Egy majdhogynem megállíthatatlan játékos lényege sűrűsödött bele abba a pillanatba. És, micsoda véletlen, a támadás befejezését is maga ez a nagyszerű futballista vállalta magára.
Eden Hazard-t kérdezték a televízióban a West Ham United elleni góljáról, amely nem csak a 28 éves labdarúgó utolsó gólja volt a Premier League-ben a Chelsea színeiben, de egyben az egyik legszebb is, amelyet a londoni csapat mezében szerzett. „Különleges találat volt.” – mondta. „Tényleg különleges.” Nincs rá jobb kifejezés, különleges. Ez a szó tökéletesen leírja a játékos Chelseaben eltöltött időszakát is.
Miközben a klub valaha volt legjobb játékosai között emlegetik, az Angliában töltött időszakában a Premier League egyik legegyedibb labdarúgóját is tisztelhettük benne. Kiszámíthatatlan cselezőkészségével – amely a mai modern futballban már ritkaságszámba megy, éppen ezért annyira felvillanyozó hatású – rendszeresen megoldhatatlan feladat elé állította az ellenfeleit.
A legszebb góljai, valamint a legemlékezetesebb pillanatai pontosan ezen tulajdonságának voltak köszönhetők. Az a tény, hogy a mérkőzéseket befolyásoló momentumok egyben ennyire szemgyönyörködtető megoldások is voltak – mint például a kivételes gólja az Arsenal ellen a 2016/17-es szezonban –, kiváló példája annak, hogy mi is az igazán nagyszerű a labdarúgásban.
Mindezek ellenére, vagy talán éppen emiatt, Hazard játékát a letisztultság jellemezte.
Sokatmondó, hogy az angliai időszakot jelentő hét éves időszakban Lionel Messi volt azon kevesek egyike, aki megközelítette, esetleg felülmúlta a cselezési hatékonyságát, így nem véletlenül említik őket egy lapon. Immár ő lesz a Barcelona sztárjának közvetlen kihívója az elkövetkezendő időszak El Clásicóin, és mindent el fog követni, hogy megtegye azt a bizonyos utolsó lépést is a karrierjében.
Pontosan a határtalan tehetsége volt az, amely arra késztette a saját menedzsereit, Jose Mourinhót és Antonio Contét is az Angliában eltöltött időszak során, hogy finom kritikát fogalmazzanak meg vele szemben, amely szerint még inkább neki kellene a különbséget jelentenie, kiegyensúlyozottabb teljesítményre lenne szüksége, illetve annak a bizonyos gyilkos ösztönnek is jobban kellene őt jellemeznie.
Mégis, a menedzserek által hangoztatott tények inkább a belga játékos mellett szólnak.
Hét szezonja alatt ugyanis hat különböző menedzser keze alatt kellett dolgoznia, akiknek legalább a fele rendszeresen szigorúan kötött taktikai hadrendben küldte pályára a csapatát, és akik a fegyelemre helyezték a hangsúlyt a kreativitással szemben. Hazard mégis szinte mindegyik edzője alatt kiemelkedő szinten játszott. Az egyetlen kivétel Guus Hiddink, de az a 2015/16-os idény – amelynek során 4 gólt rúgott – annyira bizarr és irreális volt, hogy zárójelbe is tehetjük, amikor a játékos örökségét értékeljük.
Ami pedig talán még fontosabb és lenyűgözőbb, hogy egy ilyen év után a rákövetkező szezon volt a legjobbja a londoni kékeknél eltöltött időszakában. Ez arra is bizonyíték, hogy jóval erősebb mentálisan, mint amennyire annak gondolják az emberek, és ez a tény olyan alkotóeleme a karrierjének, amely még magasabb polcra helyezi őt.
A belga klasszis két, teljesen különböző bajnokcsapatban is kulcsszerepet játszott, sőt, mindkettőben ő volt a leginkább meghatározó játékos. Nagyon kevesen vannak olyanok, akik a Premier League bevezetése óta tartó érában ezt elmondhatják magukról, még a legtöbb trófeát nyert nagy bajnokok közül is.
Akik kétségtelenül ebbe a szűk körbe tartoznak, azok olyan játékosok, mint Eric Cantona, Cristiano Ronaldo, Thierry Henry és Roy Keane. Ráadásul ők a saját korukban minden kétséget kizáróan olyan csapatokban játszottak, akik egyértelműen a többi együttes felett álltak, ez pedig még jobban hangsúlyozza Hazard fontosságát.
Amely ebben a szezonban is látható volt. Ebben a teljesen átlagos Chelsea-ben is képes volt teljes fényében ragyogni. Rengeteg nagy pillanata volt az idény során. Biztosan az is megmarad ebből az időszakából, ahogyan könnyedén átjut az ellenfeleken, de mégsem ez az a kép, amely a legjobban jellemzi őt. Talán inkább az, ahogyan a sportszára darabokra szakad a sok elkeseredett szerelési kísérlettől. Ez szolgál a végső bizonyítékául annak, hogy valóban darabokra szedte az ellenfelek védelmét, ráadásul a lehető legelegánsabb és legkreatívabb módon.
Most pedig megteszi azt a lépést a pályafutásában, amelyet oly sokan vártak tőle, és amit ő maga is annyira akart. Hazard egy olyan csapatban fog játszani, amelyben teljesen kibontakozhat a támadójátéka, és amely teret ad a benne rejtőző kreatív ösztönnek.
Ez élete lehetősége.
A Premier League egy olyan játékost veszített el, akihez fogható klasszisa valószínűleg nem nagyon lesz az elkövetkezendő időszakban. Valóban különleges volt.
