Keylor: Sírtam a feleségemnek az átigazolási idõszak lezárta után

Keylor Navas tegnap éjszaka a Cadena SER „El Larguero” címû mûsorába kapott meghívást, ahol José Ramón de la Morena tett fel érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket, a kapus azonban állta a sarat. Keylor õszintén mesélt az átigazolási idõszak utolsó óráiról, a terveirõl, érzéseirõl.

Milyen volt számodra az elsõ idény Casillas árnyékában, kevés lehetõséggel?
Nehéz volt, hiszen a legtöbb labdarúgó játszani akar, ez a munkánk legjobb része, de a nehéz pillanatokban csak a pozitív dolgokra kell koncentrálni. Folytatni kell a munkát addig, míg el nem érkezik a pillanatod.

Milyen volt abban az idõben a kapcsolatod Casillasszal?
Normális, ahogy az összes többi kapussal.

Ezek szerint úgy gondolod, hogy feszült a kapusok közötti kapcsolat?
Ez változó, de nem a csapattársaid állítják össze a csapatot. Én csak folytatom a kemény munkát, az edzõ pedig egy másik játékost válasz. Ez azonban nem a játékosok hibája.

Hogyan birkóztál meg a nehéz pillanatokkal?
Nyugodtan kezeltem. Mindig próbálom kiegyensúlyozottan kezelni a különbözõ helyzeteket. Nem szeretek túlságosan izgulni a dolgok miatt, akkor sem, ha épp jó idõszakom van, de a nehéz idõkben sem veszem a szívemre ezeket. Azért jöttem, hogy élvezzem ezt az egészet, azonban még nagyon hosszú út áll elõttem.

Hogyan kezelted a De Gea-ügyet?
Nyilvánvaló, hogy nem olvastam túl sokat azokról a hírekrõl, amelyek megjelentek az újságokban, de mindig hallottam dolgokat. Hiszek a saját képességeimben, mindig is úgy gondoltam, ha valami ehhez hasonló történik, akkor harcolnom kell a helyemért, bárki is a csapattársam. Azonban amikor ilyen dolgokról hall az ember, az nem okoz túl sok boldogságot.

Tudtál bármirõl is augusztus 31 elõtt?
Nem, semmirõl.

Mit mondott neked Ricardo Cabañas, az ügynököd?
A dolgok négy-öt óra körül vettek óriási fordulatot. A klub felhívott minket és azt mondta, hogy a helyzet megváltozott. Késõ délutánra volt egy elképzelésünk arról, hogy mi is történhetett, az ügynököm azt mondta, hogy azonnal jön hozzám Valenciából. A lányaim hazamentek. Egy család vagyunk, és esküszöm, hogy egyikünket sem a pénz motiválja. Folyamatosan kapcsolatban álltam az ügynökömmel, aki olyasvalamit mondott, ami nem volt jó.

A feleséged hogyan kezelte mindezt 5 óra körül?
Abban a pillanatban úgy volt, hogy nem megyek sehová. Késõbb láttam, hogy milyen irányba haladnak a dolgok, azt mondtam a feleségemnek, hogy Isten majd eldönti, mi fog történni.

Örültél a manchesteri szerzõdés ötletének?
Nem akartam elhagyni Madridot. Amióta aláírtam, egy igazi álom itt lenni, nem akartam távozni.

Szenvedtél?
Igen, természetesen. Nagyon sok jó dolog történt velem, de bizonytalannak éreztem ezt az egészet. Még három mérkõzést sem játszol egymás után, aztán ilyen dolgok történnek veled.

Vártad a gépedet?
Igen, már a váróteremben voltam a repülõtéren, mert azt mondták, oda kell mennem.

El tudnád mondani, milyen érzés volt megtudni, hogy Madridban maradsz?
Öt percenként változtak a dolgok. Elöször azt mondták, menjek a repülõtérre, aztán azt, hogy maradjak. Semmi sem volt tiszta. Nem tudtam megnyugodni, amíg nem tisztázódott minden.

Tudtál aludni azon az éjszakán?
Miután véget értek a dolgok, bementem a hálószobámba, és elkezdtem átgondolni az egészet. Ezután levontam a következtetéseimet. Olyasvalami volt, amit sohasem akartam, hogy megtörténjen.

Mentél edzésre másnap?
Sírtam egy kicsit a feleségemnek, de szükségem volt valamire, ami eltereli a gondolataimat. Volt egy beszélgetésem José Ángellel és Florentino Pérezzel, aztán mentem Valdebebasba, felvettem a kesztyûimet és kimentem a pályára. A többiek épp a válogatottnál voltak, de sms-ben üzentek, azt akarták, hogy maradjak.

A tárgyalásról könnyes szemekkel jöttél ki. Ez igaz?
Igen, mindenki máshogyan mutatja ki az érzéseit. Sok mindent éreztem magamban akkor. Ez volt a módja a bennem lévõ démonok kiûzésének, hogy visszatérhessek a valóságba. Most már jól vagyok. Jól érzem magam, és ez az, amit kértem Istentõl.

Miért imádkozol minden mérkõzés kezdetekor?
Mindig azért imádkozom, hogy egészségesek maradjunk – ezt mondta az egyik barátom anyukája, amikor hat éves voltam. Azóta mindig jó egészségért imádkozom a csapattársaim és magam miatt, és utána már csak rajtunk múlik minden. Mindig is azt mondtam Istennek, hogy egy nagy stadionban akarok játszani, és akkor megmutathatom az embereknek, hogy Isten létezik. Néhány stadionban emiatt inzultáltak a szurkolók. Sok buta dolgot kiabáltak nekem, de ez csak egyszer fordult elõ itt Spanyolországban. Otthon sohasem szóltak meg emiatt. De boldog vagyok, amiért azt csinálhatom, amit szeretek, és folytatni is fogom, mert hiszek Istenben. A családom minden tagja katolikus. Nem várom a többi ember elismerését. Ha így tennék, nem lehetnék Isten egyik gyermeke.

Számodra ki a valaha volt legjobb kapus a világon?
Nagyon sok fantasztikus kapus van. Nem szeretnék egyet sem kiemelni.

Kik voltak a példaképeid?
Amikor kisfiú voltam, Lester Morgan volt a példaképem. Késõbb Buffon vette át a helyét.

Ki a világ legjobb játékosa?
Cristiano.

Mit gondolsz Casillasról?
Mindig is példaképként tekintek rá, sok dolgot lestem el tõle, amivel fejlõdhetett a saját játékom. Mindig nyugodt és összeszedett volt.

Kivel nem szeretsz szembenézni a pályán?
Cristianóval.

Melyik játékost igazolnád le a Real Madridba?
Senkit. Jól érzem magam a mostani csapattársaimmal.

Forrás: cadenaser.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK