Játéknapok: „Számomra fontosabb volt a gólok elõkészítése a pályán, mint a gólszerzés. Jelenleg nagyon kevés olyan játékos van, aki ezt elmondhatja magáról. Az esetemben azonban tényleg így volt, õszintén. Szerettem örömet szerezni a csapattársaimnak.”
Felnõtté válás: „Eleinte az utcán ismerkedtem a labdarúgással a környékünkön, Castellanában. Ez lehetõvé teszi, hogy kipróbálj, kitalálj dolgokat… A barátaimmal voltam, egy labdával, nem voltak szabályok, csak a szabadság, amellyel úgy érvényesülhettünk, ahogyan mi szerettünk volna. Profiként ez a szabadság csak a pálya utolsó harmadában létezik.”
Enzo Zidane: „Sokat játszik, de csakis azért, mert megérdemli. Nem egyszerû a dolgom, de ezt kell tennem és el is érem, hogy mindenki meggyõzõdjön róla, a fiam csak egy játékos az öltözõben. Késõbb, amikor hazaérünk, ismét a fiam. A klubnál azonban úgy bánok vele, mint bárki mással. Õ is ezt akarja. A csapaton kívül talán kicsit keményebb vagyok vele, mivel igényes vagyok és azt akarom, hogy jobb legyen.”
Négy fiú: „Néhányan azt mondják, hogy könnyû a dolguk, mivel az én fiaim, de ez még nem minden. Ahogy öregszünk, fel kell nõnünk, és úgy gondolom, hogy ez számukra sokkal nehezebb lesz így.”
A játék megváltozott: „A futball teljesen más most a fiatalok számára a közösségi médiával… Az én idõmben ezek nem léteztek. Békén hagytak. Elég szerencsések voltunk ahhoz, hogy egy kicsit szabadabbnak érezzük magunkat, kihasználjuk az életet, szórakozhassunk és csinálhassuk a saját dolgunkat.”
