Csapatok
Real Betis Balompié (7)
A Betis mindig is a szimpatikusabb, szívvel-lélekkel harcoló csapatok közé tartozott az én olvasatomban, és az előző, kimondottan gyengének nevezhető idényüket követően az új edzővel, Manuel Pellegrinivel sem változott az alapfelfogásuk. A „Mérnök” szépen összerakta tegnapra a csapatot, a játék elemeit úgy építette fel, hogy ki lehessen használni a csapat kimondottan ügyes futballistáinak (Fekir, Canales vagy éppen az örökifjú Joaquín) legfőbb erényeit. Ez szépen kiütközött a pályán, az is teljesen nyilvánvaló volt, hogy a rémségesen lassú, ám annál jobb rúgótechnikával rendelkező William Carvalho rendre tudatosan érkezett a kapáslövésekre a második hullámban, és játszott is a csapat arra, hogy érkezni tudjon. Emellett igen agresszív és sokszor hatékony letámadást alkalmaztak a Real Madrid térfelén, kényelmetlenné és sietőssé téve ezzel a vendégek labdakihozatalait. Összességében jól teljesítettek, de egy-egy egyéni hiba, valamint a kiállítás végleg megpecsételte a sorsukat.
Real Madrid (7)
Lehet, hogy többen meg fognak kövezni, de akkor is leírom: a játékoskeret képességeit tekintve ezerszer több lehetőség van a tegnapi szisztémában, mint a 4-3-3-as rendszerben. Őszintén remélem, hogy ezt Zizou felismerte, és nem csak a véletlen műve, hogy tegnap épp ilyen kezdőcsapatot küldött pályára. A gyémánt alakzatú középpálya ezekkel a játékosokkal kifejezetten jól működhet – bár tegnap a négy kezdő középpályásból hárman is tudásukon alul teljesítettek, ám még így is bőven több fantázia volt a csapat játékában, mint az előző meccsen. Én sokkal többet kísérleteznék ezzel a rendszerrel, még akkor is, ha ennek Vinícius, Hazard vagy Rodrygo látnák kárát. Ami a kapott gólokat illeti, mindkettőt egyéni hiba eredményezte, azt nem lehet a játékrendszer vagy a taktika pályán való megvalósításának számlájára írni. Azt viszont egyértelműen igen, hogy támadásokban sokkal élesebb és kreatívabb volt a csapat – még úgy is, hogy bőven van hová fejlődni.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Fede Valverde (8,5)
Rég nem látott jó meccs az uruguayi neve mellett. Az elmúlt mérkőzéseken (már a nemrég véget ért előző idény utolsó meccsein is) hajlamos volt teljesen beleszürkülni a mezőnybe, nem is meglepő, hogy Modrić egyre többször átvette a helyét. Most viszont csillogott, olyan volt, mint egy energiától duzzadó, örökmozgó bestia. Erőfeszítései a csapat első góljában manifesztálódtak, ahol nagyon jó ütemben érkezett Benzema középre tett labdájára. Kifejezetten jól és pontosan passzolt, rengeteget mozgott a középpályán, csak azt az egyet sajnálom, hogy nem volt bátorsága kapura emelni a labdát a második félidőbeli helyzeténél.
Thibaut Courtois (8)
Volt egy félelmetesen durva bravúrja a 6. percben, ahol zseniális reflexmozdulattal akadályozta meg, hogy vezetést szerezzen a hazai csapat. Ezen kívül is volt még több említésre méltó védése. Ami a kapott gólokat illeti, az elsőnél egyszerűen esélye sem volt a mentésre, a másodiknál viszont – érzésem szerint – kicsit lassan reagált, valamint lassan ért le a rövidre, pedig nem takarásból érkezett a lövés. Ugyanakkor még így is bőven a csapat legjobbjai közé tartozott.
Dani Carvajal (7)
Az első félidőben csak árnyéka volt önmagának, a támadásokat is sokkal visszafogottabban támogatta, igaz, ebben nagy szerepet játszott a hazai csapat is, hiszen Carvajal egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy űrt hagyjon a jobb oldalon. A második játékrészt a nevéhez méltóan kezdte, középre tett labdájából született meg a csapat második gólja. Védekezésben, ha nem is kiemelkedő, de végig stabil teljesítményt nyújtott.
Raphaël Varane (7,5)
Újfent bizonyította, hogy a Manchester City elleni mérkőzés egy egyszerű (ám annál fájdalmasabb) rövidzárlat volt. Klasszis teljesítményt tett az asztalra tegnap, fejpárbajokban verhetetlen volt, de bemutatott több létfontosságú szerelést vagy mentést is. A sebessége pedig még mindig elképesztő. Egyetlen dolog aggaszt csak: az igazán jó Varane-t csak és kizárólag Ramos társaként láthatjuk a pályán. Csak akkor tud élni és érvényesülni igazán, ha ott van mellette a kapitány. Ameddig ez így van, addig nincs is gond, de sajnos nem maradhat örökké ez a páros a csapat belső védőpárosa.
Sergio Ramos (7)
Védekezésben Varane sokkal élesebb volt, a francia szerelései látványosabbak voltak és fontosabb pillanatokban is érkeztek. A csapat pléhpofája az első félidőben ráadásul több helyezkedési hibát is vétett, amiket társainak kellett kozmetikázni – egy ilyenből könnyen gól is születhetett volna. A második játékrészben már sokkal jobban teljesített, hidegvérrel értékesített tizenegyese pedig eldöntötte a három pont sorsát. Nagy kár, hogy szépen kivitelezett szabadrúgása nem akadt be, óriási gól lett volna.
Ferland Mendy (7)
Sebesség, erő, megbízhatóság. Marcelo sérülése ide vagy oda, én úgy gondolom, hogy a Real Madridnak új elsőszámú balhátvédje van – pedig imádom a brazilt. Mendy rendre sokkal stabilabb teljesítményt nyújt, még úgy is, hogy a támadóharmadban általában kevesebbet tud hozzátenni a játékhoz, mint brazil társa. Volt is egy ígéretes megmozdulása az ellenfél tizenhatosán belül, de bepassz helyett egy borzasztó lövés lett a vége – azért a szituációért jár a dádá, de az ilyeneket majd kinövi. Passzokban viszont rendkívül pontos volt, szinte alig volt eladott labdája, átadásainak közel 96 százaléka talált társat. A védelemben közel átjátszhatatlan volt, sokszor falként állt a Betis támadói előtt.
Casemiro (5,5)
A brazil tank pályafutásának egyik leggyengébb madridi meccse, ebben biztos vagyok. Hogy ennek köze van-e ahhoz a kemény rúgáshoz, amit a meccs elején kapott, azt nem tudom, de több olyan hibát is vétett, ami esetében egyáltalán nem megszokott. A Betis első góljánál például ő maradt le emberéről, aki így tisztán fejelhetett a hálóba – az ilyen szituációkat Casemiro azért rutinból is meg szokta oldani gond nélkül. Ezen kívül volt még egy komédiába illő megmozdulás sorozata, amikor visszafelé rohanva aláugrott a labdának, és amiből szintén majdnem gól lett. A második félidőre feljavult a játéka, de hibái így is sokba kerülhettek volna a csapatnak.
Toni Kroos (5,5)
Nem ez volt a német legerősebb meccse. Amikor a középpálya gyengébb teljesítményeit említettem, Casemiro mellett rá (is) gondoltam. Tudása alatt teljesített, eladott labdájából gólt is kapott a csapat. Egyetlen kiemelkedő megmozdulása az volt, amikor Benzemát nagyon jó ütemben ugratta ki egy hosszabb passzal, közvetlenül a lecserélése előtt. Azt azért reméljük, hogy a sérülése nem komoly.
Martin Ødegaard (6)
Igazából a középpályán kezdő játékosok közül csak Valverde nem teljesített tudása alatt. Sajnos norvég társa is gyenge napot fogott ki. Sokszor teljesen összezavarodottnak tűnt, pedig tegnap pontosan abban a pozícióban kezdhetett, amiben a legerősebb: közvetlenül a támadók mögött, 10-esként. Kroos eladott labdáját követően ő segíthette volna a védelmet, ha nem marad le méterekkel William Carvalhóról – az azért említésre méltó, hogy nem sikerült utolérnie a portugál középpályást, aki futóversenyt maximum csak akkor nyerne, ha csigákkal és teknősbékákkal mérné össze az erejét. Szó mi szó, félidei cseréje indokolt volt.
Luka Jović (6,5)
Megvan a szurkolók új Benzemája. Mivel a franciába már nem lehet rúgni, így kellett valaki, aki tökéletesen funkcionál bokszzsákként, és a kemény hétköznapokat követően rajta jól lehet vezetni a feszültséget a kommentszekcióban. Most ő az új áldozat, némileg érdemtelenül. Nyilván, aki csak annyit lát vele kapcsolatban, hogy most sem tudott gólt lőni, illetve hogy „nem küzd úgy mint Mariano”, attól mást a jövőben sem lehet várni. A szerb srác sem testfelépítésben, sem habitusban nem hasonlítható Marianóhoz, és még Mayoralhoz sem. Ő nem fog körbe-körbe futkározva csapkodni, hogy ugyan, valaki tegye már oda neki a labdát. Ehelyett viszont úgy fog helyezkedni, hogy területet tudjon nyitni a társaknak, illetve úgy, hogy ő legyen az érkező, amikor egy támadónak érkeznie kell – így tette ezt tegnap is. Sokszor nyitott olyan területeket Benzemának, amik az elmúlt 10-20 mérkőzésen nem voltak adottak a francia számára. Nem véletlen, hogy Benzema ennyire élni tudott. Emellett utoljára Inzaghitól láttam ilyen brutális érzéket ahhoz, hogy hogyan maradjon csak 1 centiméterrel a leshatáron belül. Több ilyen szituációt is gyönyörűen oldott meg. Kiugrása pedig gólt érdemelt volna, ám pechjére kapott egyet hátulról, viszont így kiállítottak róla egy embert. Gólt nem lőtt, helyzete nem sok volt, de Jović igenis szerepet vállalt a tegnapi győzelemben – aki szerint pedig eggyel kevesebben voltunk a pályán miatta, azt inkább meg sem próbálom meggyőzni ennek ellenkezőjéről. Nincs értelme. Igenis van fantázia ebben a csatárpárosban, ám ahhoz, hogy ez még hatékonyabban működjön, néhány mérkőzést együtt kellene kezdeniük – mert itt minden az állandóságról szól. Jovićnak játszania kell, hogy jobb és jobb legyen, a társaknak pedig játszaniuk kell Jovićcsal, hogy megismerjék a mozgását a meccseken. Reméljük, hogy innentől egyre több és több lehetőséget kap, mert ha így lesz, biztos vagyok benne, hogy el fogja hallgattatni a kétkedőket.
Karim Benzema (8)
Nagyon élt, kifejezetten jól játszott. Ennek egyik oka éppen társa volt, hogy Benzemának így volt területe játszani. Jól osztogatta a labdákat, Valverdének adott gólpassza is élményszámba ment – én már elkönyveltem, hogy abból a helyzetből nem lesz semmi, de addig kevergetett, hogy végül csak begyötörte a bogyót a kapu elé. A második félidőben Jovićot is klasszis módjára ugratta ki. A kapu előtt, a lövéseknél azért nem mindig megfelelően oldotta meg a helyzeteket, de összességében kiemelkedett a csapatból.
Cserejátékosok
Luka Modrić (7)
Ahogy lefordul az ellenfélről, ahogy mások szorításában lekapja a levegőből a labdát… Ezek azok a mozdulatok, amik miatt imádjuk a horvátot. Tegnap is hozott egy kis színt a játékba. Nem ez volt a legjobb meccse, de voltak olyan mozdulatai, amik tapsot érdemeltek.
Isco (6,5)
Sebességben nem, de a játék minden más elemében jobban teljesített, mint Ødegaard – és hát végre ő is a helyére került a rendszerben. Nem mondom, hogy nem várnánk jogosan többet tőle a csatárok mögött, de ő sem tegnap játszott utoljára. Kár, hogy a lövése elakadt Roblesben, azt a szituációt talán jobban, magabiztosabban is megoldhatta volna.
Borja Mayoral (6)
A 72. percben érkezett, bizonyítási vággyal telve. A támadásokban más szerepet vállalt, mint szerb kollégája, teljesen másfajta mozgásokkal operált, és nem is tette rosszul a dolgát. Erőfeszítéseinek végül meglett a gyümölcse, sikerült kiharcolnia egy büntetőt csapatának, amivel el is dőlt a három pont sorsa. Ha marad, szimpatikus, lelkes kiegészítő ember válhat belőle.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (7,5)
Engem meglepett a kezdőcsapattal, nem gondoltam volna, hogy ezt most húzza meg, de jól döntött. Örülök, hogy taktikailag is felforgatta a csapatot, és nem csak a játékosokat variálta. Az látszik, hogy ebben a rendszerben többet is ki lehet hozni a csapatból, mint a 4-3-3-as hadrendben – utóbbi a BBC megszűnésével már rég nem a legjobb opció a keret összetételéhez mérten. Sokkal több fantázia lehet a játékban, ha megpróbálunk nem foggal-körömmel ragaszkodni ahhoz, ami egyébként már tavaly, illetve azelőtt sem működött jól. Remélem, hogy ezt Zidane is felismerte – és azt is, hogy a gyémánt alakzatot a középpályán is csak akkor fogja alkalmazni, amikor az működik. Az is tetszett, hogy már a félidőben reagált a csapat gyengeségeire, és nem várt a 80. percig a változtatásokkal. A kapott gólok érzésem szerint ezúttal nem a taktika hiányosságaiból, hanem az egyéni hibákból születtek, de azért a csapatszintű védekezés nem minden esetben működött megfelelően, voltak nagyon szétcsúszott, torz alakzatok egy-egy hazai támadás alkalmával. Ezen még dolgozni kell azért. Összességében viszont jól meccselt a francia.
