Ramón Calderón: Pedja Mijatović és én szerződtettük Cristianót, ezt most dokumentumokkal bizonyítom (I. rész)

Az El Confidencial készített egy rendhagyó mélyinterjút a Real Madrid korábbi elnökével. A beszélgetés fő témája az, hogy Florentino Pérez hogyan és miként folytatott zaklató-lejárató hazugságkampányt Calderón ellen, de szóba kerül CR7 leigazolása és az exelnök úr jelenlegi életvitele is. Az olvasó eldöntheti, mennyi hitelt ad Calderón szavainak, ám egy biztos: mindenkinek ajánljuk ezt az interjút, különösen azoknak, akik szeretnek be-bepillantani a százmilliós játékosok és a brand jelentette csillogás mögé. Az interjú első része.

Kezdjük egy olyan kérdéssel, amely régóta vita tárgyát képezi: Cristiano Ronaldo az ön igazolása?
Igen. Nem mintha napi szinten büszkélkednék ezzel, de Florentino Pérez szereti magának tulajdonítani az érdemet. Nemrég ismét azt nyilatkozta egy rádióműsorban, hogy Cristiano Ronaldo volt az elnöki ténykedésének legjobb igazolása. De ez nem igaz. Cristiano Ronaldót Pedja Mijatović és én szerződtettük, és el is hoztam magammal néhány dokumentumot, amiket még sohasem láthatott a közvélemény, hogy bizonyítsam az igazamat egyszer s mindenkorra.

Hónapokkal azelőtt, hogy Cristiano Ronaldót bemutatták mint a Real Madrid labdarúgója, Calderón lemondott a klubelnöki posztról. Florentino Pérez lett az utódja, aki így együtt fotózkodott a titokban megszerzett sztárral. „Florentino nemcsak hogy nem igazolta le Cristianót, de egyenesen megpróbálta felbontani a szerződést, miután elnök lett. Nem sokon múlt, hogy meghiúsuljon az üzlet miatta” – tette hozzá Calderón.

Ramón Calderón (Palencia, 1951) 2009. január 16-án mondott le, méghozzá borzasztó médiabotrány közepette. A választások manipulálásával, a pártoló tagok közgyűlési határozatának meghamisításával és a klubköltségvetés saját személyes célkokra (pl. golf, állatorvos) történő felhasználásával vádolták meg. Lemondásakor saját méltóságára esküdözve állította, hogy mindez hazugság.

Tíz évvel később egyik feltételezett bűncselekmény sem állt meg a bíróság előtt – Florentino Pérez, a vád legfőbb képviselőjének minden törekvése ellenére. Pérez még az alkotmánybíróságot is megpróbálta bevonni az ügybe. Ugyanakkor a szóban forgó ügy és időszak ítéletei éppen Calderón ártatlansága mellett tanúskodnak; bíróság mondta ki, hogy az El Mundo két újságírója valótlanságokat terjesztett az exelnökről és családjáról. Ez a két firkász most a Real Madridnál dolgozik Pérez elnök úr jóvoltából, ahogy a Calderón-féle elnökség szinte összes tagja is. Calderón a gondatlanságának, valamiféle bűnbakkeresésnek vagy egyszerűen egy szemérmetlen hatalom utáni hajszának lett az áldozata? Vagy netalán mindegyik aspektus szerepet játszott a történtekben?

Calderón most ügyvédként dolgozik a Serrano utcán. Irodája kétszintes, narancssárga szőnyeggel és sötét fából készült padlóval. A polcokon a súlyos jogi szakkönyvek között egy Telefunken márkájú egyutas hangfalat és két Fluminense-mezt találunk. Az asztalon Orwell 1984 c. művének egyik kiadása pihen, mellette az elnöki évei alatt építtetett Valdebebas-beli Di Stéfano-szobor kis méretű másolata, valamint egy mobiltelefon, amely olyan hangosan ad értesítést a bejövő üzenetekről, mint egy antik rádió a közvetített mérkőzés góljairól.

Calderón így emlékszik vissza a lemondását követi időszakra: „Borzasztó volt az a két év számomra és a családom számára. Az emberek alig emlékeznek rá, hogy a futballban kettő, a kosárlabdában pedig egy bajnoki címet szereztünk, illetve leigazoltuk Cristiano Ronaldót. Az utókor számára csak a rossz dolgok maradnak meg.”

Vallomása szerint a legjobban az fáj neki, hogy az emberek korrupcióval azonosítják az elnöki tevékenykedését, annak ellenére is, hogy az igazságszolgáltatás nem találta őt bűnösnek. Szerinte a spanyol emberek között igencsak népszerű az a közmondás, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”. És ezt a harasztot bizony nagyon erősen fújta a szél.

Tíz éve semmi hír önről. Mivel foglalkozik?
Még mindig ugyanazt csinálom, az ügyvédi irodámat vezetem, ahogy azt az elmúlt 42 évben is tettem. Az utóbbi időben már nem foglalkozom annyira intenzíven ezzel: bár jól tartom magam, de nem vagyok már fiatal, és szeretek utazni, olvasni, valamint a családommal lenni.

Milyen jogi területre specializálódott?
Általában cégekkel dolgozok együtt: közgyűlések, adóügyi vagy munkaügyi problémák… szinte mindig cégek az ügyfeleim, bár volt már néhány magánügyfelem is.

Néhányan eléggé ismertek közülük.
Igen, az ügyfeleim között volt sok művész és torreádor, mert a családom mindig kapcsolatban állt ezekkel a körökkel. Én voltam Paquirri ügyvédje, én kezeltem az örökségét, valamint én foglalkoztam Isabel Pantoja, a Martes y Trece társulat, Marta Sánchez és az Aragón család szerződéseivel is…

Maradt még valami abból a korszakból?
A szórakoztatóiparban dolgozó legjobb barátaim közül néhányan már halottak; Arturo Fernández, Pedro Osinaga, Lina Morgan, Lola Flores…fantasztikus volt néha leülni velük egy italra, mert másképp fogják fel az időt, mint a többi dolgozó ember. Bohémek, akiktől távol állnak a hétköznapi ember mindennapos problémái, és mindig lelkesek a következő munkájukkal kapcsolatban.

Ön 1975-ben jött Madridba a szülővárosából, Palenciából, és szinte azonnal sikerült neves ügyfeleket szereznie.
Voltak kapcsolataim, másrészt pedig jól alakultak a dolgok számomra. Kaptam ajánlatokat nagy ügyvédi irodáktól, de sosem érdekeltek igazán. Ezek az irodák nagyon jól megfizetnek, de kipréselnek belőled mindent. Nem voltam hajlandó annyi órát dolgozni a pénzért. Ráadásul láttam, hogy több barátom is stresszelt, szorongott, vagy infarktust kapott. A saját fejem után menve sikerült megőriznem a függetlenségemet, és sok pénzt keresnem. A lányom és a vejem is itt dolgozik, így közel lehetek a családomhoz, a segítségükre tudok lenni, úgyhogy nincs miért panaszkodnom.

Hogyan került a Real Madridhoz?
Már kiskorom óta kedveltem a Realt. A többi klubtól eltérően – mint például a Sevilla, vagy a Valencia – a Real Madrid nem regionalizmusokkal azonosul, hanem egy globális fogalommal: a sikerrel. Innen jön a Bernabéu híres hűvössége. Palenciában a többi gyerekkel abban a csapatban akartunk játszani, amelyik nyert, a Madridban, bár a hírt csak a meccs után két nappal olvastuk, mert annyi ideig tartott, mire az újságok a városunkba értek. 1991-ben az egyik barátom, Alfonso Ussía azt javasolta, hogy induljak a Real Madrid alelnöki posztjáért, és beleegyeztem.

Ramón Mendózával szemben indult, aki végül megnyerte a választást.
Igen, és itt meg kell említenem, hogy mindig kiváló kapcsolatban álltam vele. A három-négy hónapos kampány nagyon szórakoztató volt. Akkoriban a Club Financiero Génovában (lényegében Madrid üzleti negyede – a szerk. kieg.) találkoztunk a tanácsadóimmal, hogy megpróbáljuk valahogyan megszerezni azt a pénzt, amit sehol máshol nem sikerült. Emelt fővel vallottunk kudarcot. Ami nem is volt baj, mert nem voltunk felkészülve.

Ezt hogy érti?
Úgy, hogy nem volt semmilyen struktúránk, irányelvünk vagy átgondolt ötletünk, hogy hogyan szeretnénk vezetni a Real Madridot. Ussíával azoknak a galíciai politikusoknak a példáját hoztuk fel, akik visszajöttek Madridból, és azt mondták: „Na, most már megvan az alapszabályzat, lássuk, mi a francot kezdjünk vele.” Ez inkább egy regénybe illő, mintsem egy észszerű kaland volt.

Később tagja lett a Real Madrid vezetőségének Florentino Pérez első elnöksége alatt (2002–2006). Milyen volt a kapcsolatuk?
Eleinte jobb, mert akkor még lehetett bármit is mondani Florentinónak. Később egyre kevésbé hallgatott a többi vezetőségi tagra. Továbbra is létezik vezetőség a klubnál, mert az alapszabályzat előírja, de az már őt nem érdekli, hogy mit gondolnak. Valójában még ma is, amikor valamelyik vezetőségi tag megsértődik, mert nem köszönök neki, azzal védekeznek, hogy nekik semmi közük ahhoz, ahogy Florentino és a Real Madrid zaklatott engem az utóbbi években. Legbelül tudom, hogy ez igaz, de ha nem voltak képesek felszólalni ez ellen, akkor ők senkik a szememben, és én ilyenekkel nem beszélek.

Mikor kezdődött a nézeteltérése Pérezzel?
Del Bosque elbocsátásakor. 2003-ban. Pérez a Señorío de Alcocer étterembe hívott minket, vezetőségi tagokat, épp a bajnokság megnyerése után, hogy megvitassuk az edző leváltását. Meg voltam lepődve, mert azelőtt egy elnökségi megbeszélésen sem került ez szóba. Valdano, a klub sportigazgatója azt mondta nekünk, hogy Del Bosque módszerei elavultak, és hogy muszáj a jövőre gondolnunk, a többiek pedig mind igazat adtak neki. Ekkor felálltam, és azt mondtam: „Egy pillanat. Ha így beszéltek Del Bosquéról, akkor az azért van, mert már találtatok valaki mást a helyére, szóval nem nagyon van mit megbeszélni.”

És tényleg találtak már valakit.
Természetesen. Azt mondták, hogy Figo nagyon nyomatékosan ajánlott egy portugált, Carlos Queirozt, és hogy már meghozták a döntést. Én ezt elleneztem, és majdnem fel is álltam az asztaltól, mert azt az embert nagyon furcsának találtam, és barbárnak tartottam az egészet. Mindennek tetejébe Figo később azt mondta nekem, hogy ő egy szóval sem javasolta Queirozt, csak az edzője volt az U21-es válogatottban, és jó véleménnyel volt róla, de azt nem akarta, hogy elküldjék Del Bosquét.

Miért nem mondott le?
Az igazat megvallva azért nem, mert jólesett kényelmesen nézni a meccseket, döntéseket hozni a csapattal kapcsolatban, meg hiú is voltam. De nem vagyok hirtelen haragú ember, ezért azt mondtam magamnak, hogy amíg Florentino nem követ el valami őrültséget, addig kitartok. Csakhogy Florentino hazudott.

Miben?
A választás idején azzal kampányolt, hogy az adósságokat nem a Real Madrid Sportvárosának (Ciudad Deportiva) eladásával fogjuk rendezni, később pedig pont ezt tette. Nem panaszkodni akarok, mert ezt a műveletet előnyösnek véltem a Madrid számára. A klubnak 300 millió eurós tartozása volt, ami már nagyon fojtogatott minket, de Florentinónak sikerült visszafizetnie, és építenie egy Sportvárost, ami fantasztikus teljesítmény. Keveseknek sikerült volna, mert nagyon sok pénzt kellett mozgatni, valamint kiváló kapcsolatokra volt szükség. Mindig elismerem, ha valaki jól csinál valamit, még akkor is, ha az illető ártott is nekem, mint például Florentino Pérez. Ennek az adósságnak a kezelése, a Sportváros, a kosárlabdacsapat – mind az ő érdeme. Lorenzo Sanz káoszt hagyott maga után, amit Florentinónak sikerült rendeznie. Az első elnöksége nagyon jól sikerült, de aztán megváltozott a viselkedése.

Folytassa.
Nem hallgat senkire, se a vezetőségre, se a személyzetre. Florentino nem értékeli a futball-szakembereket. Nem hisz az edzőkben, mindig azt mondta, hogy számára a tökéletes edző egy útmérnök lenne (ő maga is útmérnök). Szerinte az edzők nem szakemberek, keveset dolgoznak, ezért tartja sokra Mourinhót és a hozzá hasonlókat, mert a vállukra veszik a klubot, és magas szinten tartják a feszültséget.

Ön hallgatott a szakmabeliekre?
Mindig. Sokat beszélgettem Mijatovićcsal, Buceróval és Franco Baldinivel; ők voltak az igazi szakértők. Ők döntöttek az igazolásokról, én csak azt biztosítottam, hogy legyen elég pénz a kasszában a transzferekhez. Például Mijatović egy nap azt mondta nekem: „Megtaláltuk azt a középhátvédet, akit már régóta kerestünk. Pepének hívják, a Portóban játszik és 30 millió euróba kerül.” Már jó ideje, Hierro távozása óta kerestünk egy középhátvédet a kezdőcsapatba. Azt feleltem neki: „30 millió euró? Lássuk Pedja, hogy kinyírnak-e minket ezért” (nevet). Pedja azt mondta, hogy biztos nem, mert egy igazi fenoménról van szó, úgyhogy elmentem Portóba tárgyalni Pinto Da Costával (a Porto elnöke). Az öreg nem engedett egy centet sem az árból, de Jorge Mendes, Pepe ügynöke sokat engedett a jutalékából, mert szeretett volna a Reallal dolgozni. Így hát elhoztuk.

Ha csak az ön véleményén múlt volna, leigazolta volna Pepét?
Én? Dehogy! Nem ismertem őt. Mijatović, Bucero és Baldini szereztek még rajta kívül sok jó játékost, például Higuaínt, Marcelót, Robbent, Cannavarót, Cristianót, Van Nistelrooyt, Sneijdert… akkoriban már három éve nem nyertünk semmit, az volt a csapat egyik legsikertelenebb időszaka.

Az, hogy Pérez beavatkozik sport terén is a klub ügyeibe, árt a Realnak?
Afelől semmi kétség! Mindig szeszélyesen igazolt. Emlékszem, amikor eltervezte Woodgate leigazolását, de a technikai csapat nem értett vele egyet. Azt mondta: „Áh, ezeknek fogalmuk sincs. Woodgate nagyon fiatal, és a fiam FIFA-jában nagyon magas az átlaga.”

Komolyan beszél?
Igen, ilyen a hozzáállása. Amikor Sacchi lett a sportigazgató, Pérez behívta őt az irodájába, és azt mondta neki, hogy López Caro lesz az új edző. Sacchi azt válaszolta: „Elnök úr, kérem ne, és ezt nem csak a csapat érdekében mondom, hanem szegény López Caro érdekében is.” Amikor pedig Sacchi kiment a szobából, őt is lehordta mindennek: „Nem tud ez semmit, csak önhitt, hogy védje a munkáját, de López Caro van olyan értékes, mint bármelyik másik drága edző.” Florentino lenézi a futball világát, szerinte igazságtalan, hogy egy mezfelelős a Madridnál kétszer annyit keres, mint egy jó útmérnök, ezzel gyakran példálózik. Neki mindegy, ki az edző, mert szerinte egyik sem képes rendesen ellátni a feladatát, kivéve Mourinhót, aki szerinte – ha minden jól megy – két hónap múlva visszatér.

A Real Madrid edzőjeként?
Igen, mert egyedül őt tiszteli. Emlékeztetlek, hogy Florentino megengedte, hogy négy meccsen keresztül kint legyen egy 50 méteres transzparens a Bernabéuban azzal a felirattal, hogy „Mou, a te ujjad mutatja nekünk az utat!” Mekkora barbárság! (Mourinho az egyik meccsen belekapott Tito Vilanova, a Barcelona másodedzőjének szemébe – a szerk. kieg.) Ezenkívül nekem úgy tűnik, hogy Pérez kapcsolata Zidane-nal nagyon feszült. Nem hozta el neki azt, akit szeretett volna, és nem adta el azt, akit el akart. Ez a feszültség átszivárog a játékosokra, és vereségekben, valamint sérülésekben nyilvánul meg. Nincs tervezés, impulzusszerűen történnek az igazolások. Hogyan lehetséges, hogy 60 milliót fizettek Jovićért, miközben Morata meg az Atléticónál van? Vagy hogy Mario Hermoso, a spanyol válogatott következő középhátvédje is az Atletinél van, a Madrid meg leigazolta Militãót, aki nem is játszik?

Folytatjuk…

Forrás: El Confidencial
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Endrick
Tovább

Endrick: Levél az öcsémnek

A brazil tehetség a Players Tribune hasábjain tett közzé egy levelet, amelyet jelenleg 4 éves öccsének írt, és…
Rodrygo Goes
Tovább

Rodrygo: Soha nem elégszem meg a vereséggel

A Real Madrid brazil kiválósága egy angol lapnak adott interjút, amelyben beszélt a válogatottról, rasszizmusról, félelmekről… Válogatott „Sokkal…