Még mindig futballistaként gondolkodsz és beszélsz, vagy eltelt elég idő ahhoz, hogy új útra lépj?
Most már messze állok attól, hogy aktív játékos legyek. Úgy érzem, hogy ezt a részét az életemnek már hátrahagytam. Nem sajnálkozom és nincsenek nosztalgikus érzéseim. Az életem továbblépett.
Még mindig egy kalóz vagy?
Legbelül sosem voltam az. Túl laza vagyok ahhoz, hogy az legyek. Elég kalózt ismertem – jó és rossz értelemben is, de egészen konzervatív lettem. Ez egy becenév, ami rám ragadt. A Real Madrid TV egyik kommentátorától kaptam, mert hosszú, bozontos hajam és szakállam volt fiatalkoromban.
Nagyon széles és változatos a tevékenységi köröd, melyiket nyomtatnád rá a névjegykártyádra?
Mindegyiket és egyiket sem. Nem vagyok pszichológus, mert még mindig vannak vizsgáim, amiket teljesítenem kell mielőtt megkapom a képesítésemet. Rossz gitáros vagyok, mert még gyerekkoromban tanultam gitározni. Az viszont igaz, hogy szeretek hegyet mászni, de nem teszem túl gyakran – ugyanez a helyzet a sakkal, egyesületi szinten vagyok, egy átlagos játékos… Nem vagyok mesterséges intelligencia specialista sem, habár 6 éve vagyok a szakmában – a végén egyre több dolog ragad rád tanulás szempontjából, de az igazi szakértők azok az emberek, akik nekem dolgoznak. Mondhatják rám azt, hogy nagyon érdekel a világunk és sok különböző dolgot csinálok a komfortzónámon kívül is, de így tanulhatok és minden nap fejlődhetek, de mindenek felett élvezek mindent, bármit is csinálok.
Tras quince años de profesional, @eGranero11 se retiró por sorpresa del fútbol para tener tiempo de ser todo lo que quiere ser: psicólogo, escritor, experto en la inteligencia artificial aplicada al deporte… #EntrevistAS
https://t.co/bB3wmQJwjf— Diario AS (@diarioas) December 18, 2021
Tehetséges játékos voltál… 15 éves profi pályafutással a hátad mögött.
Nagyon szerencsésnek érzem magam. Néhány dolgot jól kellett csinálnom, hogy odajussak, ahol vagyok, de sokan tették még ugyanezt, vagy még jobban csinálták. Számomra ez a jó szerencse és a körülmények egyvelege. Nem tudom pontosan, miben méritek a sikert. Több ezer játékos van, akik jobbak nálam, nem mintha arra törekedtem volna, hogy a világ legjobbja legyek. Ez egy nehéz kérdés – azt sem éreztem, hogy a komfortzónámban vagyok, mint játékos, de egy olyan jó karriert hagytam magam mögött, amire viszonylag büszkén tekintek vissza.
34 évesen döntöttél a befejezés mellett… a fejedre vagy a szívedre hallgattál?
Inkább a fejemre, mint a szívemre. Egyszer elérkezik a pillanat, amikor döntened kell. A halogatás csak ront a dolgokon.
Mire gondolsz, amikor Modrićot látod, aki 36 évesen is kiválóan játszik?
Ha én lennék Modrić, 87 éves koromig játszanék… Egészen elképesztő. Én nem voltam ennyire jó – mérföldekre vagyok attól, hogy olyan játékos legyek, mint ő. Technikailag és taktikailag is nagyszerű – megnyerte az Aranylabdát is. Nem tud már olyanokat megcsinálni, amiket 23 éves korában meg tudott, de még így is vannak olyan dolgok, amiket viszont fiatalabb korában nem tudott megcsinálni – ő egy kincs a Madridnak.
A pályafutásod melyik periódusával vagy a leginkább megelégedve?
Egészen büszke vagyok az első szezonomra a Getaféval. 19 éves voltam. Nagy dolgokat vittünk véghez és jól játszottam. A Király-kupa döntőjébe jutottunk és Európában is helytálltunk. A Real Madridban töltött első szezonomra szintén nagyon büszke vagyok, annak ellenére, hogy bonyolultak voltak a körülmények. Az utolsó voltam a sorban – a versenyfutás a csapatba kerülésért nem evilági volt – Sneijder, Kaká, Van der Vaart, Guti, Lass, Xabi Alonso… de 35-40 meccsen játszottam. [Manuel] Pellegrini nagyon korrekt volt e tekintetben. Azt mondta, hogy ha jobb állapotban vagyok, mint a többiek, akkor én fogok játszani. Voltak ajánlataim más kluboktól, de szerintem a Madridnak szüksége volt valakire, aki kevesebbe kerül és én pont ilyen voltam.
Két edződ volt a Real Madridnál – Pellegrini és Mourinho, két edző két ellentétes felfogással.
Pontosan, gyökeresen különbözőek. Csodás tapasztalatokat gyűjtöttem mindkét edzővel kapcsolatban, hiszen mindketten számoltak velem. A többi körülményt figyelembe véve – egy olyan szituációban voltunk, amikor a Barça verhetetlen volt. Nagyon nehéz volt nekünk. Mi voltunk a Real Madrid és mi voltunk a vetélytársaik. Abban a szezonban Pellegrinivel 96 ponttal a második helyen zártunk, ezt nehéz volt elérni, de a Barça sosem veszített.
Aztán megjött Mourinho…
Azt vártuk Mourinhótól, hogy azonnal hatást váltson ki belőlünk. Erre volt szükségünk és sikerült neki. Nem hinném, hogy bárki mással véghez vihettük volna azt, amit akkor elértünk. Mármint sok minden változtatásra szorult – a játékosok, a taktika. Az azt követő évben megvertük őket a Király-kupa döntőjében. Nem tudtuk ezt megismételni a ligában, de később sikerült és megdöntöttük a pontrekordot. Kiváló élményekkel gazdagodva mentünk keresztül ezen az átmeneti perióduson. A Madrid vetélytársból esélyessé vált. Ez a Real Madrid esszenciája és az edző ezt teljes mértékben átérezte. De néhány dolog kaotikus volt – ez néha szórakoztató, máskor nehéz volt, de egyértelműen tanultunk belőlük.
Mourinhónak van valamije, ami szorosan kapcsolódik a Real Madridhoz – van benne valami, a személyisége, a karaktere, ami akkor értelmet nyert. Emiatt azonosult a klubbal… ez nem becsvágy volt, mert mindenki becsvágyó. Mou a saját módján volt becsvágyó, a sajátos módszerei a problémákra való összpontosításra és azok megoldására, a klub jó útra terelésére. Például a Real Madrid egy olyan klub, amely nem keres kifogásokat, és Mourinho is pont ilyen – saját magával és velünk szemben is. Jó lett volna, ha visszatér, de jelenleg a Madridnak nem lehetne a jelenleginél jobb vezetője.
Egy idényt a Premier League-ben töltöttél a Queens Park Rangers játékosaként. Csak azért, hogy megtapasztald, milyen Angliában játszani?
Igen, többé kevésbé. Csodálatos élmény volt – amit bizonyára soha nem felejtek el. Jól éreztem magam. Mint amikor elképzeled, hogy nézed valamelyik meccset. Drámai volt, a dolgok véletlenszerűen történnek, kevesebb irányítással rendelkezel a tetteid felett – legalábbis így volt, amikor ott voltam. A meccsek második félideje teljes káosz. Az előnyben lévő csapatok érdektelennek tűnnek, a hátrányban lévők pedig csak támadnak és támadnak. Taktikailag kevésbé korlátozott. Tényleg nagyon szórakoztató. A legfizikálisabb futball a legtisztább értelemben. Őrület és irányíthatatlan.
