A torrejóni kezdetek
„Számomra többről szólt mindez, nem csak egyszerű mókázás volt az utcán. Semmi másra nem emlékszem gyerekkoromból, csak az iskolára és a futballra. Labdával keltem és ébredtem, ez jelentett számomra mindent. Egyidőben igazolt le egy futsal és egy labdarúgó egyesület is. Nem is gondoltam arra, hogy milyen lehetőségeket tartogathat számomra ez a játék. Csak egy iskolai bajnokság során döbbentem rá erre, amikor minden lány azt mondta az osztályból, hogy egy percig sem kételkednek a győzelemben, ha én is a pályán leszek.”
A 9 éves Guti a Real Madrid családjának részévé válik és csatlakozik a La Fábricához
„Ez volt a kezdete mindennek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek fájdalmas emlékeim is az időszakról. Minden egyes nap az édesanyám fuvarozott az edzésekre, ami természetesen a távolság miatt kicsit sem volt egyszerű. Ez sosem töltött el boldogsággal, az ember azt akarja, hogy az álmai követésével a családjának se okozzon bonyodalmakat. A szüleim dolgoztak reggeltől, majd édesanyám egész délután kocsiban ült miattam. Az emberek már csak a profi futballistát látják a pályán, mindazt az erőfeszítést és lemondást már nem, amik nélkül az álmok nem valósulhatnak meg. Hatalmas köszönettel tartozom a családomnak. Így, hogy a történések is jól alakultak, természetesen már boldogsággal töltenek el az emlékképek, ha visszagondolok rájuk.”
A pályák minősége
„Ez egy teljesen más korszak volt, de nem tudom megmondani, hogy rosszabb-e vagy jobb, mint a mostani. Legfeljebb álmodozhattunk csak róla, hogy olyan minőségű gyepen edzhetünk és játszhatunk, mint a mostani labdarúgók. Véleményem szerint nagyon sokat jelent, hogy milyen körülmények között edz az ember. Ha adottak a legjobb feltételek, akkor a játékos is jobban tudja előcsalogatni a legjobb formáját. Eleinte nagyon megviselt a váltás. A legtöbben úgy gondolták, hogy már annak is örülnöm kell, ha pár hétig az egyesületnél lehetek. Elképesztően szerencsésnek mondhatom magam, hogy több idényt is lehúzhattam a királyi gárdánál."
A fiatal Guti a Real Madrid akadémiáján
„Nagyon nehéz sikeresnek lenni, hiszen mindenki nyerni akar. Nem elég jól játszanod és tehetségesnek lenned, mindent meg kell tenned a csapatért a pályán. Mindig könnyebb dolguk volt azoknak a játékosoknak, akik magasabbak voltak a többieknél. Én csak az U18-asokkal eltöltött utolsó évben kezdtem el megnőni. A Real Madrid kínált először számomra profi szerződést. Emlékszem, hogy minden olyan gyorsan történt. Játszottam a C csapatban a Segunda División B-ben, majd arra eszméltem, hogy már a Castillában lépek pályára. Szinte hihetetlen, de pár mérkőzés után az első csapat is szemet vettem rám. Számomra megadatott, hogy átéljem azt, amiért minden akadémista dolgozik. Habfehér mezben pályára léphettem a Santiago Bernabéu közönsége előtt.”
Személyiség
„Lázadó voltam, de sosem kerestem a konfliktust. Egyszerűen csak szerettem volna mindent kipróbálni. A futball mellett nincs időd kipróbálni olyan dolgokat, amiket más könnyedén megtehet. Nem ártottam ezzel senkinek, mindent beleadtam az edzéseken és a mérkőzéseken is, de emellett szerettem volna élni is. Természetesen most érettebb fejjel lenne már pár dolog, amit másképpen csinálnék. De a futball hiányzik legjobban fiatalkoromból. Hiányzik az az érzés, ami 25 évesen járt át minden egyes labdába érésnél.”
Kivételes tehetséggel megáldott focista
„Ma már egyre nehezebb Gutikat látni a pályán. Az emberek azért emlékeznek rám, mert különböztem a társaimtól. Ha a közönség kritizált, akkor akartam a legjobban megszerezni a labdát. Ha a csapat már biztos nyerésre állt, akkor elvesztettem a motivációmat. Ha vesztésre álltunk, akkor az első sorba álltam és minden erőmmel azon voltam, hogy eldöntsem a meccset a javunkra.”
Mérkőzések a Real Madridban
„Mostani fejjel már nyilvánvaló számomra, hogy sok dolgot rosszul csináltam a pályán. Olyan játékos akartam lenni, aki meccsenként 10 olyan vakmerő passzt is kioszt, ami góllal kecsegtethet. A legtöbb esetben azonban ebből nyolc sokszor nagy eséllyel el sem jut a csatárhoz. Utána rögtön már csak két sikeres passzról beszélhetünk, ami valljuk be nem egy jó arány. Most már tudom, hogy ez nem vezet sehová. Egy játékost ismerek csak, aki erre a valóságban is képes, őt pedig Messinek hívják.”
A feledhetetlen sarkazós gólpassz Benzemának a Riazorban
„Számomra ez teljesen szokványos megoldás volt. Csak átgondoltam, hogy melyik megoldással lehetek leginkább a csapat segítségére. Amint megkaptam a labdát Kakától, már tudtam, hogy mi fog történni. A kapus jól fogta mindkét szöget, így csak a passz lehetett a reális választás. Természetesen Benzema tökéletes bemozgása nélkül teljesen hülyét csináltam volna magamból. Képes voltam olvasni a futballt, éppen ezért maradhattam annyi ideig az első osztályban és a Real Madridban.”
Nem nyert világbajnokságot Spanyolországgal, és nem játszott egyik Bajnokok Ligája döntőben sem
„Úgy érzem, hogy helyem lett volna a világbajnokságra utazó keretben. Igazából egyik edzőm sem bízott bennem, annak ellenére, hogy megnyertem az U21-es Európa-bajnokságot is. Az 1998-as Bajnokok Ligája fináléjának idején még túl fiatal voltam, a másodiknál megsérültem, a harmadik alkalommal pedig már éppen beálláshoz készülődtem a sérült César helyére.”
Távozás Madridból a ”hátsó ajtón”
„Szerettem volna egy búcsúmérkőzést, szerettem volna, ha az egész emlékezetesebbre sikerül. Rosszul éreztem magam azok után, hogy ilyen sok időt töltöttem a klubnál. Távoztam egy másik egyesülethez, ebben nincsen semmi furcsaság, de visszatekintve úgy érzem, hogy többet érdemeltem volna. Ezzel nem vagyok egyedül, számos volt Real Madrid játékos érezte már ezt – hozzáteszem jogosan. Létszám fellettivé váltam, búcsút kellett intenem Madridnak.
