A Real Madrid 4-1 arányban múlta felül a Real Sociedadot soros bajnoki mérkõzésén, a csapat ismét gyõzni tudott és végre a játékra sem lehetett panasz! Ancelotti csapata remélhetõleg ennek a gyõzelemnek és a mutatott játéknak köszönhetõen visszatalál arra az útra, mely egyenesen a bajnoki címéhez és a Tizenegyedikhez vezet. Ugyan a teljesítmény meggyõzõ volt, de nem szabad elmenni szó nélkül a rossz kezdés mellett. A Madrid most már sorra kapja a gólokat az elsõ percekben. Ott volt az Atlético elleni oda- és visszavágó, a Córdoba elleni bajnoki és most a Sociedaddal szemben megvívott mérkõzés… Nincs egyszerû és egyértelmû magyarázat a miértre. Több tényezõ is okozhatja ezt a problémát, ez lehet a koncentráció hiánya vagy a túlzott magabiztosság is. Mindenesetre Aritz Elustondo teljesen üresen fejelt a kapura és gólra is váltotta ziccerét. A probléma megoldásához mindenképp Ancelotti tudásának legjavára lesz szükség, hisz mind a koncentráció hiánya, mind az elbizakodottság orvosolható hibák, ha kicsit nagyobb hangsúlyt fektet a szakmai stáb a mentális felkészítésre. Reméljük a jövõben sikerül majd megoldani ezt is és tovább tökéletesedik a királyi gárda játéka.
Benzema szerepe és a játék Ronaldo nélkül
A szombati meccsen Karim ismét szervezõ csatárként kapott helyet a kezdõben és rendkívül jól oldotta meg feladatát. Amikor Benzema nincs formában, gyakorlatilag nem is érdemes keresni, képes abszolút eltûnni. Viszont, amikor formában van, a támadásépítés minden szekciójában megjelenik. Ilyenkor meghatározó játékos tud lenni, attól függetlenül, hogy Cristiano a pályán van, vagy épp a lelátón. Ha a francia válogatott csatár ilyen formában van, élvezet nézni a játékát. Szombaton érvényesülni tudott a pályán és emellett másokat is hagyott kibontakozni. Szerzett két gólt és Ramos találatánál is nagy szerepe volt. Bámulatos, hogy ilyenkor milyen könnyedén bontakoznak ki az általa indított összjátékok és kényszerítõk, egyszerûnek mutatja be azt, ami valójában nagyon nehéz. Sok vitára ad okot madridi szerepvállalása, de õ nem egy tipikus befejezõ csatár, viszont a jelen szerkezetben nem is erre van szükség.
Cristiano Ronaldo hiányában nem teljesen egyértelmû a Madrid szerkezete, de inkább 4-3-3-ra hajazott, mint az Ancelotti által már többször próbálgatott, átalakított 4-4-2-re. A középpályás sorban, Kroos középen helyezkedett el, míg Illarramendi és Isco a két oldalán. Illarra feladata sokkal inkább Kroos tehermentesítése volt, míg Isco a támadásépítésekre koncentrálhatott és nagyszerûen futballozott. Illarra ennek megfelelõen inkább a saját térfelén, míg Isco jobbára az ellenfélén játszott. A 23-as a baloldalon dolgozott össze Marcelóval és okozott folyamatos fejfájást a vendégeknek. A brazil balbekk tökéletesen megértette magát Iscóval és a kettejük játékát összekötõ Benzemával, aki többször kihúzódott a baloldalra, keresve a kényszerítõk és a 2-2 valamint a 2-1 elleni játékok lehetõségét. Eközben a jobboldalon James támadott. A kolumbiai futballistának jóval kevesebb védekezõ feladata volt, mint amikor középpályásként szerepel és ez jobban is passzolt hozzá. Csupán akkor húzódott hátrébb, ha az ellenfél támadása áttolódott a madridiak térfelére. Ekkor a csapat szerkezete a Sociedad taktikájához tökéletesen alkalmazkodva 4-4-2-re változott. James pedig kisegítette Illarrát és Carvajalt, ezzel teljesen lezárták a passz sávokat és tökéletesen szûkítették a területeket. Illarra labdaszerzései pedig többségükben ennek voltak köszönhetõek. Sokan tartottak tõle, hogy az õsszel gyõztes Sociedad ellen –Ronaldo hiányában- mire lesz képes a csapat. Azonban a portugál klasszis kiesésével olyan játékosok hoztak extrát (Marcelo, Isco, Benzema), a remek csapatteljesítmény mellett, akiktõl ezt minden mérkõzésen szívesen látnánk. Ezen játékosok mellé kellene, hogy felzárkózzon a Bale-James kettõs, reméljük a csapat jó teljesítménye rájuk is pozitív hatással lesz majd és sikerül feljavulniuk.
Real Sociedad-Hála Rullinak
A vendégek szombati teljesítményérõl nem sok jó mondható el. Ugyan a meccs elején kihasználták, hogy a királyiak az öltözõben maradtak, de amint hátrányba kerültek, könynedén feladták a meccset. Vela sérülése is okozhatta a visszaesést, de a csapat többi tagja ettõl függetlenül leszerepelt. Azt azonban nem mondanám, hogy ezért csak a játékosok felelõsek, Moyes ugyanis úgy tûnt, hogy maga sem tudta teljesen, mit is szeretne látni csapatától. Számomra érthetetlen volt ez a 4-4-2-es szerkezet, hisz Granerot -a csapat talán legkreatívabb labdarúgóját- szerepeltette második csatárként, mögöttük pedig négy olyan középpályás futballozott, akiknek esélyük sem volt váratlan megoldásokat produkálni. Mindemellett a szélsõ védõk játéka is elmaradt a várttól. Láttuk már Yuritól és Mikel Gonzáleztõl is, hogy képesek érdemben segíteni a támadásépítéseket, de szombaton egyszerûen képtelenek voltak fellépni az akciókkal. A vendégek széljátéka így teljesen esetlegessé vált, de az is lehet, hogy Moyes így szerette volna kizárni a madridiak szélsõit, azonban ez rendkívül rossz döntésnek bizonyult. A baszkok hálát rebeghetnek a rendkívül jó napot kifogó kapusuknak, Rullinak. Ha õ nem véd ilyen hatékonysággal, akkor jóval nagyobb különbségû Real siker is születhetett volna. Tipikusan a dél-amerikai kapusiskola sajátosságait vonultatta fel, többször is nagyszerûen lépett ki kapujából és négy ziccert fogott, le a kalappal teljesítménye elõtt.
