Két elveszített találkozót és számos nehéz, feszült pillanatot követõen, egy igazán „kényelmes” meccsen van túl a Real Madrid. Carlo Ancelotti mester csapata különösebb megerõltetés nélkül, nagyjából tényleges tudásának 60-70%-át nyújtva tartotta otthon mindhárom bajnoki pontot az Espanyol ellenében. A királyiak már a mérkõzés elején letisztázták a fontosabb kérdéseket, gyorsan szereztek vezetést, végig uralták a találkozót, minden úgy alakult, ahogy azt szerették volna. Még az elsõ félidõben jött a második találat és innentõl kezdve úgy tûnt, hogy a gólkülönbség lesz a kérdés. Aztán a második játékrészben láthattuk Coentrao rossz szerelési kísérletét, amiért (jogosan) megkapta piroslapját, így valamelyest változtatni kényszerült eredeti elképzelésein az olasz tréner. Az emberelõny ellenére a barcelonai csapat nem tudott komoly nyomást helyezni a hazaiakra és ennek eredményeként megszületett a harmadik Real találat is, mely pontot tett a mérkõzés végére.
A talján tréner Carvajal eltiltása és Marcelo hátfájdalmai miatt változtatni kényszerült, így Arbeloa és Coentrao kaptak szerepet, viszont az alap szerkezet ezzel nem módosult, megmaradt a 4-3-3. A hátsó alakzatban, a fent említett két szélsõ bekk között Varane kapott helyet Pepe oldalán, a francia védõ ismét bizonyította, hogy lehet rá számítani, de a vendégek sem õt, sem Pepét nem tették igazán próbára. A középpályáról Kroos kihagyhatatlan (errõl késõbb bõvebben), de ez elmondható Iscóról is. Ismét itt kapott lehetõséget az utóbbi idõben gyengébben muzsikáló James, aki jó meccset zárt és reméljük összekapja magát. Elöl pedig mi más lehetett volna a képlet, mint a ’BBC’?
Ahogy már említettem, Carvajal és Marcelo kimaradt és a csapat megérezte két szélsõje hiányát, egyszerûen nem annyira veszélyes a Madrdi kivülrõl – Arbeloával és Coentraóval -, mint amikor õk vannak a pályán. Coentraoék alig tettek hozzá a támadásokhoz az elsõ félidõben. Míg Marcelotól és Carvajaltól megszokhattuk, hogy óriási szerepet vállalnak a kreatív zónában és a befejezéseknél is, addig a helyettesektõl ezt nagyon kevésszer láthattuk. Érdekes módon a portugál szélsõ hátvéd kiállítása és Nacho pályára küldése után – aki Arbeloával oldalt váltott – a szélek sokkal aktívabbak voltak. A harmadik gól egyenesen a kettejük összjátékából született, Arbeloa adott be, és Nacho szerzett gólt. Ez a váltás remek döntés volt Ancelottitól, hisz a Madrid védekezése így megõrizte stabilitását, de ezzel egy idõben, az esetlegesen befelé húzó védõk jelenléte megzavarta a vendégeket, akik el is váltották magukat a már említett Nacho találatot megelõzõen. Ettõl függetlenül teljesen egyértelmû, hogy a Real Madrid rendszerébe egyszerûen jobban passzolnak Marcelóék, mint „váltótársaik”, hisz gyorsabbak, technikásabbak és támadás-orientáltabbak, mint Arbeloa és Coentrao.
Ancelotti a „muszájból” végrehajtott cseréjét követõen – tõle megszokott módon – csak a mérkõzés utolsó perceiben használta ki a megmaradt két változtatási lehetõségét. Ez fõleg a meccs képe és Toni Kroos szerepe miatt érdekes. A német játékos alapember lett, és tegnap is megmutatta miért alakult így. Aktívan részt vett az akciókban és közel játszott az Isco-James duóhoz. A labdakihozataloknál is jeleskedett, valamint korán észlelte, hogy nincs szükség túlzottan nagy mértékû biztosításra a védelem elõtt, hisz az Espanyol középpályásai és támadói egymástól messze, szellõsen helyezkedtek el, illetve könnyen olvasható passzokkal próbáltak operálni. Jó játéka ellenére azonban meg kell említeni, hogy ráférne a puhenõ, 80 percet töltött a pályán és egy 2-0-ás félidõ után igazán lecserélhette volna õt Ancelotti. A mérkõzés képe is tökéletesen mutatta, hogy eldõlt a találkozó és ott voltak a padon az opciók Illarra és Khedira személyében, akik végül be is álltak.
Kétarcú Bale
A walesi válogatott játékos – Jameshez hasonlóan – kicsit összekapta magát, az elsõ gól elõtt remek labdát küldött az asszisztot jegyzõ Ronaldo felé, tökéletes (40 méteres) átadás volt. Majd õ maga is gólt szerzett, remekül eltalált szabadrúgásánál esélye sem volt Kiko Casillának. Mindezek mellett a meccs második felében a társai és a közönség haragját is kiváltotta egyéni akcióival, hisz a pozitívumok ellenére, mégis a kihagyott ziccerei maradnak meg az ember emlékezetében. Az egyik kontránál egyedül ugrott ki és fejezte be a támadást, rosszul. A Valencia ellen már került ilyen helyzetbe, és akkor is rosszul döntött a befejezésnél. Ezt a portugál akkor és most is rosszul viselte, a Bernabéu közönségével egyetemben, mely ki is fütyülte Bale-t. Bár ez megesett már olyan legendákkal is, mint Zidane, Ronaldo, Figo, Míchel, Martin Vázquez, hogy csak párat említsünk. Ezen rossz döntéseknek több oka is lehet, a pszichés dolgokkal nem szeretnék itt foglalkozni (igen, biztosan van ilyen is…), viszont ami a szerkezetet és Bale szerepkörét illeti, az más tészta. Gareth Bale-t edzõi igazi Jokerként kezelik és kezelték a múltban is. Jó példa erre, hogy a Tottenhamben – kis túlzással – a kapuson kívül gyakorlatilag minden pozíciót megjárt. Képességei alkalmassá teszik arra, hogy a pálya bármely területén meg tudja oldani a rábízott feladatokat, rendkívül atletikus, jó labdaérzékkel megáldott, technikás futballistáról beszélünk. Azonban Madridban – mint tudjuk – ez kevés… Kevés, mert a közönség mindenkitõl, minden játékpercben a maximumot várja el és ha nem ezt kapja, egybõl tudatja ezt a játékosokkal. Ancelotti sem ott játszatja a walesit, ahol a legjobb teljesítményre képes, sokszor kerül középre, ahol nem tudja kamatoztatni futósebességét, de alapjában a jobb oldali játék sem passzol tökéletesen Bale-hez. A Real Madrid játékrendszere tökéletesen illik a jelen keretre, ezt az olasz mester jól kidolgozta és fokozatosan tökéletesítette, viszont mint minden csapatnál, itt is van olyan, akinek nem lehet tökéletesen kedvére szabni posztját. A jelen Real Madridjában ez Gareth Bale. Ettõl függetlenül úgy gondolom, hogy a walesinek ezt meg kell tudni oldania és le kell kûzdenie az akadályokat, ehhez pedig tudása 100%-ára lesz szükség és maximális koncentrációra, valamint alázatra.
