A Real Madrid története során elõször szerepelt klubvilágbajnoki döntõben és szombat este bizonyította, hogy helye volt ott. A királyiak ugyan nem játszottak kiválóan, de kellõen hatékonyak voltak és tökéletesen magabiztosak. Mind a szakmai stáb, mind a játékosok tökéletesen tisztában voltak fölényükkel és ennek a magabiztosságnak köszönhetõen nem ragadtatták el magukat, csapatként játszottak, egyéni érdekeket háttérbe szorítva. Jó példa volt erre Cristiano Ronaldo, aki ugyan nem talált be a tornán, de beállt a sorba és aszisztokkal szolgálta társait, majd végül az egyik volt, aki a legjobban örült az újabb, elhódított kupának.
A csapaton felül viszont ki kell emelni két embert a védelem tengelyében, Pepét és Ramost. A portugál hibátlan meccset hozott, maximális stabilitást nyújtva ezzel a csapatnak. Ramos pedig félig sérülten is vállalta a játékot, majd a vezetést is megszerezte. Tõle már megszokhattuk azt, ahogy érkezik a szögleteknél, szabadrúgásoknál és megelõzi ellenfeleit. Így tette ezt a BL-döntõben Tiagóval szemben és most Kannemann ellenében is.
A fent említett két védõ mellett volt még egy hõse a találkozónak, Toni Kroos személyében. Taktikailag igen érdekes helyzetben van a német válogatott középpályás, hisz sokakban felmerülhet a kérdés, hogy engedhette el Guardiola ezt a játékost? Persze a másik oldalról is megközelíthetõ a helyzet, miszerint milyen jó munkát végezhetnek a Real Madrid szakemberei, hogy egy ilyen kaliberû futballistát sikerült szerzõdtetni, egy olyan csapattól mint a Bayern München? Véleményem szerint azonban, a megoldás nem itt, hanem Ancelotti és Pep taktikai-szerkezeti rendszereinek különbségeiben keresendõ. Valószínûleg Guardiola alábecsülte a képességeit, támadóbb középpályásként próbálta ki és nem a védõk elõtt használta. Ezzel szemben az olasz tréner, kissé kényszerbõl is –Alonso távozása miatt- , de védekezõbb játékost formált belõle. A német futballista lubickol ezen szerepkörben, kapkodás nélkül, de kissé már fáradtan játszik (talán neki lesz leginkább szüksége a következõ pihenõ idõszakra). Egyszerûen és tisztán futballozik, rendkívül magabiztos és teljes tudatában van annak a felelõsségnek, melyet a tréner rakott vállára. Õ áll a középpontban, hatással van mindenre és mindenkire, kulcsfontosságú pozícióval bír a játék tengelyében. A passzai és helyezkedése engedik neki, hogy uralja a pálya középsõ zónáját, anélkül, hogy más középpályás játszana mellette. Ez a lehetõsége a Bayernnél nem volt adott, hisz Schweinsteiger helye megkérdõjelezhetetlen volt abban a Münchenben. Itt ellenben tökéletesen kibontakozhat és nagyszerûen használja ki képességeit mint mélységi irányító. Az sem volt véletlen, hogy olyan sok rúgást kapott az argentinoktól. Jól tudták kit kellett volna megállítaniuk, hogy a Madridnak ne legyen nyomasztó fölénye a pálya középsõ részén. Kroos ennek ellenére jól válaszolt. Felvette a kesztyût az ellenfelével, elkezdett osztogatni, labdákat szerezni, keresztlabdákat adni, védekezésnél támogatni a hátsó alakzatot. Még egy két pontatlanabb átadás is belefért tõle ezen a döntõn.
A középpályások szinergiája
Ennyi idõ eltelte után biztosan kijelenthetõ, hogy Modric hiánya végül nem érintette úgy a Madridot, ahogy azt sokan várták. Mivel a német válogatott klasszis több felelõsséget vállal a középpályán, sikerült megoldani Luka helyettesítését. Iscóval és James-szel a két szélen, Kroos tudja, hogy nem szabad elmozdulnia túlságosan a helyérõl, Modric hiányában kissé kötöttebb pozícióban futballozik. Biztosítania kell a lehetõséget, hogy a kreatív zónába fellépõ James és Isco megtalálják, ha szorított helyzetben vannak. Isco aktívabb volt szombat este és jobban segítette Kroost a támadásépítéseknél, de szokása szerint sokat tett hozzá a védekezéshez is. Minden támadás után visszazárt és minden labdáért megküzdött. Ez az idény lehet Isco nagy éve, az a szezon mely meghozza számára a régóta várt áttörést. Véleményem szerint, ha megtartja jelen formáját, vagy esetleg hozzá tud még tenni valamit játékához, akkor könnyedén átkerülhet a „fiatal tehetség” státuszból a klasszisok sorába. James, ezzel szemben, a szokásosnál pontatlanabbul játszott. A két hét kihagyás jócskán érzõdött rajta, látványosan gyengébb teljesítményt nyújtott, mint sérülését megelõzõen. Reméljük, hogy a most következõ, pár napos pihenõ megteszi a hatását és utoléri önmagát, a szünetet követõen pedig a régi Jamest láthatjuk majd viszont.
San Lorenzo-„Kissé” túlzásba vitt harciasság
Az argentinok edzõje már a találkozót megelõzõ sajtótájékoztatón leszögezte, hogy keményen fognak játszani és be is tartották az ígéretüket. Az utolsó percig minden párharcnál ott hagyták a lábukat a San Lorenzo futballistái. Az például, hogy Kannemann nem kapott pirosat, csak a játékvezetõ engedékenységének köszönhetõ, aki (ahogy azt az „Egytõl egyig” játékvezetõ értékelésében ki is fejtettem) valószínûleg megilletõdött a meccs tétjétõl és nem is tudott felnõni a feladathoz. Bauza mester elkövette azt a hibát, amit már oly sokan a Real Madriddal szemben és természetesen õ is rajtavesztett. Így behúzódva, az ellenfél kapujától hetven méterre játszva semmit nem lehet elérni a királyiak ellenében. Az atrocitásokra épülõ játék nem vezetett sehova és semmilyen jel nem utalt arra, hogy az ellenfél ennél többet is tudott volna mutatni. Ugyan nem vártam az argentinoktól, hogy megváltják majd a világot és igazán megnehezítik Ronaldóék dolgát, de azt hiszem az lett volna a minimum, hogy egy ilyen téttel bíró összecsapás esetében megpróbálnak futballozni. Ez szombat este nem sikerült, elképzelés nélkül, az ellenfél játékának kioltásával kísérleteztek, de ebbe nagyon simán belebuktak. Ahogy az várható is volt, Európa ismét legyõzte Dél-amerikát.
