1931-1932
A Real Madrid a spanyol bajnokság negyedik idényében egy mindössze huszonhét esztendős, magyar származású edző, Hertzka Lipót irányítása mellett hódította el első bajnoki címét, s tette mindezt úgy, hogy nem talált legyőzőre (10 győzelem, 8 döntetlen).
A bajnokság utolsó mérkőzését a Les Corts-ban, a Barcelona stadionjában játszották, ahol a 2-2-es döntetlent követően a Madrid emelhette magasba a bajnoki elsőségért járó trófeát.
1932-1933
A Real Madrid regnáló bajnokként igen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott a szezon első felében, s ezzel lényegében bebiztosította sorozatban második bajnoki címét.
Az idény egyik pikantériája, hogy a fővárosiaknak sikerült leigazolniuk a Barcelona egykori kiválóságát, Josep Samitier Vilaltát, aki a katalán csapat elleni első mérkőzésén egy duplával köszönt be, s találataival győzelemhez segítette új klubját.
1953-1954
Huszonegy esztendővel az utolsó bajnoki cím után a harmadik trófeát Alfredo Di Stéfano szállította. A „Saeta Rubia” (Szőke Nyíl) érkezésével új korszak vette kezdetét a Real Madridnál.
1954-1955
1955-ben a fehér gépezet elsöpörte ellenfeleit. Lehengerlő teljesítménnyel, mindösszesen két vereséggel és immáron José Villalongával a kispadon a csapat ismét bajnoki címet ünnepelhetett.
1956-1957
A Madrid elhódította ötödik spanyol bajnoki trófeáját, illetőleg először nyert három kupát egy idényen belül. A Celta de Vigo elleni utolsó, 4-1-re megnyert bajnoki mérkőzés végét jelző sípszót követően egy történelmi csatársor ünnepelhetett: Kopa, Marsal, Di Stéfano, Mateos és Gento.
1957-1958
A világ egyik legjobb együttese másodjára duplázott. A blancók újabb bajnoki elsőségüknek a városi rivális stadionjában, a Metropolitanóban örülhettek.
1960-1961
Öt fordulóval azi idény vége előtt a hetedik bajnoki trófea is vitrinbe került úgy, hogy a csapat csupán két vereséget szenvedett. Akkor még senki nem sejthette, hogy a fővárosi alakulat hazai egyeduralma vette kezdetét.
1961-1962
A Real Madrid először nyerte meg a bajnokságot és a kupát egy idényen belül. A spanyol bajnoki trófeát egy esős, Mallorca elleni mérkőzést követően, két fordulóval az idény vége előtt vehették át a blancók.
1962-1963
Sorozatban a harmadik bajnoki elsőséget ünnepelhették a klubnál. A Real Madrid hihetetlen menetelésének köszönhetően öt mérkőzéssel a bajnokság vége előtt, a városi rivális felett aratott győzelmet eredményező heroikus küzdelem végén örvendezhettek a kilencedik bajnoki címnek. Megjegyzendő, hogy a Madrid tizenkét ponttal végzett a második helyezett Atlético Madrid előtt.
1963-1964
Két játéknappal az idény vége előtt, a Sevilla elleni párharc után a Real Madrid játékosai sorozatban negyedik bajnoki trófeájukat emelhették a magasba.
1964-1965
Miguel Muñoz, a Real Madrid történelmének egyik legsikeresebb edzője a szezon elején egy legyőzhetetlennek hitt és dicsőséges együttes megújításának első lépéseként búcsút intett Alfredo Di Stéfanónak, a fővárosiak legendás alakjának. A csapat azonban egy felforgatott kerettel is képes volt zsinórban ötödik alkalommal a tabella élén végezni.
1966-1967
Két évvel egy történelmi sorozat után a Ye-yé-k (Grosso, Sanchís, Betancort, De Filipe, Pirri és Velázquez), Gento vezérletével a klub tizenkettedik bajnoki elsőségét ünnepelhették.
1967-1968
Santiago Bernabéu huszonötödik, míg a Ye-yé-k második szezonja ez. Pirri az UD Las Palmas elleni mérkőzésen szerzett 77. perces találata újabb bajnoki címet ért.
1968-1969
Gento ebben az idényben nyerte meg utolsó és egyben tizenkettedik bajnoki trófeáját. Három játéknappal a szezon vége előtt, a Real Zaragoza elleni 2-0-s győzelem jelentette a fővárosi gárda számára a soron következő bajnoki elsőséget. Érdekesség, hogy a Real Madrid sorozatban huszonhét mérkőzésen nem talált legyőzőre.
1971-1972
Az előző években megújult csapat arra készült, hogy az előző szezonok sikertelenségei után ismét a spanyol bajnokságban szereplő klubok előtt végezzen. A szezon végén Miguel Muñoz utolsó bajnoki trófeáját helyezhette a Real Madrid vitrinjébe mint vezetőedző. A bajnoki cím sorsáról a Sevilla elleni, 4-1-es hazai győzelemmel végződő találkozó döntött az utolsó játéknapon.
1974-1975
Miguel Muñoz távozását követően Miljan Miljanićnak sikerült ismét a tabella élére vezetnie a blancókat. A bajnok csapat öt fordulóval az idény vége előtt örülhetett az újabb elsőségnek, ráadásul úgy, hogy a szezon utolsó játéknapját tizenkét ponttal a Barcelona előtt zárhatták.
1975-1976
Miljanić csupán második szezonját töltötte a Real Madrid kispadján, de év végén elmondhatta magáról, hogy másodszor is sikerült magasba emelnie a bajnoknak járó trófeát. A blancók legerősebb riválisának az Atlético Madrid számított. Az idény végén jelentette be visszavonulását Amancio Amaro Varela.
1977-1978
A kispadon Luis Molowny váltotta Miljan Miljanićot, s ezzel egyidőben intézményesítette is a „Molowny megoldja” frázist. (Történetesen ő volt az a személy, aki válságos időszakokban rendre beugrott a Real Madrid kispadjára – a szerk. kieg. ) A harmincegyedik fordulóban, hazai közönség előtt avanzsálhatott bajnokká a Real Madrid.
1978-1979
A Real Madrid játékosai a bajnoki cím megnyerésével tisztelegtek az 1978. június 2. napján elhunyt Santiago Bernabéu emléke előtt. Vicente del Bosque Rayo Vallecano elleni találatai jelentették az újabb trófea elhódítását.
1979-1980
Vujadin Boškov érkezett, s elhíresült „a foci, az foci” kijelentését követően újabb címvédébe hajszolta játékosait. Az alábbi képen Benito és Ángel ünneplik a Real Madrid huszadik bajnoki elsőségét.
1985-1986
A kispadon ismét Luis Molowny, akinek irányítása mellett a „Keselyű Ötöse” elhódítja első bajnoki trófeáját méghozzá úgy, hogy hazai pályán egyetlen pontot sem veszített a csapat. A bajnoki címről a Real Valladolid elleni mérkőzés és Míchel, valamint Valdano góljai döntöttek.
1986-1987
Némiképp módosultak a spanyol bajnokság szabályai, így a harmincnégy bajnoki mérkőzést további tíz párharc követte a rájátszásban. Azzal, hogy a Real Madrid győzedelmeskedni tudott a La Romaredában, míg a Barcelona vereséget szenvedett a Sporting de Gijón otthonában, a blancók sorozatban második bajnoki trófeájukat emelhették a magasba.
1987-1988
Ebben az idényben a bajnoki elsőségért folytatott küzdelemből ismét a fővárosiak kerültek ki győztesen, méghozzá tizenegy ponttal a második helyen végző Real Sociedad előtt.
1988-1989
Míchelnek ugyan a Bernabéu nagy igényeket támasztó közönségének füttykoncertje kíséretében kellett elhagynia a pályát a negyvenötödik percben, de ez az esemény sem tudta beárnyékolni a játékosok abbéli örömét, hogy a harminchatodik fordulóban a klub huszonnegyedik bajnoki címét ünnepelhették. Schuster ezen a mérkőzésen kétszer volt eredményes.
1989-1990
Ramón Mendoza John Benjamin Toshack személyében lelt rá Leo Beenhakker utódjára, aki azonnal bajnoki címig vezette a Real Madrid együttesét. A szurkolók már az idény vége előtt öt mérkőzéssel énekelhették a „Campeones, campeones!” rigmusait, ráadásul egy olyan idényben, amikor a fővárosi alakulat 107 góllal bajnoki rekordot döntött.
1994-1995
A Barcelona négy éve tartó hegemóniáját egy nagyszerű szezont követően sikerült megszakítani a Real Madridnak. Második alkalommal ült úgy a spanyol bajnokság trónjára a fővárosi klub, hogy az elsőségről egy Deportivo elleni mérkőzés eredménye döntött. A játékosokat ekkor már Jorge Valdano, a Madrid egykori labdarúgója irányította.
1996-1997
A Real Madrid szempontjából igen jól alakult a spanyol bajnokság forgatókönyve, hiszen a tizennegyedik fordulótól kezdve el sem mozdultak a tabella éléről. Szükség is volt egy új szemléletre az egy évvel korábbi katasztrofális idényt követően, amikor is a fővárosi alakulat csupán a hatodik helyen végzett a bajnoki versenyfutásban. Ennek az izgalmas és ambíciózus projektnek a megvalósítására a vezetőség Fabio Capellót szemelte ki, akinek az irányítása mellett a klub visszaszerezte elveszített presztízsét.
2000-2001
A bajnokság végkimeneteléről a harminchatodik fordulóban elért Alavés elleni győzelem döntött. Akkor Raúl duplájával, Hierro, Helguera és Guti találataival biztostotta be a Real Madrid huszonnyolcadik bajnoki elsőségét. Ez volt Florentino Pérez első esztendeje a klub élén, amelyet rögtön egy gigaigazolással indított: leigazolta a Barcelona és a kor egyik legjobb labdarúgóját, Luis Figót. A bajnoki trófea magasba emelését követően mindenki úgy hitte, hogy ez csupán egy a Madridra váró, fényes jövő első állomása volt.
2002-2003
Az Athletic Bilbao utolsó fordulóban történt legyűrésével a bancók egy újabb bajnoki serlegnek örülhettek. Ebben az esztendőben csatlakozott a brazil Ronaldo Raúlhoz, Zidane-hoz és Figóhoz… Létrejött a korszakos labdarúgás csillagainak egy csodálatos kombinációja.
2006-2007
A „Körömrágás éve”-ként elhíresült szezon utolsó mérkőzésén a Real Madrid a Mallorca együttesét látta vendégül. Egy frenetikus, ugyanakkor kimerítő idény méltó lezárásának bizonyult ez az összecsapás. Fabio Capello együttese enerváltan kezdett, s már úgy tűnt, hogy egy újabb kupa nélküli esztendő vár a csapatra, azonban az „együtt sikerülhet” mottó ismét igazolta létjogosultságát. A 2006/07-es szezon az utolsó perces fordítások idénye volt.
2007-2008
Három fordulóval a bajnokság vége előtt, Higuaín találatának köszönhetően, a Real Madrid játékosai immáron harmincegyedik bajnoki trófeájukat emelhették a magasba.
2011-2012
Mourinho és a Real Madrid százpontos, akkor még rekordot jelentő bajnoki idényt produkált. A szezont az Athletic Club de Bilbao vendéglátóiként, Higuaín, Özil és Ronaldo találataival zárta a csapat.
2016-2017
Zinédine Zidane másfél éves munkájának eredményeképpen idén, május 21-én a Real Madrid vitrinjébe kerülhetett a harmincharmadik bajnoki elsőségért járó trófea is.
