Egyéb kategória

A színfalak mögött

2015. március 9.

Hosszabb kihagyás után folytatódik az oldalon már megismert sorozat, amelyben a Real Madrid 111 éves történelmébõl válogatunk ki érdekesebbnél érdekesebb anekdotákat. Ritka betekintés ez egy olyan klub életébe, amely tele van izgalmas epizódokkal és érdekes karakterekkel. Két spanyol újságírónak hála ezeket a spanyol közönség már megismerhette, most pedig az oldalunkon keresztül a magyar szurkolók is bepillantást nyerhetnek arra, mi rejlik a színfalak mögött.

Roberto Carlos és a barcelonai rasszizmus
Egy nap Roberto Carlosszal beszélgetve elõjött a rasszizmus témája. A 11 szezon alatt, amit Madridban töltött, a brazil szélsõ elnyerte a szurkolók szeretetét szimpatikusságával, határozott lövéseivel és gyors, felszabadult játékával. Ez a szeretet azonban gyûlöletbe fordult, amikor a Camp Nou-ban játszott. A vörös-kékek stadionjában a brazil labdarúgó rasszizmussal és haraggal találkozott.

„A Barcelona pályáján nem bántak velem jól, de én azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy az élet egyetlen területén sem lenne szabad a bõrszín alapján különbséget tenni. Azok a szurkolók, akik azzal a szándékkal indulnak el otthonról, hogy másokat zavarjanak és sértegessenek, ahelyett, hogy megtapsolnák a szakmabelieket, intelligenciahiányban szenvednek. A Camp Nou-ban szerzett tapasztalataim többször is elgondolkodtattak mi az, ami megváltoztathat egy szurkolót egyik évrõl a másikra.” – emlékezett vissza a brazil.

„1997 májusában, amikor elõször játszottam a Camp Nou-ban, egy nõ, aki közel ült a pályához ezt kiáltotta nekem a nézõtérrõl: „Majom! Egy majom vagy!” Ránéztem és azt feleltem neki: „Miért sérteget? Nyugodjon le és viselkedjen intelligens ember módjára.””

„Amikor másodszorra léptem pályára Barcelonában, ugyanez a hölgy odahívott, hogy üdvözöljön. De a legnagyobb meglepetés a Camp Nou-ban tett harmadik látogatásomkor történt: közös képet szeretett volna velem csinálni. Ebbõl levontam azt a következtetést, hogy az intelligens szurkolók elõbb-utóbb rájönnek, hogy a stadionokba szórakozni kell menni.” – vonta le a következtetést az elképesztõ történetbõl a legenda.

„Csak az igazgatóval vagyok hajlandó beszélni”
José Mourinho temperamentumos karaktere jó néhány vitás helyzetet okozott a Real Madridnál. Az egyik ilyen eset 2011-ben történt, egy nappal azelõtt, hogy a királyi gárda és a Barcelona elsõ meccsét játszotta egymás ellen egy négy egymást követõ El Clásico közül (bajnokság, Király-kupa és BL). Hogy ne fûtse túl a már amúgy is izzó hangulatot, a portugál szakember úgy döntött, hogy szokásával ellentétben nem vesz részt a sajtótájékoztatón, hanem helyettesét, Aitor Karankát küldte maga helyett. A jelenlévõ újságírók a közelgõ meccs fontosságát tekintve megharagudtak, alkalmatlannak és tiszteletlennek minõsítve ezt a viselkedést, és úgy döntöttek, elhagyják a termet, a klubnak pedig a következõt üzenték: ha nem Mourinho tartja a sajtótájékoztatót, elmennek. Mourinho azonban továbbra is kitartott döntése mellett, de elkísérte a terembe Karankát, hogy ne legyen egyedül abban az esetben, ha az újságírók távoznak. Ám a „firkászok” sem tágítottak: az egész spanyol sajtó (egy tévécsatorna kivételével) felállt és kiment.

Az elképesztõ történet viszont itt még nem ért véget. A meccs után – amely 1-1-es döntetlenre végzõdött – Mourinho megjelent a sajtótájékoztatón és bosszút állt. Csak a külföldi sajtónak, illetve annak az egy tévécsatornának válaszolt, amely a korábbi esetnél ottmaradt a teremben. Ha egy másik spanyol újságíró kérdezett tõle, ezt válaszolta: „Te vagy az igazgató? Nem? Akkor nem válaszolok neked. Ha ti nem fogadjátok el az én helyettesemet, akkor én sem fogok beszélni veletek, csak akkor, ha az igazgatótok kérdez.”

Cristiano Ronaldo és a csordultig megtelt Bernabéu
Cristiano Ronaldo a leigazolása után csaknem teljes titokban érkezett meg a klub egyik autójában a bemutatására. Amikor egyre több szurkolót látott a Bernabéu környékén, akik csak miatta jöttek a stadionhoz, a portugál azt gondolta, a hangulat egy nagyobb meccshez lesz hasonló. A jármû az 57-es kapunál tette ki, a stadion étterménél, ahol Jorge Valdano, José Ángel Sánchez és a híres portugál labdarúgó, Eusebio várta. Innen átment az öltözõbe készülõdni, mielõtt a gyepre lépett volna a lelátót teljesen betöltõ óriási tömeg elõtt. A látvány lenyûgözõ volt. A pályára épített dobogóról, mielõtt a közönséghez fordult volna, elsõ szavait Florentino Pérezhez intézte, akinek a fülébe súgta: „Ez nagyon durva.” Néhány perccel késõbb hivatalos beszéde is hasonló szavakkal, kissé félénken kezdõdött, melyek szintén arról tanúskodtak, mekkora hatással volt rá ennyi összegyûlt szurkoló: „Én nem számítottam ennyi emberre…”

A sorozat elõzõ részei: