A Real Madrid az utóbbi hetek fiaskói (bajnoki vereség a Valenciával szemben és kupakiesés az Atlético ellenében) után hétvégén 3-0 arányban legyõzte bajnoki mérkõzésen a Getafe csapatát. A királyiak ugyan ismét nyerni tudtak, de a játék képe alapján elmondható, hogy semmi nem változott, nem oldódtak meg az elmúlt idõszak problémái. A vasárnapi bajnokin akadozó játékot láthattunk kedvenceinktõl, akik csak egy óra után tudták megtörni a Getafét. Semmi nem mutatta azt, hogy reális esély van a rövid idõn belüli javulásra. Nem láttunk jó meccset, az a csapat nyert, mely egyéni képességeket tekintve a másik fölé tudott nõni. A hazaiak nem hagyták kibontakozni a királyiakat, de szerencsére az egyéni képességekben mutatkozó különbségek végül Ronaldóék felé billentették a mérleg nyelvét.
Miért nem megy???
A szerkezet maradt a megszokott 4-3-3, mindennemû változtatás és variálás nélkül. Pepe hiányában Varane kapott szerepet a védelemben, de igazából komoly feladata sem neki, sem Ramosnak nem volt. A középpályán nem úgy folyik a labda, ahogy két hónappal ezelõtt. Az okok számomra egyértelmûek: a fáradtság, a rotáció hiánya és Modric kiesése. Eleinte ugyan úgy tûnt, hogy Ancelotti megoldja a horvát válogatott klasszis sérülése nyomán adódó gondokat. Az elsõ hetekben még „lendületbõl” menetelt a csapat, de mostanra teljesen egyértelmûvé vált az, amitõl sokan tartottunk, egyre súlytalanabb lett a királyi gárda a kreatív zónában. Ez az a terület, amely a támadásépítés szempontjából, illetve az ellenfél akcióinak megszûrését tekintve is a legfajsúlyosabb. Kroos és Isco teljesítményére még így sem lehet panasz, pedig a német válogatott karmester látványosan szenved a sorozatterhelés súlya alatt. A fiatal spanyol középpályás tartja a lelket a madridiak középpályájában, tõle várja mindenki a váratlan megoldásokat és az egy-egy, kettõ-egy elleni játékok kezdeményezését, de véleményem szerint nem szabadna ilyen mértékben egyedül hagyni és kizsigerelni õt.
A csatárokhoz nem jut elég labda, de ha oda is kerül a játékszer, rendre magukra maradnak a támadók. Ezt kiküszöbölendõ, a szélsõ védõk gyakorlatilag szélsõ középpályásként funkcionálnak, amivel nem is lenne probléma, de az így megmaradó üres területeket nem képesek tökéletesen lezárni a hátsó alakzat játékosai és a középpályások. Így kialakult egy 2-4-4-es variáció, melyben Ronaldo behúzódott középre Benzema mellé, a két szélen pedig Bale és James támadott. Mögöttük érkezett Marcelo és Carvajal. A brazil balbekk nagyon aktív volt, sokszor kereste és nyerte meg a párharcokat, jól vette ki részét a támadásokból, de ez nem elég, sokkal több támogatásra lenne szükség a középpályáról. Ez az, ami Modric hiányában megoldhatatlannak tûnik, James nem képes annyit hozzátenni a játékhoz, amennyit kellene, még annak ellenére sem, hogy vasárnap két remek centerezésébõl is gól született. Kroos így egyedül volt kénytelen bevállalni a labdafelhozatalokat, és arra kényszerült, hogy egy túltelített zónában (15 játékos, 8 ellenfél és 7 csapattárs) terület és kényszerítõzési, háromszögelési lehetõség hiányában futballozzon. A Getafe jól szállta meg ezt a nagyon fontos szektort, így gyakorlatilag csak szenvedett Ancelotti mester csapata.
Talán Benzema volt az egyetlen, aki amolyan összekötõ kapocsként képes volt segíteni csapatát a büntetõterület elõterében. Ugyan gólt nem szerzett, de remekül játszotta le saját párharcait és adott gólpasszt, vagy alakított ki helyzeteket. Ronaldo kétszer villant tökéletes befejezéssel, melyet mindkét esetben nagyszerû helyzetfelismerés és jó helyezkedés elõzött meg. Érdemes volt megfigyelni, hogy a háromszoros aranylabdás mindkét gólja elõtt egy támadáson belül is több variációt próbált lejátszani, addig kereste a legmegfelelõbb utat, amíg végül sikerült tisztára játszania magát és gólokat szereznie. Ahogy már említettem, az egyéni teljesítmények döntöttek, az imént sorolt Benzema, James és Ronaldo-féle megoldások mellett Bale remek befejezése is ezek közé kívánkozik.
Getafe-Irány a másodosztály
Quique Sánchez Floresnek nincs egyszerû dolga, nagyon sok mindent kell figyelembe vennie, amikor egy kezdõt összeállít. Nem minden meccsre áll ki ugyan ennyire védekezõen, de a középpályán orvosolhatatlannak tûnõ gondokkal küzd. Egyértelmûen szüksége lenne egy karmesterre csapatában, ugyanis Diego Castro nem tudja egyedül ellátni a feladatát. Még Jamesnek és Iscónak sem sikerült maradéktalanul megoldani az ezzel a poszttal járó feladatokat, nemhogy egy szerényebb képességû labdarúgónak, mint amilyen Castro. Ez egyedül lehetetlen, azonban a keretben nincs olyan futballista, aki társa lehetne ebben.
A Getafe játékáról egyetlen pozitívumként azt lehet elmondani, hogy végig fegyelmezetten és szervezetten futballoztak. Jó ideig képesek voltak feltartóztatni az ötlettelennek tûnõ (sajnos az is volt…) Real Madridot úgy, hogy nem adták át teljesen a labdabirtoklást, próbálták tartani a játékszert, de támadásaik esetlegesek és rövidek voltak. Ezzel a futballal azonban vajmi kevés esély mutatkozik az elsõ ligás tagság megõrzésére. Ha a téli átigazolási idõszak alatt nem tud olyan játékost szerzõdtetni a kék mezes csapat, aki képes kisegíteni a középpályán Castrót, akkor jövõre csak a második vonal indulói között találkozhatunk majd a Getafe nevével.
