Nem. Ezt nem tudom elfogadni.

Gyors reakció Luka Modrić távozásának hírére.

Gondoltam munka utáni lazításként rendet vágok a garázsban, hiszen hamarosan szükségem lesz egy csomó helyre. Gyanítottam, hogy a mai nap Ancelotti búcsújáról szól majd a klub hivatalos médiájában, hiszen az olasz mester az utolsó meccsére készül holnapután, holnap sajtótájékoztató a meccs előtt, addigra biztosan tisztába teszi a klub is a búcsúval kapcsolatos dolgait. Nyugodt voltam, erre lehetett számítani.

Voltak persze Lukita távozásával kapcsolatos pletykák, posztok a közösségi médiában, miszerint a klub nem hosszabbít vele, pedig ő a fizetéscsökkentésbe is belemenne, az epizódszerepet is vállalná szükség esetén. De ez olyan hihetetlennek tűnt. Ilyen biztosan nem lesz.

Olyan 30%-os pakolási állásnál jelez a telefon, Gergő ír a szerkesztőségi csoportba. „Modrić hivatalos :(”

Sokk.

Először még bíztam benne, hogy valami apró sérülés, ami miatt kihagyja a Sociedad elleni Carlo-búcsút, de igazából éreztem, hogy baj van. Lukita nem szokott megsérülni.

És baj van.

Lukita távozik.

Mi van? … Mi??? … Van???

Ez a mindig rendkívül szimpatikus, végtelenül szerény pali, akit kis túlzással a világ összes stadionjában állva tapsoltak, akinek a varázslatait az elmúlt 13 évben vigyorogva néztem, az M a CKM-ből, a motor a középpályáról, az agy a pályáról, akinek ZZ óta tudjuk, hogy még a lábában is ész van, aki középre tekerte Ramosnak a 92:48-ban, aki beverte a United koporsójába a szöget a bombájával, aki megtörte a CR-Messi hegemóniát az Aranylabda-szavazáson, aki Puskás-rekordokat döntött, aki 40 évesen is elképesztő idényt produkált, akire mindig és mindenhol büszkék lehettünk, elmegy?

Én ezt nem tudom elfogadni.

A minap még azt írtam róla az AS nyomán, hogy Xabi azt akarja, maradjon. Köszi, AS… Az a cikk így kezdődött: „Ha majdnem 40 évesen elmondhatod magadról, hogy te dolgozod ki a legtöbb gólhelyzetet, te veszel részt a legtöbb támadásban, a tiéd a legtöbb passz, sőt, majdnem te szerzed a legtöbb labdát a Real Madridban, akkor egyértelmű, hogy nem vagy hétköznapi futballista.”

Mi az, hogy nem hétköznapi? A világ valaha volt egyik legjobbja. Nem csak a középpályán, hanem úgy egyáltalán.

Jövőre világbajnokság. Lukita a Real Madridból szeretett volna visszavonulni úgy, hogy innen még elmegy a vb-re, majd szögre akasztja a stoplist. Tavaly felére csökkentette a fizetését (sőt, kicsit annál még többel is). Most a hírek szerint a további fizetéscsökkentés sem lett volna ellenére.

Xabi kezei alatt kaphatott volna egy utolsó lökést, adhatott volna még a fiatal csikóknak abból a mérhetetlen tudásból és emberségből, ami benne van.

Olvastad a Modrić-könyvet? Enyém a pálya a címe. Ha nem, akkor olvasd el. Mindenképp. Sok mindent meg fogsz érteni ennek a horvát srácnak a gondolataiból, amit lehet, hogy most még nem értesz.

Bocs. Csapongok.

Nem. Nem tudom elfogadni, ami történik.

Én azt akarom, hogy ez az egész csak egy rossz tréfa legyen, katalán hackerek feltörték a Real Madrid oldalát. Nem igaz a hír.

Persze tudom, hogy nem ez történt. És nem tudom elfogadni.

Miért? Miért ilyen befejezést kell átélnünk? Miért nem lehet egy Kroos-éhoz hasonló forgatókönyv? Nem értem a klubvezetést. Ezt a döntést nem tudom elfogadni. És jó darabig (vagy talán soha) nem tudjuk meg, hogy miért így történt.

Most egyszerre búcsúztassuk el Carlót, a klub történetének legnagyszerűbb edzőjét, és Lukitát??

Eljött egy korszak vége.

A CKM utolsó mohikánja is elhagyja a habfehér alakulat zöld gyepét.

Én pedig nem biztos, hogy könnyek nélkül tudom majd végig nézni az utolsó pillanatokat. Könnyes búcsúra számítok.

Köszönök mindent, Lukita! Köszönöm a Tizediket, a Tizenegyediket, a Tizenkettediket, a Tizenharmadikat, a Tizennegyediket és a Tizenötödiket. Meg az összes többit.

Hatalmas büszkeség, hogy elmondhatom, a kedvenc csapatomat erősítetted 13 éven át.

Hala Madrid! Hala Lukita!