Csapatok
Sahtar Doneck (6)
Az első félidőben a szerkesztőségben valaki megjegyezte, hogy rém gyenge ma ez a Sahtar. Egyébként igaza volt. Viszont ők győzni akartak, és ezt a második félidőben meg is mutatták. Sokat számít, ha az akarat mellé erőnlét is párosul, náluk ez is klappolt. Sokszor félelmetesen gyorsabbak voltak és gyorsabban reagáltak le különböző szituációkat, mint a másik oldalon ékesen díszelgő világsztárok. Lehet ezt így is.
Real Madrid (2)
Eljön egy bizonyos pont, ami már nem méltó ehhez a mezhez, és ami után egyszerűen nem lehet pozitívnak maradni. Próbálok, de nem tudok. Kilátástalan, elképzelés nélküli, bűzölgő maszlag ez az egész, ami csilivili csomagolással kap némi kinézetet a sajtótájékoztatókon, illetve a kommentszekcióban. Ám ettől a tartalma nem változik. Lehet ezt mentegetni, lehet bizonygatni, hogy minden rendben van, de sem a játék, sem az eredmények nem ezt igazolják, már réges-régen. Tudom, tudom, ott volt a tavalyi bajnoki cím, ám egy bizonyos Fabio Capellót sokkal jobb játékért is menesztettek bajnoki cím után egy bő évtizeddel ezelőtt. És nem, nem Zidane lemondását követelem, nem is a leléptetését, hanem változást, hogy ne kínzás legyen egy Real Madrid-mérkőzés, hanem újra a klub történetéhez méltó, csomagolást nem igénylő, színpadra illő előadás. A legigényesebb fajtából.
Játékosok
A megszokott módtól némileg eltérően ezúttal díjakat osztunk ki, nem pedig pontszámokat…
A mérkőzés legjobbja – Nehéz lenne megmondani ennyi ragyogó teljesítmény után, de biztos, hogy nem madridi oldalról kerülne ki.
A Real Madrid legjobbja – Pozitívan nem igazán lógott ki senki a mai napon. Ha mindenképp kellene egy nevet mondanom, akkor az Modrić lenne. Ő volt az, aki nem mélyen a tudása, illetve a klubot megillető szint alatt teljesített. Ezúton is köszönjük a 36. életévét taposó horvát zseninek, aki pihenés nélkül képes ennyi idősen is SZINTET hozni.
Wolley World-díj – Raphaël Varane
A sokak gyerekkorának ismert vígjátékából merítettünk ötletet, és első igazi trófeánkat egy vidámparkról neveztük el. Ki más is kaphatná, mint a csapat legmagasabb és legcifrább hullámvasutasa, a francia világbajnok védő! Ma ismét a vicces sínek aljára kalauzolt bennünket, ahol elgázolt egy épp arra tévedő hazait, majd tanulva az esetből, a következő szituációban már nagyvonalúan elengedett mindenkit, még a labdát is. Egy gól ma is az övé…
A féllábú viking-díj – Nacho
Egyszer már sikerült szakáll nélkül is ramosi magasságokba emelkednie. Egyetlen egyszer. Ma nem tudta feledtetni a kapitány hiányát.
Kiscica-díj – Marco Asensio
Hatalmas csalódás a srác. Lehet a sérülésére is fogni, de sajnos az azt megelőző idényében is mindössze egyetlen gólt szerzett, megfelelő játékidő mellett. Ma a gólhoz közel jár, két ígéretes lövése is volt, de összességében a játékhoz nagyon keveset tesz hozzá. Ott van a pályán, és bármilyen jó is a ballába, sosem fogja felvállalni a vezér szerepét. Visszagondolva egy korábbi nyilatkozatára, nem is meglepő.
A meg nem értett ember díja – Martin Ødegaard
Messze a csapat legkreatívabb játékosa ő idén Lukita mellett, de egyszerűen nem sikerül megértetnie magát a többiekkel. Pedig így is benne van a legtöbb kulcspassz, váratlan indítás, a Guti féle pimaszság… Kulcspasszok terén ma is ő volt a legaktívabb. Bár lehet, hogy vele van a baj, hiszen nem képes felfogni, hogy beadások nélkül nem lehet futballozni.
A visszatérő – Karim Benzema
Jött, megmutatta magát, az első percekben aktív tagja volt néhány összjátéknak, és ennyi. Magunkat csapnánk be, ha tőle várnánk a csodát.
Ruszó Tibike hasonmás-díj – Rodrygo
Az elején szépen húzta meg a jobb oldalon, majd azzal a lendülettel szürkült bele a mezőnybe. Pedig azt továbbra is tartom, hogy a brazil különítmény tagjai közül neki van a legtöbb esze ehhez a játékhoz. A díj viszont nem hazudik, ebben a tekintetben ma sem talált legyőzőre.
A kezdőcsapat többi tagja azon a hajszálvékony egyenesen helyezkedik el, ami az átlagoson aluli, illetve az átlagostól egy icipicit jobban teljesítők közé húzható. Az ilyen szürke teljesítményekért nem jár díjazás, hacsak a nagyérdemű nem szavaz meg nekik valamit.
Aranymikrofon-díj – Zizou
Nem is lehet kérdés. Senki sem tud annyira egysíkúan és rezzenéstelenül beszélni a mikrofonok társaságában, mint ő. Ma is tudatta a mérkőzés után, hogy jól játszott a csapat, és igenis győzelmet érdemelt. Egyszerűen nem lehet kizökkenteni.
A különdíj: Thomas-díj – Vinícius
A gyerekek kedvenc gőzmozdonyáról elnevezett trófea őt illeti. Gyors, robog, ha rááll a vasúti pályára, arról általában nem tér le, teljesen mindegy, hogy a labda nála marad, vagy sem. A pontossága viszont sajnos továbbra sem az aranyos kék gőzösére, sokkal inkább a MÁV-éra hajaz.
