és Busquets a középpályán. Amikor meglátod a felállást, nem tudod nem azt mondani, hogy milyen tehetséges csapat. De mi képesek vagyunk az elsõ hármas nyomásán felülkerekedni és védekezésre kényszeríteni a középpályásokat. Xavi és Iniesta fantasztikus játékosok, de már õk sem lesznek fiatalabbak.”
Az utolsó gondolat egy olyan hibára világít rá, amit a Barcelona elkövetett, de a Madrid nem. Toni Kroos és James beillesztésével a középpályára Angel Di María és Xabi Alonso helyére, a BL-címvédõ még erõsebbnek tûnik ebben az idényben, mint az elõzõben.
„Xabi távozása meglepetés volt” – mondja Clement. „Sosem gondoltam volna, egészen addig, amíg nem szólt róla. ’Van egy új kihívás, amit szeretnék elfogadni.’ Szomorúak voltunk, hogy láttuk õt és Ángelt távozni, mivel remek srácok és kiváló játékosok. Ilyenkor azt gondolod, hogy micsoda veszteség. De aztán jönnek a fantasztikus új játékosok.”
Rodríguez már most kilenc gólos, ami egyel több, mint Di María tavalyi góljainak száma, Kroos pedig betöltötte az Alonso által hagyott ûrt. Ehhez még hozzájön, hogy Isco egyre inkább keiemelkedik az olyan csapatok ellen, akik mélyen védekeznek ellenük, miközben Cristiano és Bale a kontratámadásoknál jelentenek komoly potenciált. Az ellenfelek akkor is el vannak kárhoztatva, ha támadják õket és akkor is, ha nem.
Ilyen mennyiségû és minõségû rendelkezésre álló erõforrás lényegében az edzõk Mekkája lehetne: a jó öreg mondást még Pep Guardiola alatt emlegették a Barcelona kapcsán – „ezt a csapatot bárki el tudná vezetni”. Ez a megállapítás csak olyan részleteket hagy figyelmen kívül, amik meghatározzák egy szezon sikerességét: a megfigyelést, a tervezést, a játékosok állapotának folyamatos nyomon követését, vagy amikor egy egyéni villanás nem dönt el egy meccset, de egy edzésen begyakorolt figura igen.
„Tíz gólt szereztünk idén szögletbõl” – mondja Clement. „Tízet!” Ez már most több, mint az elõzõ idényben összesen, és kilenccel múlja felül a Barcelona idei mutatóját, akik 100 szöglet után lõtték elsõ ilyen góljukat az Espanyol ellen.
„Törõdni a részletekkel” – ez benne lehetne Clement munkaköri leírásában.
Egy hat elemzõbõl álló megfigyelõ csapatot irányít, akik hónapokig jelentnek az ellenfelekrõl, videóanyagokat és grafikákat készítenek elõ, amelyeket aztán a játékosoknak prezentálnak. Õ pedig tökéletesen átlátja az adathalmazt, ami a sérülések elkerülésében is segít.
„A játékosok minden edzésen GPS jeladókat viselnek, amik a sebességet, intenzitást, megtett távolságot, a lábak nem helyes használatát is megmutatják, így például azonnal látjuk, ha a testük egyik oldala megpróbál túlkompenzálni. Ha van valamilyen gond, az orvosok pedig megtalálják, például egy kisebb izomproblémát, akkor a játékos kap egy piros kis jelölõt, és kimarad néhány gyakorlatból. Ez inkább a megelõzésrõl szól, mint arról, hogy ’bumm’, és elszállt egy izom, három-négy hét pihenõ.”
„A gond inkább a túl sok adattal van, most már olyan emberek kellenek, akik ki tudják emelni belõle a lényeget, szóval az emberi szem fontossága továbbra is adott. Egy jó edzõ kiszúrja, ha valaki nem érzi jól magát. Még mindig hihetetlenül fontos, hogy beszéljünk a játékosokkal.”
Clement elmondja, hogy õszinteséget vár a játékosoktól a beszélgetések során, de bevallja, csodálja azokat a játékosokat, akik amolyan régimódi figuraként minden áron játszani akarnak.
„Frank Lampard úgy is játszana, ha a bokája akkora lenne, mint egy lufi. Arbeloa szintén. Vannak játékosok, akik inkább az ’ó, ne már, nem érzem valami jól magam’ típushoz tartoznak. De ezt is tiszteletben tartjuk, mivel mindannyian azt akarjuk, hogy jól tudjanak teljesíteni.”
Minden erõfeszítés ellenére egy játékos még mindig elmehet a válogatott meccsekre, ahol olyan sérüléseket szedhet össze, amik akár három-négy hónapra is harcképtelenné teszik. Ilyen például Luka Modric. Luka és azóta James hiánya eddig még nem állították meg a csapat gyõzelmi sorozatát. A keret tagjai megállták a helyüket.
„Carlo nagyon jó abban, hogy akár egy percet leszel a pályán, akár 90-et, maximálisan koncentrálj” – mondja Clement, rávilágítva ezzel Morata BL-döntõben való szerepeltetésére. „Alig játszott a szezon során, de az év legfontosabb öt percének részese volt.”
Clement úgy hiszi, hogy ami ezt a csapatot kiemeli a többi közül, az legalább annyira a játékosok profizmusa, mint a tehetség. „Itt fizikálisan és szakmailag is hihetetlen magas a színvonal, erre jött Kroos és James, majd még magasabbra léptünk. Õk is hihetetlenül versenyképesek. Kitalálunk egy gyakorlatot a lövésekre, õk pedig azt mondják, hogy ’gyerünk, versenyezzünk’. Ugyanez van a passzos, vagy a labdatartásos gyakorlatokkal.”
„Amikor a kisebb meccseken megszólal a befejezést jelzõ sípszó, mindig masszív taps hallatszik a gyõztes csapat irányából. Ahol nem nyerünk, ott lehajtott fejjel, rendkívül csalódottan ballagnak le a pályáról, és azt mondják: ’Ma veszítettünk, de holnap nyerjünk!’”
Clement tisztába van azzal, hogy ilyen magas színvonalat nem könnyû máshol találni. De ez nem fogja megakadályozni abban, hogy folytassa szokásait, bárhol is legyen.
Mindent magába szív, maximálisan odateszi magát, de mellette mindig figyel, tanul és próbál mindenhonnan ihletet meríteni. Nemrég fejezte be a Win Forever olvasását Pete Carroltól, a Seattle Seahawks amerikai focicsapat edzõjétõl. A cím pont találó a Real gyõzelmi szériájára vonatkozóan. Az író pedig példaképként szolgálhat – egy szerény, egykori játékos, aki keményen hajtott, hogy felkapaszkodjon az NFL edzõi ranglétráján, és végül 62 évesen, tavaly februárban megnyerte a Super Bowlt.
„A vezetõi elvek nem igazán változnak a sport világában.” – mondja Clement – „Nagyon sok nagyszerû történet van arról, hogy az edzõk a nehézségek árán váltak egyre jobbá, míg végül vezetõedzõk lettek.”
Az õ szerepe drasztikusan megváltozott: „Még mindig a labdákat fújtam fel, amikor az Ír köztársasági csapat segédedzõje voltam. Nagyon nagy különbség van aközött, hogy egy nagy csapattal dolgozol és a korábbi munkák között, amikor még csak az edzõ segítõje vagy.”
Nagy ugrás volt ez a gyerekek edzésétõl a szupersztárok vezetéséig, mára azonban már olyan szintre ért, ahol ez teljesen normális dolognak tûnik.
„Volt bennem egy bizonyos fokú szorongás, mikor az elsõ csapattal kezdtem el dolgozni a Chealsea-nél és kiléptem az ifi csapattól. Számos nagy egyéniséggel és nagy játékossal dolgoztam. Ez egy eléggé kényelmetlen idõszak volt számomra.”
„Kiemelt a komfort zónámból, de amikor a következõ helyre mentem dolgozni, már egy kicsit jobb volt a helyzet. Még mindig szorongtam, de a játékosok körüli felhajtás általában meg sem közelítette a valóságot.”
„Zlatan Ibrahimoviccsal dolgozni teljesen más volt, mint amire számítottam. Hihetetlenül profi, egy igazi vezetõ. Valaki, akivel szívesen mennél neki bármilyen akadálynak. Ugyanez vonatkozik Ronaldóra is.”
A spanyol és francia tapasztalatok azt jelentik, hogy ha esetleg jön egy nagy lehetõség, biztos, hogy visszatér Angliába. Amikor David Moyes tanácsot kért tõle a Real Sociedadnál való munkával kapcsolatban, csak dicsérni tudta a La Ligát.
„Tetszeni fog neki az, ahogy itt a csapatok játsszák a futballt. A Premier League néha kemény, idõnként sok ütközéssel. Nem feltétlenül a tabella élén, de a középmezõnytõl lefelé igen.”
Anglia talán a legkeményebb hely volt számára, ahol valaha esélyt kapott. A Premier League az új játékosok felfedezésének szempontjából egy világszínvonalú bajnokság, de ez az edzõk kapcsán is igaz.
Nagyon akarta a Liverpool európai sikerét, mind a klub, mind az edzõ személye miatt. „Nagyon jó látni, hogy Brendan lehetõséget kap egy nagy európai klubnál, és remélhetõleg sokáig ott marad. Azt szeretném, hogy sikeres legyen, mert ez segíteni fog abban, hogy megkapja a lehetõséget a jövõben is.”
A pletykák továbbra is erõsödnek Clement körül. Egyszer a Brightonnal, máskor a Queen’s Park Rangersszel hozták szóba. Mostanában pedig az Arsenalt emlegetik.
Azt azonban nem fogja hagyni, hogy az esetleges jövõbeli munkalehetõségek eltereljék a figyelmét a jelenlegi feladatairól. A csapat most Marokkóba utazott a klubvilágbajnokságra, hétfõn pedig kiderült, hogy kivel kerül szembe a Bajnokok Ligájában.
Emlékeztettem Clementet, hogy az elõzõ szezonban az Arsenalt és a Manchester Cityt is erõsebbnek tippelte, mint a Chelsea-t. „Nos, úgy látszik tévedtem. Végül bejutottak az elõdöntõbe. Most határozottan a legerõsebbnek tûnnek.”
Ha a Real Madrid ismét megnyeri a tornát, õk lesznek az elsõ együttes, akik megvédték a Bajnokok Ligája címét. „Még senki sem beszélt errõl” – mondja Clement. „A játékosok tudják, ha odafigyelnek az apró részletekre, akkor nagyon jó helyen fognak végezni. Te gondoskodj az odavezetõ útról, a célállomás általában gondoskodik magáról.”
Egy edzõtõl, aki iránt egyre nagyobb a kereslet, ez egy nagyon jó karriertanácsnak tûnik.
