Az első nagy meglepetés már a mérkőzés elején ért minket, mikor Isco keretből való kihagyása, majd Marcos Llorente kezdőbe való jelölése hivatalossá vált. Solari végsősoron így jól megoldotta a középpályás védekezésben elengedhetetlen Casemiro helyettesítését, Llorente többször jól megakasztotta a római támadásokat, de jól játszotta ki a labdákat is a védekező harmadból, amivel hatékonyan segítette elő az átmenetet védekezésből támadásba. Passzjátékban azonban még fejlődnie kell, hosszabb átadásoknál még nem teljesen pontos, rövidebb kombinációk esetén viszont sokkal hatékonyabb.
A másik, korábbiaknak ellentmondó húzás Bale és Lucas egyszerre kezdőbe jelölése volt, ami azt jelentette, hogy Bale a bal oldalon, Marcelo előtt, illetve onnan csatárpozícióba bemozogva játszott, hogy területet nyisson ilyenkor Marcelo felfutásai előtt. Lucas a másik szélen már visszavontabb szerepkörben játszott, védekezésben sokkal aktívabb volt.
Alul Bale, felül Lucas hőtérképe látható. Világosan látszik, hogy Bale sokkal inkább a támadóharmadban volt aktív, míg spanyol társa sokkal többet járt vissza Carvajalnak segíteni levédekezni a jobb oldalt.
Eusebio Di Francesco ezúttal is úgy küldte fel fiait a pályára, mint ahogy a Bernabéuban is tette: nagyon magasan játszó védelmi vonal, dinamikus letámadás a madridi térfélen. Ennek a játéknak a spanyol fővárosban meglett a böjtje, ahol a Madrid nagyon könnyen került helyzetbe, miután sikerült átjátszani a római középpályás vonalat és a védelem mögé kerülve teljesen megbontotta az olaszok struktúráját a Real támadójátéka. A meccs elején úgy tűnt, ugyanez lesz a játék képe, azonban Di Francesco csapata ezúttal hatékonyabban zárta a területeket (főleg az első félidőben), de a védelem is sokkal összehangoltabban mozgott, a Real Madridot 7 alkalommal állította meg lesen a partjelző.
Mindezeknek is köszönhetően a Roma jobban játszott az első játékrészben, több, mint háromszor annyi lövést produkálva, mint a spanyolok. Az olasz csapat a védekező harmadban nagyon kevés esélyt adott a Realnak: a madridi lehetőségek kifulladtak néhány távoli kísérletben, míg az olaszok rendre zavart tudtak kelteni a madridi visszazárások közepette, a vezető gól pedig érthetetlen módon benne maradt Cengiz Ünder lábában az első félidő végén. A szituáció tökéletesen tükrözte a problémákat védekezésben: labdavesztés/nem megfelelően megjátszott labda után középen Ramos vagy Varane későn reagálja le az eseményeket, utána viszotn szinte egyből tiszta gólhelyzetbe kerül az ellenfél csapat.
A második játékrészre már másabb arcát mutatta a Real Madrid, habár ehhez körejátszott, hogy gyakorlatilag ajándékba kapott egy gólt a római védelemtől Gareth Bale. Lucas gólja után végleg megnyugodtak Ramosék, a második félidőre a passzpontosság is jócskán feljavult – az első játékrészben 79 százalékos mutató a második játékrészben már 90-et mutatott. Nyilván itt közrejátszott az is, hogy a Romát teljesen megfogta Bale gólja, utána nem is igazán tudták az első félidőben mutatott teljesítményt hozni, a spanyolok térfelén már korántsem volt olyan intenzív a letámadás, mint az első félidőben, így viszont a madridi középpályának sokkal nagyobb mozgásteret adtak át. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a szezon eddigi részében főleg formán kívül lévő Modrić-Kroos páros ezúttal sem tudott kiemelkedőt nyújtani, a kisebb ellenállásnak köszönhetően viszont a Realnak rutinmunka volt lehozni a meccset a kétgólos előny birtokában.
Solari alapvetően könnyen elveszíthette volna egyből második vereségét is – különösen, ha Cengiz Ünder betalál a félidő végén, vagy nem vét kapitális hibát a római védelem a második elején egyből. A második félidőre felmutatott minőségbeli javulás, valamint a védelmi hibának köszönhető első gól végső soron elhozta a győzelmet a tragikus hétvégi teljesítmény után, aminek köszönhetően a csoportot magabiztosan hozza a Real Madrid.
