Sokszor mondják, hogy a remény hal meg utoljára, na az most megtörtént, ráadásul többször is. Lopetegui koncepciója kezd kifutni, meg mi is a türelmünkből, a Barcelona meg végérvényesen befejezte azt a beárazását a csapatnak, amit még a Sevilla nagyjából egy hónapja elkezdett egy sima 3-0-val.
Julen Lopetegui ezúttal annyit változtatott a Plzeň elleni BL-meccshez képest, hogy a kapuban ezúttal Courtois kapott helyet, míg a védelem jobb oldalán Lucas helyére a védekezésben (elvileg) hatékonyabb Nacho került be. A Barcelona egy az egyben az Inter elleni győztes kezdővel indult neki a Klasszikusnak.
A Barcelona elleni meccstaktikának alapvetően két lehetséges verziója volt madridi részről: játszani a saját játékát Lopeteguinek, megpróbálni dominálni a Barça térfelét azzal, hogy intenzív letámadással nagyon gyorsan igyekszik labdát szerezni a csapat (ez rövid ideig, de meg is valósult a második félidő elején), vagy átadni a területet a katalánoknak, mélyen védekezve leginkább kontrákra apellálni. A meccs nagy részén utóbbi valósult meg, ami csak azért problémás, mivel Lopetegui nem igazán szokott ehhez hozzá. A mélyen védekező, jól záró, fegyelmezett védelemből kiinduló kontrajáték nem az ő sajátja, ez többször megnyilvánult mérkőzés közben, amikor egy-egy ellentámadás során Isco vagy Benzema egyszerűen nem tudott mit kezdeni a labdával.
A fenti szituáció más leosztásokban is, de többször lejátszódott az összecsapáson. Amikor Isco és Bale nem védekezett hatékonyan a széleken (második félidőben Lucas és Marcelo/Asensio) – főleg a mérkőzés első felében – a Barcelona két felfutó szélsőhátvédje által nagyon gyorsan létszámfölény alakult ki a madridi kapu előtt. Többször láttuk, hogy Nacho nagyon a pálya közepe felé helyezkedik, ennek oka az volt, hogy hatékonyabban védekezze le a jobb oldali half space-t, ahol Coutinho igazán veszélyt tud okozni. Nem volt ez másképp Marcelo oldalán sem, ennek köszönhetően viszont Jordi Alba és Sergi Roberto több alkalommal került a madridi védelem mögé, nem meglepő így, hogy a Barça két szélsőhátvédje 3 gólpasszt osztott ki a meccsen (Alba 1, Roberto 2).
Az első gól előtti pillanat: Rakitic mélységből ad parádés passzt Jordi Albának, akinek ha ekkora területe van, akkor köszöni szépen, meg se áll alapvonalig. Nem volt ez másképp ezúttal sem, Nacho nagyon belül védekezik, pedig közelébe sincs ott Barcelona-játékos, ekkor még Coutinho gyakorlatilag középről indul Casemiro mellől.
Kapu előtti pillanat, teljes kiszolgáltatottság. Középen Suárez vonja el teljesen Ramosék figyelmét, de ami aggasztóbb, hogy a második hullámban érkező Coutinho és Rafinha teljesen szabadon vannak. Ennek egyik oka, hogy Casemiro még Jordi Alba passzánnál is csak kocog vissza, a többiek még ennyire sincsenek közel, már a képre sem fértek fel.
A Barcelona passzjátéka ellen nem volt ellenszere az első játékrészben a Real Madridnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a büntetőt érő szabálytalanság előtt 6 passz és 14 másodperc kellett ahhoz, hogy a madridi térfélre átérve sima gólhelyzetbe kerüljenek, aminek utána pár perc videobírózás után büntető lett a vége.
Az első félidő teljesen alárendelt játéka után Lopetegui is rendszert váltott, miután Varane helyett Lucas Vázquez szállt be a küzdelembe, ezzel át is alakított a játékrendszert egy 3-5-2-re, ami időnként Isco előre mozgásával változott 3-4-3-ra. Ezzel sikerült a második játékrész elején kontrollálni a játékot, sokkal hatékonyabb letámadást tudott alkalmazni a Real. A labdakihozatalokat jobban tudta szervezni a madridi középpálya, ugyanis Casemiro hátrébb rendelésével könnyebben ki tudták játszani a védelemből a labdákat. Ilyenkor a Barça leginkább egy 4-4-2-re váltott védekezésben, Kroosék azonban tudták kezelni a helyzetet, különösen azért, mert Isco is a pálya közepén tűnt fel leginkább, valamint többször mélyen vissza is lépett saját térfélre, így több lehetőséget biztosított Ramoséknak. Ez eredményezte Marcelo gólját is, amikor gyönyörű passzjátékkal fejlődött fel a Real támadása.
Ha a két félidő labdabirtoklási mutatóit nézzük külön, akkor is jelentős javulást lehet észrevenni: az első félidőben 38 százalékban volt a Real Madridnál a labda, a második játékrészben ez a szám már 57 százalék. Mindez annak volt köszönhető, hogy Lopetegui sokkal jobban feljebb tolta a presszinget, Benzema, Isco és Bale első vonalban már az ellenfél tizenhatosánál igyekeztek zavart kelteni a Piqué-Busquets-Lenglet hármasnál, miközben mögöttük ugyanúgy feljebb játszva emberezte le a Barça játékosait a Real. Lucas behozatalával és Casemiro hátrébb rendelésével sokkal jobb strukturában tudott védekezni a Madrid, a széleken Lucas és Marcelo vette fel Jordi Albát és Sergi Robertót, miközben a pálya közepén is hatékonyan el tudta osztani a Real.
A madridi feltámadás nagyjából 20 percig tartott csak azonban, ebben a 20 percben viszont több gólt is szerezhetett volna. Benzema tiszta fejese, de Isco több nagy helyzete is ter Stegen kapujában köthetett volna ki, ha koncentráltabbak a támadók. Ahelyett azonban, hogy egy viszonylag gyors egyenlítéssel megzavarta volna teljesen a katalánokat a Real Madrid, a Barcelona még berámolt 3-at.
Valverde Dembele és Semedo beküldésével kissé megkeverte a kártyáit, de a lényeg az, hogy új lendületet adott a Barça kontráinak is. A harmadik gól előtt megint megnyilvánult, hogy a Real mennyire gyenge gyors visszarendeződésben. A katalánok akciója egy elhalt Ramos ívelésből indult ter Stegentől, majd összesen 5 (!!!) passz kell nekik ahhoz, hogy Suárez 14 méterről, talpról a kapuba fejelje a labdát. A védelem létszámban meg volt, csak egyszerűen mindenki rossz helyen állt.
A gól előtt, mikor az első letámadási vonalat átjátssza a Barça, ott kezdődik a baj: Dembélé így a rendezetlen védelemre vezetheti rá a labdát, végül megjátszhatja Jordi Albát vagy Sergi Robertót, aki már a képen is majdnem a félpályánál van. Végül Suárez parádés fejeséhez az is hozzájárult, hogy Casemiro és Nacho se képes felugrani fejelni az uruguayival, holott mindketten mellette állnak.
Lopetegui utolsó próbálkozásként még beküldte Marianót és Asensiót, velük azonban 10 perc alatt nem, hogy nem tudott csodát művelni a csapat, de még 2 gólt is kapott, nem beszélve arról, hogy Marcelót egy húzódás miatt le kellett cserélni. A 4. találatnál jött a menetrendszerű Ramos-hiba, ami ezúttal is teljesen érthetetlen volt számomra, eddigre azonban már teljesen összeomlott a királyi gárda, ami előirányozta az 5. gólt. Itt is megmutatkozott, Valverde mekkorát húzott Dembele becserélésével, ugyanis olyan szinten verte meg egy az egyben Nachót, ahogy még épp hogy nem szégyen.
A beadásnál egyértelműen látszik, hogy gyakorlatilag 2 potenciális célpontja lehet Dembélének: Suárez vagy a berobbanó Vidal. A Real létszámban teljesen rendben van a tizenhatoson belül, a káosz azonban megint győzedelmeskedett: Lucas nagyon későn ér vissza Dembélével, holott neki lett volna a feladata a szélen őt levédekezni. Belül Casemiro és Ramos nagyon rosszul osztja el, a kapitány ímmel-ámmal Suárez mellett, a berobbanó Vidalra meg senki nem figyel, Asensio a túloldalon teljesen lefagyott az esetnél.
Silány helyzetkihasználás, harmatgyenge védekezés
Nagyjából ez jut eszembe, ha keretbe kell foglalni a meccset madridi szempontból. Egyértelműen látszik, hogy Lopetegui a meccs 80 százalékában nem tudta felvenni taktikailag a kesztyűt a Barcelonával, amely csapat ha Messivel áll fel, ki tudja mennyi a vége. A találkozó elején nagyon gyorsan megnyilvánultak a védekezésbeli hiányosságok, amiből gyorsan lett is 2 gól a félidőre. Habár a második játékrészre kissé átalakított felállással futott ki a gyepre a Madrid, és még irányítani is tudott egy rövid ideig a meccsen, a kihasználatlan lehetőségek ezúttal is megbosszulták magukat. Ha az xG mutatókra rátekintünk, világosan látszik, hogy habár fölényben volt a Barcelona, nem volt ekkora különbség – helyzetek minősége tekintetében – a két csapat között.
A Real Madrid szeptember 22. óta képtelen nyerni a ligában, ezalatt az idő alatt immár 2 rúgott gól mellett 11-et kapott a csapat. A pocsék helyzetkihasználást tovább fokozza az a tény, hogy a 2 rúgott gól mellé ezeken a meccseken összesen 8,64-es xG mutató párosul, ami számszerűen is tovább mélyíti azt a tényt, hogy a támadók teljesítménye kritikán aluli az utóbbi bő 1 hónapban. Jelenleg, ha ezeket a mutatókat nézzük, a Real csapatánál csak 3 együttes büszkélkedhet rosszabb helyzetkihasználással a La Ligában.
Ezzel a vereséggel a madridi gárda a 9. helyre csúszott vissza a tabellán, így már novemberre 7 pontos a fór a pontvadászat élén álló Barcelonával szemben. A csapat megreformálása megbukni látszik, ez egyértelműen kirajzolódott ezen a mérkőzésen, ahol jóformán nem sok bíztatót mutatott a Real Madrid. Julen Lopetegui ideje nagy valószínűséggel lejárt Madridban, a kérdés csak az, hogyan tovább, kivel, és ami még fontosabb, merre tartunk?