1952. július 16-án a Real Madrid Alfredo Di Stéfano Millonariosával csapott össze a Nemesio Camacho El Campín stadionban, Kolumbiában. A blancók szerezték meg a vezetést Roque Olsen révén, azonban néhány perccel később robbant a lelátó, mikor a Szőke Nyíl kiegyenlített. A lelátókon tombolók között ott volt egy 25 éves argentin fiatalember, bizonyos Ernesto Guevara, azaz Che, ahogy manapság ismerjük.
A meccset megelőző hónapokban Guevara és barátja, Alberto Granado az Independiente Sporting alkalmazásában álltak, mely klub a kolumbiai Leticia városában működött. Guevara és Granado meggyőzték az együttest, így edzőknek nevezték ki őket, akik a védekező formáción és az emberfogáson dolgoztak. Nem sokkal később már játékos-edzőkké váltak, Guevara asztmája miatt kapus volt, Granado pedig remek cseleivel kápráztatta el a közönséget.
Ezt követően, bogotai tartózkodásuk idején – egy argentin diákon, Julian Corbodán keresztül – lehetőségük nyílt arra, hogy találkozzanak Alfredo Di Stéfanóval, aki ekkor a helyi Millonarios csapatában rúgta a bőrt.
Guevara – aki a Rosario Central szurkolója volt – gyerekkora óta példaképének tekintette a későbbi madridi legendát, valamint Chueco Garciát.
Bogotában Di Stéfano egyik meccse után találkoztak, beszélgettek, a Szőke Nyíl pedig jegyeket is szerzett számukra egy későbbi mérkőzésére.
Guevara és Granado egyszer egy étteremben várakoztak egészen addig, míg hősük fel nem bukkant, ennyire rajongtak érte.
A többi már történelem: Di Stéfano csatlakozott a Real Madridhoz és halhatatlanná vált, Che Guevara pedig a kubai forradalom központi alakja lett.
