Nos, egyszerû a képlet. Benítez 4-3-3-as rendszerében három belsõ középpályás kap lehetõséget, ez a legutóbbi mérkõzéseken a Casemiro-Kroos-Modriæ hármast jelölte. A brazil bekerülése a csapatba hatalmas elõrelépés a középpályás védekezést tekintve. A belsõ hármasból õ a leghátsó játékos, és az idei mérkõzéseken (a Sevilla elleni bukkanót leszámítva) rendre élt is az edzõ bizalmával. Modriæ a belsõ trió varázslója, azon kevés középsõ középpályások egyike, akiben mindig van valami plusz, valami váratlan. Õ jelenti az egyensúlyt a támadások szervezésében, nem mindig övé az assziszt, de szinte minden támadás rajta keresztül folyik át, és egy-egy húzásából bármikor adódhat gólhelyzet. Kroos azonban valahogy idegen testként funkcionál ebben a szervezetben. Igazán a támadásokat sem tudja kellõképpen segíteni, lövései általában veszélytelenek, kreatív megoldásai ritkák. Jogosan következhet, hogy neki nem kell a fülén pörgetnie a labdát, vagy szórnia az asszisztokat, gólokat, mert ezekre megvannak az emberek, neki a stabilitás megteremtése a szerepe. Nos, valóban az volna, azonban Casemiro jelenleg ezt hatékonyabban képes megoldani, Kroosnak pedig nem megy az elõretolt szerep a jelenlegi formájában.
Manapság egy támadófocit elõnyben részesítõ klubnál egy kimondottan védekezõ/mélységi szervezõi feladatokkal megbízott focista mellett a maradék öt játékos (rendszertõl függõ számú középpályás és támadó) rendszeres résztvevõje kell, hogy legyen a támadásoknak, akár elõkészítõként, akár befejezõként. Ráadásul idõnként a védekezõ középpályásnak is fel kell érnie, ha a helyzet megkívánja. Nézzünk csak két példát, elõször a ligán belül. Kezdjük a rivális Barcelonával, ahol elöl alapvetõ esetben (ha nincs sérülés vagy eltiltás) a Messi-Suárez-Neymar trió található, mögöttük a középpályán pedig Busquets mellett Iniesta, Rakitiæ vagy Rafinha kerülhet elõ. És ott a látványos támadófocit produkáló Celta Vigo, ahol Orellana, Aspas és Nolito rohamoznak a támadósorban, és Augusto Fernández mellett a támadó felfogású Wass és Hernández játszanak. De a többi topligában is találunk példát, az Arsenalnál Coquelin a védekezõ középpályás, a Bayernnél fõleg Alonso, azonban mostanság a fiatal Kimmich is kezdi magát beverekedni a csapatba. A Toulouse-t 5-0-ra verõ PSG-ben Motta echte védekezõ középpályásként szerepelt, elõtte a Cavani, Rabiot, Matuidi, di María, Ibrahimovic ötös muzsikált kezdõként. Persze lehet még a szélsõhátvédek (különösen Marcelo) szerepét is emlegetni, sõt kellene is, hiszen a kis brazil is sokat tesz hozzá az akcióinkhoz, de most korlátozódjunk a középpályára és a támadósorra.
Na jó – gondolhatnátok –, de a német válogatottban meg rendre kezd, jól is szerepel, plusz a vébé egyik legjobbja volt. Ez igaz. Tette viszont mindezt támadó középpályásként, azon belül is a klasszikus tízes szerepkörében, ami játékstílusát tekintve a legalkalmasabb számára, amellett a 4-2-3-1-es felállásban volt mindig két ember mögötte a válogatottban, akiknek inkább feladatuk volt a védekezés, mint neki. Viszont a mostani selejtezõsorozatban meg annyira már nem voltak acélosak a németek, Kroos pedig nem tudta megközelíteni a tavalyi teljesítményét nemzeti színekben, egy sorral hátrébb játszva. Akkor miért nem játszunk mi is 4-2-3-1-ben Kroos-szal mint irányító? Egyrészt ilyen szerkezetnél James lenne az elsõ számú választás ebben a pozícióban, másrészt a felállási forma változása miatt tovább vesztünk a támadóerõbõl.
Ismét felmerülhet a kérdés: De tavaly Kroos elég volt, akkor mi változott? Nos… Biztosan elég volt? A tavalyi szezon trófeáinak száma nem ezt mutatja. De lehet-e kizárólag Kroosra kenni ezt? Nem, de a (részben miatta is) kialakult szerkezeti változások vezettek odáig, hogy üres kézzel távoztunk a BL-ben, a kupában és a ligában egyaránt. A csapatban nem maradt igazi minõségi védekezõ felfogású játékos, Kroos középsõ középpályásként szerepelt, akinek Modriæ mellett a támadásokat is kellett segítenie, de emellett a védekezésért is õ volt a leginkább felelõs. A támadások segítésében nem járt élen, két emlékezetes momentum maradt meg tavalyról, a Rayo elleni szép távoli lövése, valamint a Levante ellen beemelt gólpassza Jamesnek. Viszont a középpályás védekezéssel már tavaly is akadtak gondok, mivel nem volt olyan minõségi emberünk a középpályán, aki a védekezésben élen járt volna, hanem a Kroos-Modriæ duó egyszerre védekezett és támadott, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Tavaly ez miért nem tûnt fel? Jogos a kérdés, de nézzük meg a szerzett gólok számát, és megkapjuk a választ. A ligában a 118 szerzett gól annyira sok volt, és felhúzta a gólkülönbséget, hogy a 38 kapott gól nem is tûnt olyan soknak. De egy bajnoki címért versengõ csapatnál az, hiszen négy csapat is nálunk kevesebb kapott góllal fejezte be az idényt. Persze ezekért nem kizárólag Kroos a felelõs, de ki lehet keresni a videómegosztókon a tavalyi vereségeket, és összeszámolni a német helyezkedési hibáit, lassú visszakocogásait a kapott góljainknál. Még egyszer, nem õ a bûnös minden kapott gólért, de sok esetben bizony többet is tehetett volna, amivel elkerülhettünk volna néhány kellemetlen találatot. De ebben a szerepkörben Toni kevésnek bizonyult, ráadásul az egyik legtöbbet használt játékosként alaposan el is fáradt, és az erõsségei helyett a tõle elvárt játék sokszor a gyengeségeit emelte ki (megfelelõ visszazárás, helyezkedés, sebesség). Hiányzott a csapatból egy igazi védekezõ-specialista.
De idén kevés gólt kapunk, akkor hogy is van ez? A válasz a minõségi kapusteljesítményben található, ráadásul Casemiro beépülésével acélosabb lett a középpályás védekezés is (vegyük például az Atlético elleni 20 labdaszerzését). Viszont lõtt gólból is kevesebb van. Nos, amellett, hogy Bale, Benzema és James is több meccset kihagyott sérülés miatt, Ronaldo és Isco formája sincs rendben, Kroos sem mutat sokat. A statisztikák alapján védekezésben Casemiro erõsebb (ráadásul a támadásokat is tudja olykor segíteni), támadásban pedig Modriæ jobb, viszont Toni beállásával kisebb a támadópotenciál is. Akkor hogy lehet, hogy mégis mi rúgtuk a legtöbb gólt a ligában? A számok nem hazudnak. Ez bizony így van. De a 11 ligameccsen 26 lõtt gólból tizenegyet (!) két meccsen szereztük az Espanyol és a Betis ellen. Ekkor azonban megvalósultak a fent leírtak, hiszen a Betis ellen (a 65 percet játszó) Kroos mellett Modriæ, James, és a BBC játszott, az Espanyol ellen pedig Kroos helyett Casemiro volt a pályán Modriæ, Isco, és a BBC támogatásával. Nem csoda, hogy gólzápor lett a vége. A maradék 9 meccsen szerzett 15 gól pedig nem mondható éppen rengetegnek.
Jó, de akkor mi lehet a pozíciója Kroosnak valójában? Lényegében ugyanúgy a két, fõleg a támadásokért felelõs középpályás egyikeként lehetne rá számítani ebben a szerkezetben, azonban jelenleg erre vannak alkalmasabb játékosok a keretben. Toninak szüksége volna edzõi segítségre is, hogy ismét a régi fényében tündököljön, és nem azt várni tõle, hogy õ legyen az elsõ számú játékos a középpályás védekezésben, mindeközben a támadásokat is segítse. Az elõzõ szezonból világosan látszik, hogy Kroosra dupla terhet rakni a végletekig kihasznált játékidõvel hiba volt, és jelenleg nem találja a helyét a pályán. Erõltetés helyett némi fejlesztésre szorul (taktikailag és mentálisan egyaránt), hogy a támadójátékban haszos legyen, gyakrabban érjen fel a kapu elé, a pályán felgyorsuljon (a labdajáratás sebességének növelése, váratlan irányváltások, pontosabb megoldások a támadó harmadban), és körülbelül Modriæhoz hasonlóan oldja meg a védekezést a középpályán, az elsõ számú védekezõ ember pedig Casemiro (vagy rotáció esetén Kovaèiæ) legyen. Ha ez sikerül, akkor mindenképpen sok játéklehetõséget kell neki adni, de jelenleg nincs olyan formában semmilyen téren a német, hogy egy Clásicón kezdõként fusson ki a gyepre.
Casemirót és Kroost tehát egyszerre nem bírja el a csapat, és mivel Casemiro védekezésben erõsebb a németnél, neki kellene játszania, elsõsorban Modriæ és James társaságában, elõttük a BBC-vel. Hogy miért gondolom magamat okosabbnak a csapat edzõjénél? Szó nincs errõl. Minden madridista próbálja keresni az okokat, hogy a világ legkomplettebb kerete miért nem teljesít úgy, ahogyan azt várhattuk volna. Nem szentírás, hogy ha a Clásicón összeáll a Casemiro-Modriæ-James-Bale-Benzema-Ronaldo hatos, akkor biztos a madridi siker. De azért jó esélyekkel indulnánk, ugye?
(A cikk szubjektív nézõpontból írodott, természetesen kommentben várjuk a ti véleményeiteket is!)
