Real Madrid – 8,3 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Mesteri játékot láthattunk a csapattól, végig kontroll alatt tartva a meccset, pont annyit kiadva magunkból, ami kellett, helyenként okosan átadni a kezdeményezést az olaszoknak, majd szépen lassan átvenni az irányítást a pályán is. Remekül vizsgázott a csapat, nem tudok semmi negatívat felhozni, idén szerencsére a rangadókon is érett, és domináns játékkal tudunk jelentkezni, reméljük a hétvégén, a kisebbik madridi csapat ellen is sikerül átmenteni a remek formát.
Inter Milan 6,5 – (szerkesztői pontszám: 6)
Az első játékrészben az Inter birtokolta többet a labdát, ám ezt a fölényt nem tudták igazán kihasználni, köszönhetően a Madrid kiváló védekezésének. Az olasz csapat is remek formában érkezett a találkozóra, és nem is játszottak rosszul, szimplán csak annyi történt, hogy egy minden tekintetben jobb csapattal találták szembe magukat. Fantasztikusan presszingeltek a meccs első felében, ám pechükre az ellenfélnél három olyan középpályás játszott, akik az ilyen szituációkat játszi könnyedséggel oldják meg. Egy szerencsésebb sorsolással akár messze is juthatnak az olaszok.
A mérkőzés legjobbja: Militão – 9,2 (szerkesztői pontszám: 9)
Zsinórban másodjára nyeri el tőlünk a meccs legjobbja címet, nem alaptalanul. Eddigi játékát a hektikusság jellemezte, egy meccsen belül képes volt óriási bravúrokra és bakikra is. Az elmúlt két meccsen utóbbit elhagyta, és parádés játékot produkál. Verhetetlen volt földön és levegőben egyaránt, többet repült a levegőben, mint a WizzAir az elmúlt évben, több rendkívül jó ütemben kivitelezett megelőző szereléséből is tudott ígéretes támadásokat indítani a csapat, nem mellesleg még egy piros lapot is kiharcolt, bár az inkább volt köszönhető Barella butaságának, és olasz vérének. Csak így tovább!
Thibaut Courtois – 8,3 (szerkesztői pontszám: 8)
Lassan nem kell ide írni semmit, csak bemásolni az előző meccsről írt értékelést, mert mindegyik egy kaptafára megy: sok dolga nem volt, ami akadt azt hibátlanul oldotta meg. A Granada elleni meccs után írtam azt, hogy valamit fel kell áldoznia ahhoz, hogy legyen egy clean sheetje, nos azóta öt meccsen négyszer is összejött neki.
Dani Carvajal – 7,7 (szerkesztői pontszám: 8)
A csapat szemmel láthatóan rengeteget javult védekezésben a szezon elejéhez képest, és ennek egyik része Dani egyre jobb játéka. Hátul feddhetetlen volt, elöl pedig sokszor fals kilencesként tetszelgett, egyik ilyen alkalommal majdnem gólpasszt is adott Marianónak, aki valamilyen Tai chi mozdulatot mutatott be inkább focizás helyett, így végül assziszt nélkül zárta a meccset a spanyol jobbhátvéd.
David Alaba – 8,1 (szerkesztői pontszám: 7)
Rendre halványabb teljesítményt nyújt társánál, de ez nem azt jelenti, hogy rosszul játszana, hanem csupán csak azt, hogy rá nem nehezedik mostanában akkora nyomás. Kezdenek összeszokni Militãóval, ami szintén hatalmas szerepet játszik a csapat feljavult védekezésében.
Ferland Mendy – 7,5 (szerkesztői pontszám: 7)
Volt pár rosszabb meccse Ferlandnak, lehet, hogy a magánéleti problémái miatt, de úgy látszik, hogy most kezdi újra összeszedni magát a pályán. Dumfriesnak igencsak megnehezítette az életét, nem is tudott a holland semmi érdemlegeset hozzátenni a játékhoz a csapatuk jobb oldalán. Támadásban valószínűleg sosem lesz annyira penge a francia, mint amennyire szeretnénk, de az ilyen meccseken sokkal fontosabb a stabil védekezés.
Casemiro – 7,5 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Hasonlókat lehet mondani róla, mint Mendyről: több rosszabb performanszot követően kezd magára találni kedvenc tankunk. Nagyobb szerep is hárult ma rá, és jobb támogatást is kapott a társaktól. Múltkor azt írtam, hogy Xabi Alonsós videókat nézegethetett, mert olyan tértölelő indításai voltak, most Rivaldót és Gutit írta be a Youtube keresőjébe, hiszen az első gólt megelőzően úgy lépte át a labdát, mint honfitársa a 2002-es vb-n, az első félidő végén pedig a spanyol mágust idéző passzal szolgálta ki Rodrygót, ám sajnos nem lett gól a támadásból.
Toni Kroos – 9 (szerkesztői pontszám: 8)
Ez egy fura egytől-egyig, mert folyton csak ismétlem magam, és most is kénytelen vagyok: Kroosnál a mesterlövész már hozzájár a nevéhez, mint a doktori cím az orvosoknál. A fantasztikus gólján kívül hozta a tőle elvárt szerepet, ami a csapat karmesterét jelenti.
Luka Modrić – 8,4 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Nála is mindig ellőjük a kötelező lózungokat: úgy öregszik, mint a jó bor; 36 éves kora ellenére oktatja a játékot; a fáradás pillanatnyi jele nem látszik rajta; szerencsések vagyunk, hogy láthatjuk játszani. Szinte minden meccsére igazak ezek a mondatok, nehéz bármi pluszt is írni. Hihetetlen játékos.
Vini Jr. – 7,9 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Ugyan most nem járult hozzá sem góllal, sem assziszttal a csapat játékához, de folyamatos veszélyt jelentett a játéka, egy tizenegyest is kiharcolt, amit jogtalanul nem adtak meg. Szinte folyamatosan hárman biztosították, de még így is képes volt veszélyt teremteni. Nem szabad elmenni amellett, hogy védekezésben is kiveszi a részét, ebben az aspektusban is sokat javult. Az egyetlen negatívum, amit fel lehet hozni, hogy az első félidőben több ígéretes kontratámadás halt el azzal, hogy rossz döntést hozott. Lehet, hogy ez már a fáradtság jele.
Jović – 7,4 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Benzema sérülésével a kezdőben találta magát a szerb csatár, a szezon során először, és ezt remek játékkal hálálta meg. Magabiztosan tartotta meg a labdákat – pedig az Inter középhátvédei sem éppen vékony legények – majd jól is játszotta meg, sok támadás indult így, például az első gól is. Tetszett, hogy Ancelotti kihasználta az erősségeit, és így meg tudta mutatni azt, hogy mit is tud hozzátenni a csapat játékához. Kis szerencsével gólt is lőhetett volna, de pöccintése pár centivel kaput tévesztett. Remélem, hogy Benzema visszatérésével nem lesz újra jegelve, mert sokkal több van benne, mint amit ebben a három szezonban kaptunk tőle.
Rodrygo – 7,5 (szerkesztői pontszám: 7)
Nem nyújtott rossz teljesítményt Rodrygo, ám kifejezetten jónak sem mondanám, inkább megbízhatóként jellemezném. Volt pár helyzet, amikor lövést választott, holott a labda középre játszása jobb döntés lett volna, ám a döntéshozatal csakis rutinnal tud javulni. Kisebb szerencsével gólt szerezhetett volna, lövése a kapufáról kifele pattant.
Cserejátékosok:
Camavinga – 7,3 (szerkesztői pontszám: -)
Akkor állt be a csapatba, amikor már a kocsi automata vezérléssel közlekedett, ezért nem is pontoznám.
Asensio – 8,5 (szerkesztői pontszám: 8)
Így kell beszállni. Fantasztikus gólt szerzett, amolyan igazi Asensiósat, amivel bebiztosította a csapat első helyét a csoportban. Idén rendre jó teljesítményt nyújt a neki szánt időben, és szerencsére Ancelotti sem játszatja túl, hogy előjöjjön az alibi éne.
Mariano – 5,7 (szerkesztői pontszám: -)
Inkább nem pontozom, mert abban nem lenne köszönet. Sokan értékelik a buzgóságát, én is így tennék, ha ez nem párosulna borzalmas döntéshozatallal, illetve rég nem látott sutasággal. Röpke tíz perc alatt kihagyott egy óriási ziccert, mert elesett a saját lábában, illetve nem tudott egy egyszerű passzt adni Valverdének ziccerben, mert elesett a saját lábában.
Kattints ide és nézd meg a kínálatot!
Valverde – 7,2 (szerkesztői pontszám: -)
Lásd Camavinga.
Hazard – 5,5 (szerkesztői pontszám: -)
Három év után végre sikerült megtalálni a leghasznosabb szerepkörét: tehermentesítő csere Vininek.
Carlo Ancelotti – 8,4 (szerkesztői pontszám: 10)
Nem gyakran osztogatunk tízes pontszámot az edzői értékelésnél, maximum csak nagy rangadók esetén, de ez most tökéletes meccs volt Carlótól, és a pontszám nem csak ennek a meccsnek szól, hanem a BL-csoportkörben nyújtott teljesítménynek, a kilenc meccs óta tartó győzelmi, és a tizenkét meccs óta tartó veretlenségi szériának. A legjobb kezdőt küldte fel az olasz, fantasztikusan igazította a taktikát a csapathoz, és az ellenfélhez, az első félidőben tudatosan átadtuk a kezdeményezést az Internek, de a remek védekezésnek köszönhetően semmi veszélyt nem jelentett az olasz gárda. A védekezésből gyorsan tudott a csapat támadásba átváltani, egyből ment a felpassz Jović felé, aki remekül megtartotta a labdát, majd indította valamelyik villámléptű szélsőt, és már fel is értünk az ellenfél kapujához. Hátul kíméletlen és sallangmentes, elöl pedig letális volt a csapat. Az első Ancelotti-érában rendre szenvedett a csapat a rangadókon, eddig a Zidane-féle csapat által látott magabiztossággal vesszük az ilyen akadályokat is.