Martin Odegaard 15 éves korában épp azon aggódott, hogy el ne törjék el a lábát, amikor bemutatkozott a Stromsgodset felnőttcsapatában. A fiatal norvég végül átesett a tűzkeresztségen az Ullevaal Nemzeti Arénában, amikor azelőtt pályára lépett, mielőtt legálisan autót vezethetett, alkoholt fogyaszthatott vagy épp szavazhatott volna.
Emlékszünk még rá, hogy aggódott, ne törjék el a lábát? Majdnem megtörtént. Christian Grindheim, korábbi norvég válogatott játékos – aki jól ismert ostoba játékáról – bizony beleszállt Odegaardba, aki ordítva esett a földre. De visszatért a pályára és folytatta. Üdv a nagyok között, kölyök!
Odegaard feltűnése Norvégiában olyan volt, mint az élő példája annak, amiről minden srác álmodik. Varázsütésre a világ legjobb játékosa lenni, táncolni a védők gyűrűjében, kivételes passzokat adni és a csapat legjobb játékosává válni. Még a sokat látott szurkolók is azon kapták magukat, hogy megcsípik egymás karját, hogy meggyőződjenek róla: ez valóság vagy álom? A 15 éves srác úgy játszadozik a norvég labdarúgás krémjével, mint a gyermek a játékaival – ez a legjobb álom, amit az ország nyújtani tud.
Az interjúk során nyugodtnak és kipihentnek tűnt, egy olyan srácnak, aki csak focizni akar. Az egyik mérkőzés után, amikor éppen kisgyerekeknek osztott aláírásokat, az egykori Tottenham csatár, Steffen Iverson így kommentált: „Ők talán az osztálytársai.” Norvégiában egy kicsit mindenki újraélte gyermekkori álmait, Martin Odegaard szemein keresztül.
Európában ilyen talán még nem volt korábban, vagy esetleg senkit nem érdekelt. A norvég srác az édesapjával körbeutazta a kontinenst, és profi labdarúgó klubokat látogatott meg, akik érdeklődtek a tehetség iránt; a Liverpooltól kezdve a Bayern Münchenen át a Manchester Unitedot is beleértve, egészen a Barcelonáig. Talán úgy tűnt, hogy a srác és az apja, a srác tehetségét és a benne rejlő ígéretet kihasználva minden egyes egyesületet meglátogat. Mint egy cirkuszi meghallgatás, ahol a klub megismerteti a terveit, a hitvallását és a legőszintébb véleményét is eléjük tárja, remélve, hogy rávesznek egy ritka gyöngyszemet a csatlakozásra, aki tudta jól, hogy nagyon kelendő a piacon. Úgy tűnt, az ötlet a következő: megtudni, melyik klub tudja a legnagyobb, leggyorsabb fejlődést garantálni Odegaardnak. A kiválasztott klub végül, meglepő módon a Real Madrid lett.
Noha az nem meglepő, hogy egy játékos úgy dönt: a Real Madridot választom! Ami inkább meglepő volt, hogy a heteken és hónapokon át tartó spekulációk után Odegaard választása nem feltétlenül arra a csapatra esett, amelyik könnyedén lehetővé teszi, hogy a felnőtt csapatban bontakozzanak ki a tehetségek. Továbbá, a 16 éves játékosnak olyan vörös szőnyeges bemutatót kerítettek, mint annak idején a Galaktikusoknak – Emilio Butragueno mutatta be Odegaard mezét, és spanyol valamint külföldi újságírók kérdezgették.
Történetek a feltételezett fizetéséről, az első csapattal való tréningezés igénye, és a bérelt hely a Castilla kezdőcsapatában hamar napvilágot látott. Egyesek azt is sugallták, hogy rossz a hozzáállása. A látszat az édes és ártatlan gyerekről, aki egyszer azzal szakította félbe a norvég televízió riporterét, hogy „Most egy kicsit edzenem kell”, úgy tűnt, az Ibériai-félszigeten megdől.
Annak ellenére, hogy Odegaard csak a Castillában kapott lehetőséget, folyamatosan behívót kapott a norvég nemzeti csapatba és kulcsfigurája volt a korábbi szövetségi kapitány, Per-Mathias Hogmo csapatának. Olyannyira, hogy a 16 éves játékos teljesen szabad kezet kapott a csatár mögött a magyarok ellen vívott Európa-bajnoki pótselejtező visszavágóján, Budapesten.
A nyomás, amelyet Odegaard vállára raktak, már nem járt semmiféle megértéssel, ahogy az Freddy Adu esetében is történt néhány évvel korábban. Adu, aki több millió dolláros szerződést kötött a Nike sportszergyártó céggel 13 éves korában, teljesen tönkrement a hatalmas nyomás alatt, és 27 éves korára már 12. profi klubjánál játszik. Ugyanakkor Odegaard esetében úgy látszik, hogy legjobb tulajdonsága nem a trükkös lába, a megfoghatatlan stílusa vagy a játék olvasása, hanem a képesség, nem enged a kritikáknak.
Annak ellenére, hogy a kétkedők és vészmadarak megtalálták őt, eközben ő a Castilla és a norvég U21-es válogatott nélkülözhetetlen tagjává vált. Talán végre megértették, hogy a nemzeti csapatot és a Real Madrid utánpótlásvonalát képviselni most a legfontosabb, különösen annak fényében, hogy 16 évesen és 157 naposan már bemutatkozott ezen a szinten.
A Real Madrid 114 éves történetének legfiatalabb játékosának lenni jár némi teherrel, az elmúlt év pedig lehetővé tette számára, hogy fejlődjön és hozzászokjon az új környezethez, amit a norvég játékos jól is használt fel. Nincs kétség afelől, hogy fényes jövője lehet még a Real Madridnál, és talán még kevesebb kétség fér hozzá, hogy a norvég válogatott kulcsfigurája lehet a világbajnoksághoz vezető úton. Odegaard 1998 decemberében látta meg a napvilágot, tehát a norvég válogatott legutóbbi világbajnoki szereplésekor még nem is élt.
Ezen előzmények után jutottunk el a 2017-es esztendőhöz. A meghiúsult Rennes-i kölcsönszerződést követően a norvégnak egy „ismerős" klub jelentette a megoldást. Odegaard Drammenből származik, ami 50 km-re fekszik a norvég fővárostól, Oslótól. A külváros nagy és forgalmas, Odegaard pedig ennek egy nyugalmas zugában fejlesztette mozdulatait egy kis futballpályán, a Kjappen-en (a „gyors”-on).
Szinte költői fordulat, hogy Odegaard új célpontja Heerenveen lett. Amsterdamtól nem messze található, akárcsak Dremmen Oslótól, a további hasonlóságok is tagadhatatlanok. Tarik Elyounoussi, Daniel Berg és ironikus módon Christian Grindheim – aki a 15 éves Odegaardot gyepre küldte első felnőtt tétmérkőzésén – útját követve, talán könnyebben kezeli a körülményeket pályafutása e korai szakaszában, mint azt a csillogó Santiago Bernabéuban tette.
Ő is a Madrid egyik újkeletű tradíciójának része. Az elképzelés szerint kölcsönadják, vagy egy nagyon kedvező visszavásárlási opcióval eladják a játékosaikat. Ezt az intézményt Zinedine Zidane építette ki. Olyan játékosok, mint Lucas Vázquez, Álvaro Morata, Casemiro és Dani Carvajal, mind visszavásárlásra kerültek, és a Madrid alappillérei voltak a 11. Bajnokok Ligája győzelem során.
Ebben a szezonban úgy tűnik, Marco Asensio bizonyít a Bernabéuban, amíg Jesús Vallejo, Borja Mayoral és Omar Mascarell mindannyian kölcsönbe kerültek egy másik csapathoz. Az út a Bernabéuba már teljesen egyértelmű, és akik a legjobban szeretnének belépni a kapuján, azok megértették, hogy máshol szükséges előbb bizonyítaniuk, hogy aztán a legjobbakat visszahívják a színpadra. A kölcsönjáték tarthat akár 18 hónapig is, és úgy tűnik a csapat így próbálja szűkíteni a keretét. Martin Odegaard esetében a Madrid egy olyan csapatot választott, ami leginkább illik a stílusához, és lehetővé teszi, hogy egy napon visszatérjen, és legnagyobb sikereit a Real Madrid legendás fehér mezében érje el.
„Hagyományosan a játékosok megfelelő okok miatt választanak minket. Martin és az édesapja meglátogatott minket, mi pedig elmondtuk a terveinket számára és a klub számára. Ez egy különleges nap volt nekünk. Remek játékosaink voltak korábban, de a tény, hogy egy ilyen tehetséges játékos minket választott, különleges érzéssel tölt el. Ő egy olyan játékos, aki az egész liga színvonalát javítani fogja.” – nyilatkozta Luuc Eisenga, a Heerenveen technikai vezetője a norvég TV2 csatornának Odegaard bemutatásán. Ahol újra a sajtó előtt lett bejelentve, és a számát valamint a nevét viselő mezét tartotta maga előtt, újabb újságírói kérdésekre válaszolva.
Talán itt találja szembe magát a legnagyobb kihívással, mert az elkövetkezendő időkben Hollandiában jöhet meg az áttörés vagy pedig törés a legjobb játékos számára, akit valaha Norvégia adott a labdarúgásnak.
Ő lesz a fő attrakció a szurkolók számára, rá fog fókuszálni minden ellenfél, és mindenki őt akarja majd látni. Azonban talán ennél is fontosabb, hogy valószínűleg a Madrid is minden egyes lépését figyelemmel fogja követni, hogy lássa a fejlődését. A Heerenveen csapata továbbra is harcol egy helyért az európai kupasorozatok jövő évi kiírásában, és remek formát mutat Jürgen Streppel edző vezetése alatt. Odegaard megerősítette nyilatkozatában, hogy nagy szerepet játszott a döntésében az a játék, amit a Heerenveen játszik, és hogy eljött az ideje a legmagasabb szinten való játéknak.
Ha ő lesz a Heerenveen Európába vezető sikerének egyik kovácsa, talán a közvélemény utólag rábólint arra, vajon miért választotta őt a Real Madrid és az utóbbi években alulteljesítő norvég válogatott. Most egy olyan bajnokságba és csapatba kerül, ahol joggal várják el, hogy szállítsa a kiváló teljesítményeket.
Az az őrület, amely LeBron James bemutatkozását előzte meg az NBA-ben, valami olyasmi amit Amerika korábban sosem élt át. Harc a teljesen életszerűtlen elvárásokkal, lehetetlen igények és erős kritika az egész pályafutása alatt. James 31 éves korában még mindig jól el van látva kételkedőkkel. LeBront úgy ismerhettük, mint „A kiválasztott”, és az Odegaarddal kapcsolatos örület nincs messze attól, hogy ugyanezt a pályát járja be.
LeBron James talán soha nem kapta meg azt a megbecsülést és tisztelet amit Michael Jordan. Odegaard éppen ellenkezőleg, egy egész nemzet harcol érte, és támaszt elvárásokat vele szemben. Habár a norvég emberek teljes mellszélességgel kiállnak mellette, és remélik, olyan szintre fejlődik, amilyet még csak hírből sem ismert a sporttörténelmük, most már természetesen az elvárások is megjelentek. Már látták, mit tud Norvégiában – most azt szeretnék látni, mit tud Európában.
Ennek egyik fő oka, hogy amíg a svédeknek ott van Zlatan Ibrahimovic, a dánoknak Michael Laudrup, addig Norvégiában Ole Gunnar Solskjaer, Rune Bratseth és John Carew az, akivel dicsekedni lehet – utóbbiak nagyon távol álltak attól, hogy globális szupersztárok legyenek.
A következő lépés Martin Odegaard karrierjében talán egy következő lépése lesz a hosszútávú tervnek. A norvégok számára talán az, amit a futballuk jövőjének definiálnak, a Madrid számára pedig egy lehetséges következő Galaktikus, azoknak pedig, akik éles kritikákkal illetik, egy „Na ugye, megmondtam.” megjegyzés, ha esetleg elbukik és süllyesztőbe kerül. Mindez egy Amszterdamtól nem messze található városban, ahol jól ismertek a Norvégiából importált játékosok.
Odegaard a legfiatalabb játékos, aki valaha Bajnokok Ligája selejtezőmérkőzésen pályára lépett (15 évesen és 300 naposan), a legfiatalabb norvég válogatott (15 évesen és 243 naposan), a legfiatalabb játékos, aki a norvég elitszériában szerepelt (15 évesen és 117 naposan). Nem kérdéses, hogy valami nagyon különleges dologról van szó, amelyet talán életében egyszer tapasztal az ember. Talán ezért reménykedünk abban, hogy a jóslat beteljesül és olyat látunk, amilyet korábban még soha.
Amikor egy helyi holland újságíró arról kérdezte, hogy érinti a „csodagyerek” bélyeg, amit ráaggattak, a rá jellemző nyugalommal válaszolt: „Az a többiek dolga, hogy neveznek, én csak egy normális srác vagyok."
