Santiago Solari: A Real Madrid iránti elköteleződésem még mindig a régi

Santiago Solarival a The Athletic munkatársa készített hosszabb terjedelmű, egészen mély témákat is érintő interjút. Az argentin szakember, a Real Madrid korábbi játékosa és vezetőedzője a klub első csapatától való távozása óta először beszélt ennyire részletesen az elmúlt időszakáról, valamint jövőbeli terveiről. Emellett jutott idő a nosztalgiázásra is.

Ha Santiago Solari egy kicsit is keserű emlékeket őriz a hirtelen véget érő madridi edző-pályafutásáról, azt nagyon jól rejtegeti.

„Nem, nem…” – mosolyog a sok témát érintő mélyinterjú elején. „Teljesen normális volt. Óriási megtiszteltetést jelentett, hatalmas felelősséggel járt, hogy felkértek a Real Madrid vezetőedzőjének. Minden egyes döntést tiszteletben tartottam. A Real Madrid iránti elköteleződésem még mindig a régi. Ezek a dolgok nem változnak annak függvényében, hogy a szerepköröm változik. A klub értékeit továbbra is ugyanúgy kell képviselni. Minden egyes alkalommal büszkeséget érzek, amikor ezt a klubot képviselhetem.”

Talán fontos szempont, hogy Santiago Solari a klub nagyköveteként visszatért a Real Madrid kötelékébe, ám úgy tűnik, hogy sokkal inkább szeret a jövőbe, mintsem a múltba tekinteni. Hiányzik neki az edzőpálya, az ottani élet. Ma már a következő lépésén gondolkodik, nyitott az Európából érkező ajánlatokra. Mohó vággyal követi a Premier League mérkőzéseit, rajong a gondolatért, hogy egy nap egy angliai együttest eddzen.

„Igen, mindig nagy rajongója voltam a Premier League-nek. A labdarúgás Angliában született, onnan terjedt el széles körben a világon. Még Argentínában is így terjedt el, részben a több mint 100 évvel ezelőtt, Angliában készült vonatoknak köszönhetően, amelyek az ország egészében közlekedtek. Több argentin klubnak van angliai eredetű neve: Newell’s Old Boys vagy River Plate. A futball tradíciója Angliából származik.”

„Édesapám, Eduardo edző volt, dolgozott Spanyolországban, Mexikóban, Kolumbiában, Argentínában és Szaúd-Arábiában is. Aztán jött a saját (labdarúgó) pályafutásom, ami elrepített engem a világ minden pontjára.”

„A Real Madridnál az első csapat előtt az utánpótlás fiataljait edzettem. Sosem tudhatod, hogy a futball végül hová sodor téged. Nyitott vagyok a Premier League-ből érkező ajánlatokra. A bajnokság fantasztikus. A szint nagyon magas, a legmagasabb – ezt az is bizonyítja, hogy a tavalyi Bajnokok Ligája-döntőben a Liverpool és a Tottenham csaphatott össze, míg az Európa-ligában az Arsenal és a Chelsea mérhette össze az erejét. Minden egyes meccs egy parti, a hangulat minden stadionban remek. Csodálatos.”

Egy év telt el azóta, hogy Solarit menesztette a Real Madrid elnöke, Florentino Pérez, az argentin hullámvasúthoz hasonlító négy hónapját követően. Santiago Solari a Castilla csapatától lépett előre Julen Lopetegui távozása után, először ideiglenes megbízottként, majd az első négy győzelmét követően egy két és fél évre szóló, véglegesített szerződés keretein belül. Az ő nevéhez fűződik a legjobb edzői kezdés a Real Madrid történetében.

Megnyerte csapatával a klubvilágbajnokságot, de a csapat formája visszaesett, a korai optimista hangok pedig elhallgattak. Három végzetes vereséget szenvedett egyetlen hét leforgása alatt, ez pedig a vesztét okozta. Csapata kiesett a Király-kupából a Barcelona ellenfeleként, majd a bajnokságban is vereséget szenvedett az ősi riválissal szemben, végül pedig a Bajnokok Ligájában vérzett el a virágzó Ajax ellen, a sorozat nyolcaddöntőjében.

Innen már nem volt visszaút. 32 mérkőzéséből 22-t nyert meg, 8-at veszített el csapatával. Solarit végül menesztették, helyére pedig a korábbi csapattárs, az edzőként is a legendává válás útján korábban elinduló francia szakember, Zinédine Zidane érkezett (vissza).

Kétségtelen, hogy hirtelen, de nagy előrelépés volt a 43 esztendős szakember számára az, hogy egyik nap még az utánpótlás játékosait edzette, másnap viszont már Sergio Ramosszal, Toni Kroosszal és Karim Benzemával dolgozott együtt.

„Valójában sokkal nehezebb a fiatalokat edzeni, mint az első osztály játékosait, akik már hozzászoktak a profi futballhoz, és több éve teljesítenek ugyanazon a szinten. A gyerekek esetében át kell adnod a különböző technikákat, mozgásokat, meg kell tervezned, hogy hogyan tudod átadni nekik az edzések metodikáját. Minél fiatalabbak a srácok, annál nehezebbek az edzések.”

„Az első csapatnál már ott vannak a szabályok, és mindenki tudja, hogy miért vannak ott. A verseny nagy, mindenki tudja, hogy mire kell számítania. Közös nyelvet beszéltek, hiszen minden a győzelemről szól.”

„A gyerekek esetében ez más. Labdarúgóként fejlődnek, de ők még emberként is formálódnak. A családnak és az iskolának köszönhetően egyszerre több világban is érintettek. Profiként már csak egyetlen útra koncentrálsz, és ez megkönnyíti egy edző dolgát.”

Santiago Solari 2013-ban tért vissza a Real Madridhoz, utánpótlás-edzőként. Nyolc évvel azt követően, hogy lejátszotta 208., és egyben utolsó mérkőzését a Real Madrid mezében. A Real Madridban érezhető nyomás vajon felkészítette őt arra, ami egy menedzserre vár, miután egy olyan pályára lép, ahol nagyítóval figyelik a mozdulatait?

„A kettőt nem lehet összehasonlítani. Edzőnek lenni teljesen más. Trénerként 360 fokban éled és vizsgálod a futballt. Nagyon fontos a kapcsolat minden egyes játékosoddal. Nem csak arról van szó, hogy mit csinálnak az edzéseken, hanem arról is, hogy mit tesznek az edzőpályán kívül – mit esznek, hogy pihennek, hogy alszanak, vannak-e problémáik a családdal, barátokkal vagy barátnőkkel, milyen a kapcsolatuk az orvosokkal, a médiával és a te főnökeiddel…"

„Figyelned kell a riválisaidat is. Fejlődnöd kell a taktikai stratégiák terén, új megoldásokat kell kidolgoznod. Fontos, hogy figyelj oda a metodikára. Aztán ott van a sok utazás, az idegenbeli mérkőzések, a hotelek… ez megállás nélkül felelősséget igényel.”

„És hogy miért más ez, mint játékosként? Ott csak arra koncentrálsz, hogy minden egyes edzésen, illetve minden egyes meccsen a lehető legjobbat nyújtsd. Az edző és a játékos két teljesen különböző világ.”

A Rosarióban született Santiago Solari egy trófeákkal teli karriert tudhat a háta mögött játékosként, ami szülőföldjén, a Newell’s Old Boys és a Renato Cesarini csapatával indult, mielőtt csatlakozott volna a River Plate-hez, ahol bajnoki címhez és Libertadores-kupa-győzelemhez segítette a híres argentin egyesületet.

1999-ben érkezett Európába, az Atlético Madrid csapatához, mielőtt a matracosok kiestek a La Ligából. A következő évben aztán áttette székhelyét a Real Madridhoz. Gyűlöletnek vagy haragnak azonban nyoma sincs.

„Számomra természetes volt a váltás. Mindig nagyon tiszteltem az Atlético Madridot, még mindig szeretem a klubot. Ők adták meg számomra az európai lehetőséget, amikor fiatal voltam. Mindig tisztelettudóan viselkedtem a szurkolóikkal, ahogy ők is velem. Még akkor sem bántottak, amikor betaláltam a Vicente Calderónban, a Real Madrid mezében. Az Atlético színeiben is sikerült bevennem a Real Madrid kapuját, így meglehetősen változatosak voltak számomra a madridi derbik.”

A Bernabéuban nem indult könnyen a pályafutása, de Vicente del Bosque irányítása alatt teljesen kivirágzott. Solari ott volt a galaktikus-érában is a klub kötelékében, olyanokkal játszhatott együtt, mint Raúl, Figo, Zidane, Ronaldo vagy David Beckham.

„Ne felejtsük el Roberto Carlost sem” – egészíti ki a sort Santiago Solari. „Mindenki a támadókról beszél, de Roberto Carlos egy teljesen egyedülálló, földönkívüli játékos volt. Sosem láttam még olyan balhátvédet, mint amilyen ő volt. Talán sosem nyerte meg az Aranylabdát, de számomra nincs nála jobb balbekk a futballtörténelemben.”

„Milyen volt részese lenni annak a csapatnak? Nagyon nehéz volt a kezdőcsapatba való bekerülésért harcolni! A verseny óriási volt. Sokszor találkoztam Savio Bortolinivel, aki szintén a csapat tagja volt. Gondolj csak bele, milyen lehetett megharcolni a helyért olyan játékosokkal, mint Zidane, Bortolini, McManaman és Figo. Ellenük kellett harcolni, hogy perceket, lehetőséget kaphassak.”

„Del Bosque fantasztikus edző volt. Elismerésre méltó, ahogy kezelni tudta azt az öltözőt, ami ilyen nagy nevekkel volt tele. A sikerek kulcsa volt.”

„A Real Madridnál óriásiak az elvárások, ahogy a játékosok technikai szintje is, így könnyen alsóbbrendűnek érezheted magad. Folyamatosan másokhoz hasonlítanak a klub történelméből. Egy olyan klub történetének legnagyobbjaihoz, amely minden pillanatban a világ legjobb játékosait próbálta megszerzeni.”

„Óriási, de fantasztikus kihívás volt. Pályafutásom legszebb időszaka volt – öt lenyűgöző év. A csapat tele volt sztárokkal, de nem volt tele egóval. Csapatként jól dolgoztunk együtt. Nagyon jól működő kémia volt az öltözőben, és ez volt a siker titka is.”

Sokan kritizálták Florentino Pérezt a galaktikusok vásárlása miatt, hiszen a legtöbben marketingfogást láttak a sztárok megvételében, mintsem a sportszakmai érdekeket, amik a sikerekhez vezettek volna. Solari azonban megmutatja madridi éremgyűjteményét, amiben ott virít két bajnoki cím, a Bajnokok Ligája-győzelemért járó érem, az UEFA-szuperkupa, az Interkontinentális-kupa, valamint két Spanyol Szuperkupa is.

„Hét címet nyertünk abban az időszakban. Igen, az emberek mondhatják, hogy szerezhettünk volna még több Bajnokok Ligája-címet, de ezt a sorozatot nagyon nehéz megnyerni. A klub története során összesen nyert 13-at, szóval úgy gondolom, hogy igenis jól teljesítettünk akkor.”

„Az Interkontinentális-kupa megnyerése – ami ma a klubvilágbajnokság – életem egyik legboldogabb napja volt. Nagyon büszke voltam, amikor 2018-ban edzőként is megnyerhettem. Nem is lehetnék hálásabb. Egy Dél-Amerikai játékos számára, akinek a győzelem a mindene, ez mindennél többet ér. Ez az a sorozat, amire nálunk mindenki vár. Gyerekként volt, hogy iskolába sem mentem, hogy nézhessem az Interkontinentális-kupa meccseit.”

„A Real Madridnál töltött időszakom alatt minden olyan trófeát sikerült megszereznünk, amiért harcba szálltunk. Úgy vélem, emellett nagyszerű futballt is játszottunk. Egy olyan csapat voltunk, amit öröm volt nézni. Az a csapat, a játékosainak neve miatt az egész világon ismertté vált a 2000-s évek elején.”

Santiago Solari közeli barátságot ápolt Steve McManamannel, aki nem sokkal korábban, Liverpoolból érkezett a Real Madridhoz.

„Nagyszerű kapcsolatunk volt. Steve egy fantasztikus srác, imádom. Jó barátokká váltunk, még mindig kapcsolatban állunk egymással. Macca a szobatársam volt akkoriban, pedig mindenkinek jutott volna saját szoba is. És micsoda játékos volt… A Real Madrid szurkolói még mindig nagyon szeretik őt. Nem azért, mert egy nagyon jó játékosról beszélünk, aki fontos gólokat szerzett, hanem azért is, mert nagyszerű fickó. Nagyon nyitott személyiség, akivel mindig vicces időt tölteni. Maccát nem csak én, hanem a madridi emberek is kedvelik.”

Solari, aki madridi pályafutása nagy részét a középpálya bal oldalán játszotta, szívesen húzódott meg a háttérben, és hagyta, hogy mások kerüljenek címlapokra.

„Az a csapat azért működött, mert ott volt Macca, ott volt Salgado, ott volt Helguera, Makélélé vagy Morientes is. Ezeket a neveket némileg elfeledték, de ez így van rendjén. Pedig ők voltak azok, akik munkára bírták a csapatot. Nélkülük nem lett volna esélyünk címeket nyerni.”

Solari egyik legkiválóbb estéjére Glasgowban, a Hampden Parkban került sor, 2002 májusában, amikor a Real Madrid 2-1-es győzelmet aratott a Bayer Leverkusen ellen, a Bajnokok Ligája döntőjében. Ő is érintett volt minden idők egyik legikonikusabb góljában. Solari passzolta a labdát Roberto Carlosnak, aki a bal szélen nyargalt, majd középre emelte a labdát. Zinédine Zidane érkezett, meg sem várta, míg lepattan a labda, ballal, kapásból a kapu jobb felső sarkába varrta. Az a gól biztosította, hogy a Real Madrid a centenárium évében BL-győztessé avanzsálhasson.

„Egy különleges év lenyűgöző estéje volt az. Nagy volt rajtunk a nyomás, hiszen emlékezetessé akartuk tenni a klub fennállásának 100. évfordulóját. Meg kellett nyernünk a trófeát. A bajnokságot elveszítettük, a Király-kupa döntőjét szintén, ráadásul a Bernabéuban. Az volt az utolsó esélyünk, ott, Glasgowban. Akkoriban a Leverkusen egy nagyszerű csapat volt, de végül megcsináltuk.”

Zidane-t minden idők egyik legnagyszerűbb játékosaként tartják számon, ezért adja magát a kérdés: ő volt a legjobb játékos, akivel Solari együtt játszhatott?

„Nem lenne sportszerű ezt kijelenteni. Ronaldo is fantasztikus volt, valamint együtt játszottam Enzo Francescolival is a pályafutásom elején. Ő a generációjának egyik legnagyobbja volt. Zidane és Ronaldo viszont a saját generációjuknak valószínűleg a legjobbjai.”

2005 nyarán Solari az Interhez igazolt, ahol zsinórban háromszor nyerte meg a Seria A-t. Az élet sosem volt unalmas Milánóban Roberto Mancini irányítása alatt.

„Mancini teljesen más volt, mint a többiek, ő egy nagyon olasz edző! Kulturális, ahogy a futballról gondolkodnak, illetve ahogy nézik a játékot. Még másképp is hívják a futballt: calciónak! Olyan, mintha a saját játékuk lenne.”

„És pontosan emiatt fantasztikus a labdarúgás. Minden egyes országban másképp élik meg az emberek. Minden országban vannak emberek, akik elmondják: ’Ez a futball, ezért szeretjük!’. Angliában például korábban nyoma sem volt a labdabirtoklásnak, de a külföldi edzők mára már bevitték a fontosságát a Premier League-be. Általánosságban viszont az angliai futball sokkal intenzívebb: sosem áll meg. Spanyolországban a labdarúgás sokkal inkább szól a labdabirtoklásról, a területek kereséséről. Sokkal türelmesebb a spanyol foci.”

„Olaszországban a védekezés áll a középpontban, valamint a kontratámadások és a taktika. Ők a védekezés-orientált futballra fókuszálnak. Minden ilyen tapasztalatomból tanultam valamit. Az Inter egy nagyszerű csapat volt akkoriban. Ami engem illet, jobban kedvelem a támadófutballt, de az olaszországi szerződésemből is tanultam.”

Az Internél együtt játszhatott Zlatan Ibrahimovićcsal, valamint a fiatal Mario Balotellivel is.

„Zlatan egy sajátos karakter. Ő úgy gondolja, hogy ő a történelem legjobbja. Én nem így látom, de tiszteletben tartom a véleményét! Kedvelem őt, nagyon jó játékos volt, és valójában még ma is az. Sosem volt gondja az önbizalomhiánnyal. Minden bizonnyal Olaszországban ő volt annak a generációnak a legjobb támadója.”

„Pályafutásom során nagy szerencsém volt a csapattársakkal. Az Internél ott volt Adriano és Julio Cruz, valamint Figo, Dejan Stanković, Maicon, Maxwell, Cambiasso, Toldo, Materazzi… fantasztikus.”

Solari 11 alkalommal volt válogatott, 2008-ban pedig visszatért szülőhazájába, a San Lorenzo csapatába. Később, a visszavonulás előtt még játszott Mexikóban és Uruguayban is. Aztán edzőnek állt.

A FIFA meghívottja és vendége lehetett a 2019-es klubvilágbajnokságon, végignézhette, ahogy a Liverpool története során először bezsebeli a címet. Jürgen Klopp rekordokat döntögető csapatát mindig is közelről figyelte.

„Amit Klopp csinál Liverpoolban, az lenyűgöző. Kedvelem őt. Igazi karizmatikus edző. Már a dortmundi időszaka óta nagyra tartom. Már akkor meg lehetett mondani, hogy nagyszerű képességekkel rendelkezik. Liverpoolban valami különlegeset épített. Elérte, hogy úgy játsszon a csapat, hogy azt a szurkolók is imádják. Mindezt úgy, hogy tiszteletben tartotta a klub kultúráját. Nagyon fontos, hogy a saját elképzeléseidet és filozófiádat össze tudd egyeztetni a klubod értékeivel és történelmével.”

„Úgy vélem, neki ez nagyszerűen sikerült. Ez egy nagyszerű időszak egy olyan klub történetében, ami már korábban is csodálatos pillanatoknak örvendhetett.”

De vajon mit gondol arról, hogy a közeljövőben esetleg összecsapnak majd a Premier League-ben?

„Jelenleg nagyon elégedett vagyok azzal a feladattal, amit a Real Madridnál végzek, de valójában edző vagyok. A következő fejezet is eljön majd, a megfelelő pillanatban, a megfelelő klubnál.”

Forrás: The Athletic
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK