Volt már egy könyvajánló, íme egy újabb. Carlos Agrasar újságíró és tanácsadó Antimadridismo című új könyvében azt vizsgálja, miért vált ki a Real Madrid világszerte éppolyan erős csodálatot, mint amilyen heves ellenszenvet.
„A Real Madrid a futball nagy színjátékának szükséges gonosza”
Miért vált ki a Real Madrid éppen olyan szenvedélyes rajongást, mint amilyen heves elutasítást? Carlos Agrasar újságíró és tanácsadó erre a kérdésre keresi a választ Antimadridismo című esszékötetében, amely azt vizsgálja, miként alakult ki több mint egy évszázad alatt egy olyan szembenállás, amely messze túlmutat a futballpályán. A könyv arra ösztönöz, hogy a klubot olyan jelképként szemléljük, amelyre a sikerrel, a hatalommal és az identitással kapcsolatos elképzelések vetülnek.
„Az antimadridizmus nem magyarázható pusztán a Real Madrid sikereivel, sem pedig a győztessel szembeni következetes ellenszenvvel” – állítja a szerző.
A mű a történelmi és politikai tényezők, a területi ellentétek, a gazdasági érdekek, a média, a populáris kultúra és a kollektív pszichológia összefonódását vizsgálja. Ebből a nézőpontból a klub valóságos archetípussá válik, amely a sport világán messze túlmutató jelentéstartalmakat sűrít magába.
Az esszé különös figyelmet szentel a jelenség nemzetközi térhódításának. A Real Madrid globális ismertsége, valamint az információk médián és közösségi hálózatokon keresztüli terjedése egyaránt kiszélesítette a csodálat és az elutasítás színterét. Ma már a világ legkülönbözőbb pontjain élő szurkolók vesznek részt abban a párbeszédben, amely túllép a spanyol futball hagyományos rivalizálásain, és a klubot a kortárs labdarúgás egyik közös viszonyítási pontjává teszi.
A könyv másik központi tézise szerint a Real Madriddal való szembenállás hozzájárul az ellenfelek identitásának kialakulásához. „A domináns szereplővel való szembenállás összekovácsol” – magyarázza Agrasar.
Egymástól idegen, különböző klubokhoz, vidékekhez és érdekekhez kötődő szurkolói közösségeket is egyesíthet egyetlen közös vágy: a Real Madrid veresége. Az esszé azt vizsgálja, miként teremthet ez az érzület összetartozást egymástól egyébként távol álló közösségek között, és hogyan válhat önazonosságuk részévé az ellenféllel szembeni ellenszenv.
A történelmi megközelítés lehetőséget ad a szerzőnek arra is, hogy újraértékelje az antimadridista narratíva legmakacsabb toposzait, köztük azt az elképzelést, amely a Real Madridot „a rezsim csapataként” azonosítja.
Agrasar megvizsgálja a klub Franco-diktatúrát megelőző történetét, a polgárháború okozta törést és a háború utáni évek nehézségeit. Mindezt egy tágabb összefüggésrendszerbe helyezi, amelyben Madrid fővárosi szerepe, a centralizmus, a 20. század történelmi emlékezete és a hatalomról alkotott különböző elképzelések egyaránt szerepet kapnak.
Itt bontakozik ki az a paradoxon, amely végigvonul az egész művön: az antimadridizmus célja a Real Madrid legyőzése, csakhogy az ellenfélnek tulajdonított nagyság egyúttal különleges jelentőséggel ruházza fel magát a győzelmet is. Amikor a klub ellenzői megkérdőjelezik sikereit, értékeit vagy befolyását, egyúttal hozzájárulnak ahhoz is, hogy a Real Madrid folyamatosan jelen legyen a közbeszédben. Az elutasítás így éppen annak a központi szerepét erősíti, amely ellen küzdeni kíván.
A futball az esszében hatalmas társadalmi színpadként jelenik meg. Az eredmények kollektív képzeteket táplálnak, közösségi hovatartozásokat fejeznek ki, és olyan szereplőket állítanak elénk, akikkel azonosulhatunk, vagy akikkel szemben meghatározhatjuk önmagunkat.
A Real Madrid saját szurkolói történetében a hős szerepét töltheti be, míg ellenfelei elbeszélésében az antagonista, az ellenlábas szerepét kapja. „A Real Madrid egyszerre lehet hős és gonosztevő, de sohasem szűnik meg a történet központi szereplője lenni” – fogalmaz a szerző.
Az Antimadridismo a futball világán keresztül olyan társadalmi magatartásformákat vizsgál, amelyek jóval a sport határain túl is felismerhetők. A történelmet, a kommunikációt és a kollektív identitásról való elmélkedést ötvöző mű támpontokat kínál az olvasónak ahhoz, hogy megértse, miként születnek és maradnak fenn ezek a szenvedélyek. Célja, hogy feltárja a jelenség gyökereinek és megnyilvánulásainak sokféleségét, anélkül, hogy egyetlen leegyszerűsítő magyarázatra szorítkozna.
A könyv foglalkozik a sportbeli rivalizálással, a hatalmi struktúrákkal és a futball gazdasági átalakulásával is. Elemzi a média szerepét a klubról kialakított narratívák formálásában, és kitér a madridizmuson belüli nézetkülönbségekre is, hiszen a Real Madriddal szembeni kritika korántsem mindig kívülről érkezik.
Carlos Agrasar az előszóban nyíltan vállalja, hogy születése óta madridistának vallja magát, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy saját elképzeléseit is szeretné kritikai vizsgálatnak alávetni.
Az esszé megírásához a század eleje óta gyűjtött archívumait, a sporthírek folyamatos követéséből származó ismereteit, valamint „a futballért igazán rajongó barátaival” folytatott beszélgetéseit és különféle mesterségesintelligencia-eszközöket is felhasznált. Szándéka saját megfogalmazása szerint „inkább megvilágítani, mint meggyőzni”: olyan értelmezést kínálni, amely gondolkodásra ösztönöz, anélkül, hogy elvárná az olvasótól, hogy csapatot vagy akár csak véleményt változtasson.
