A királyi gárda sosem volt még ilyen sokáig távol otthonától. Egyedül az 1940-es évekből hozhatunk a mostanihoz hasonló példát, akkor 14 hónapon keresztül az Atlético Madrid stadionjában, a mára használaton kívül lévő Metropolitanóban játszott a csapat.
A futball akkoriban más volt. 21 mérkőzést játszott a városi rivális otthonában az együttes, megnyerve a Király-kupát, a bajnokságban viszont csak a hetedik helyen zárt a gárda. Alfredo Di Stéfano még nem volt a keret tagja és Európában is bizonyítania kellett a madridi alakulatnak.
Ezt követően három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Real Madrid ismét otthona elhagyására kényszerüljön, habár az ok teljesen más volt. Az 1975-76-os idényben, a BEK elődöntőjében a Real Madrid a Bayern München csapatát fogadta. A mérkőzés során egy szurkoló – akit csak „a Bernabéu őrültjeként” emlegetnek azóta – berohant a pályára és megtámadta a játékvezetőt, így a királyi gárda a Mestallában és a La Rosaledában folytatta az idényt.
1982-ben a fővárosi együttes újabb zárt kapus büntetést kapott, majd 1987-ben szintén, akkor a Diego Maradonával felálló Napoli elleni mérkőzés eseményei miatt, így ismét Valenciába kellett utaznia a játékosoknak a „hazai” találkozókra. 1994-ben is volt példa hasonlóra, akkor a Vicente Calderónba költözött átmenetileg a habfehér alakulat.
Azóta minden hazai mérkőzést a Bernabéuban játszott a csapat, egészen tavaly márciusig. Két héttel a győztes El Clásico után elrendelték a veszélyhelyzetet, majd az újraindulást követően már a Di Stéfanóban fogadta ellenfeleit az együttes, szurkolók nélkül. Az első hivatalos mérkőzést 2020. június 14-én rendezték, majd a gárda egészen a bajnoki címig menetelt. Összesen 32 találkozót játszott itt a Real Madrid, 25 hazai rendezésű meccs mellett 7 BL-mérkőzést is itt bonyolítottak le. Most azonban véget ért a száműzetés, és ismét legendás otthonában léphet pályára a királyi gárda.
