Fábio Coentrão: Ha visszamehetnék Madridba, sok mindent másképp csinálnék

Talán már nem ugyanaz a játékos, aki a Benficában és a portugál válogatottban felhívta magára a figyelmet, de Fábio Coentrão fokozatosan nyeri vissza önbizalmát, újra ígéretes játékot mutat jelenlegi klubjában. A játékos, akit a Real Madrid nyáron adott kölcsön Lisszabonba, újra mosollyal az arcán játszik, annak ellenére is, hogy az Astana elleni mérkőzésen elsírta magát a cseréjét követően. Fábio Coentrão a MARCA újságírójával beszélgetett Portugáliában.

Hogy érzed magad Lisszabonban? Boldog vagy?
Minden nagyszerűen alakul. Nagyon boldog vagyok a Sporting csapatánál, egyre nagyobb az önbizalmam, ráadásul szerencsésnek érzem magam, hiszen az egészségi állapotom is rendben van, ami a Real Madridnál nem mindig volt így, és az az igazság, hogy ez eléggé nyomasztott. Visszanyertem az önbizalmam.

Volt néhány nagyszerű pillanatod Madridban, mint például a lisszaboni BL-döntő. Mi történt? Miért alakultak végül rosszul a dolgok?
Az az igazság, hogy amikor az emberek kritikákat fogalmaznak meg, nem figyelnek oda más tényezőkre. Marcelo volt előttem a sorban! Mar-ce-lo! Nem akármilyen játékosról beszélünk. Mindent megtettem! Az első idényemben megnyertük a bajnokságot, akkor játszottam a legjobban, több mint 30 mérkőzésen léphettem pályára. A második idényemben az egész csapat számára rosszul alakultak a dolgok. A harmadik szezonban Carlo Ancelottival megnyertük a Bajnokok Ligáját, én pedig játszhattam a negyeddöntőben, az elődöntőben, sőt még a döntőben is. Nagyszerű idény volt. Onnantól kezdve viszont egyre bonyolultabbá váltak a dolgok, köszönhetően a sérüléseknek. Ugyanakkor, ha vetünk egy pillantást a madridi pályafutásom egészére, úgy gondolom, hogy jó munkát végeztem. Az emberek viszont kritizálnak, anélkül, hogy a dolgok mögé látnának.

Egy korábbi interjúd során azt mondtam, hogy Madridban úgy érezted magad, mintha te lennél a rút kiskacsa.
Ez az igazság! Tényleg így gondoltam. Az első és a harmadik szezon nagyon jól sikerült. A kezdőcsapat tagja voltam a Bayern ellen és még több, nagyobb horderejű mérkőzésen is. Aztán megnyertük a Bajnokok Ligáját. Tudom, hogy sok hibát vétettem, voltak nagyon rossz meccseim, amikor nem megfelelően végeztem a munkám, de voltak jó pillanataim is, amiket az emberek hajlamosak elfelejteni. Ezért éreztem magam úgy, mint a rút kiskacsa. Ez viszont már nem számít. Sokkal inkább szeretek a jó dolgokra és a jó madridi pillanatokra emlékezni, amikért nagyon hálás vagyok.

Milyen a kapcsolatod Jorge Jesusszal? A Benficában eltöltött éveket követően most újra együtt dolgozhattok, és neki köszönhetően az önbizalmad is visszanyerted. Miért annyira különleges a kettőtök viszonya? Az idény elején még azt is láthattuk, hogy hevesen vitatkoztok, most mégis minden tökéletes.
Jesus egy nagyon fontos edző számomra. Már 19 éves koromban is együtt dolgoztunk, ő volt az, aki balhátvédet faragott belőlem. Biztos voltam benne, hogy jót fog tenni számomra az újbóli közös munka. Végül így is történt. Nagyon bízik bennem, ez pedig döntő jelentőségű a futballban – legalábbis számomra mindenképp. Az utolsó madridi évem teljesen más volt. Nem arról beszélek, hogy Zizou nem bízott volna benne, egyáltalán nem erről van szó. Zidane egy nagyon jó edző, csak jó dolgokat mondhatok róla. Aki rossz szájízzel beszél róla, az nem tudja, mit beszél. Zizou látványos személyiség, de a dolgaim rosszul alakultak Madridban. Távoznom kellett, hogy újra megtaláljam a saját játékomat, hogy újra bízzak önmagamban.

Meglehetősen vicces, amit az önbizalomról mondasz, hiszen mindig azt állítottad, hogy a legjobb Fábio Coentrãót a válogatottban láthatjuk. Ő egy sokkal nyugodtabb, sokkal meghatározóbb játékos. 
Megkérdezheted akármelyik játékost, mind ugyanazt fogja mondani: a labdarúgó játékát ötven százalékban az önbizalom határozza meg.

Azt is mondhatjuk, hogy általában jobban teljesítesz a különböző tornákon, mint mondjuk egy bajnoki küzdelemben. Így van?
Igen, de ez normális. Amikor a válogatottban vagyok, magabiztosnak érzem magam. Mindig próbálom emlékeztetni saját magam arra, hogy nem felejtettem el futballozni. Madridban sokszor kérdezték, hogy mi történt velem, hogy elfelejtettem-e futballozni. Amikor újra bekerültem a válogatottba, éreztem, hogy még mindig labdarúgó vagyok. Szükségük volt rám a pálya egészén: hátul, a védekezésben, támadhattam, sőt még a középpályán is megfordultam. Az önbizalom nagyon fontos, ám Madridban ez hiányzott belőlem.

Ami azt illeti, mindig úgy tűnt, hogy nagyon jól beilleszkedtél Madridban. Beszélsz még Marcelóval vagy Sergio Ramosszal?
Mindenkivel nagyon jól kijöttem, nem voltak személyes problémáink. Most, hogy nem vagyok ott, csak Cristianóval tartom a kapcsolatot, hiszen ő a barátom. Ő a világ legjobbja. Megtanultam tőle, hogy a pályán kell válaszolnom. Ami a Real Madridot illeti, olyan edzőjük van jelenleg, aki ha beszél, mindenki meghallgatja.

Milyen érzés volt találkozni Iker Casillasszal a portugál bajnokság küzdelmei során?
Jó. Váltottunk néhány szót a Porto elleni döntőt megelőzően. A végén Iker egy kicsit le volt törve, de ez normális, hiszen a Porto veszített. Máskor egyáltalán nem beszéltünk.

Mit vársz Portugáliától a közelgő világbajnokságon?
Bajnok akarok lenni a Sportinggal. Először szeretnék a klubomnak segíteni a célok elérése érdekében, hiszen jelenleg még három fronton is harcban vagyunk. Ha jól megy majd a játék és elkerülnek a sérülések, akkor jó dolgok történhetnek velem. Azt szeretném, ha Portugália megnyerné a világbajnokságot. Ha tudok nekik segíteni ebben, akkor ott leszek. Ha nem, akkor ez van.

Ameddig egészséges vagy, addig számíthatnak rád?
Igen. Elsősorban a klubomra kell koncentrálnom, segítenem kell, hogy címeket nyerhessünk. Ha a dolgok jól mennek majd, a többi már alakul magától.

Milyen a lisszaboni élet? Jól érzed magad?
Igen, természetesen. Itthon vagyok, a szülőországomban, itt van a családom is, így nagyon jól érzem magam. Boldog vagyok.

Felkeltette a figyelmet az a kép, ami téged ábrázolt az Astana elleni meccsen, miközben sírsz a kispadon, az elnökötök pedig éppen vigasztal.
Igen, az elnökünk nagyon rendes és megpróbál segíteni. Szeret közel lenni a játékosaihoz. Amikor odajött és megölelt, nagyon jó érzés töltött el. Az emberek aztán mondanak ezt-azt, de nem tudják, hogy valójában miről beszélnek. Nem fogom elmondani, hogy mi történt velem aznap. Az igazság csak rám tartozik. Az emberek mondjanak csak, amit akarnak.

Értem. Azt is megértem, hogy felkavartak a képek. A kritikák mellett sokat beszélnek az életedről is. Madridban azt mondták, hogy alvásproblémáid vannak, hogy túl sokat játszol az interneten… Volt igazság ezekben az állításokban?
Mivel játszottam sokat az interneten? (nevet) Idén a pályán válaszolok ezekre a dolgokra. Cristianótól megtanultam, hogy ez a legjobb módja a válaszadásnak. Az emberek azt is mondták, hogy nem fogok játszani, hogy nyaralni jövök Lisszabonba… Meg fogom kérdezni tőlük hogy mikor fejezzem be… 31 mérkőzés óta vagyok itt és nem volt még sérülésem. Jól érzem magam.  

Ami Madridot illeti, hiányzik valami a városból?
Igen, természetesen. Sokat beszélünk erről a feleségemmel, hiszen ő szeretné, ha ott élnénk. A gyerekeim is így éreznek, de a labdarúgók élete már csak ilyen. Egyik nap még itt vagy, másnap visoznt már több száz kilométerrel odébb. Szerencsére Madridot Lisszabonra cseréltem, ez pedig az egyik legjobb opció. Madrid ugyanakkor nagyon egyedi város, így nekem is hiányzik.

Igazságtalan volt veled némileg a sajtó?
Némileg? Pff! Két héttel ezelőtt a Porto ellen játszottunk. Sok mérkőzésen léptem idén pályára, volt közöttük nagyon jó, de volt olyan is, ami kevésbé jól sikerült. Ha rápillantok a spanyol sajtóra, azt látom, hogy arról soha nincsenek hírek, hogy Fábio épp jól teljesített. A Porto elleni meccset követően viszont volt egy videó, ami rossz színben tüntetett fel…

Mondhatjuk, hogy most, 29 évesen vagy a legjobb formában?
Kétségkívül. Jól érzem magam. Tudom, hogy a madridi időszakom során többször is hibáztam.

Mi történt az előző idényben? Csak a sérülések miatt játszottál keveset, vagy voltak más dolgok is?
Nézd… Ha egy klubnál lehetőséget kapsz, aztán nem lépsz pályára hét mérkőzésen keresztül, folyamatosan azzal a tudattal edzel, hogy úgy sem fogsz játszani… Elengeded magad. Ez történt velem Madridban. Ha visszamehetnék, sok dolgot másképp csinálnék.

Forrás: marca.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK