Izgatott vagy amiatt, hogy a Real Madriddal szemben léptek pályára?
Semmi mást nem érzek, mint örömet, amiért egy ilyen csapat ellen játszhatok. Annál, hogy az idény elején lehetőségünk van trófeát nyerni egy ilyen híres csapat ellen, nem is lehetne jobb. Amikor pedig az ellen a csapat ellen versenyezhetsz, amely már 14 alkalommal nyerte meg a BL-t, akkor felértél a legmagasabb szintre.
Gondoltad volna a karriered elején, hogy eljutsz oda, ahol most tartasz?
Annak idején, amikor Kaiserslauternbe mentem, nagyon távolinak tűnt. Persze voltak elképzeléseim arról, hogy hova szeretnék eljutni, hol szeretnék játszani, de ahogy mondtam, ez még nagyon távoli volt.
A párizsi tapasztalatod hogyan változtatott meg?
Egy középmezőnyben lévő csapattól érkeztem egy olyan klubhoz, amely a Bajnokok Ligáját akarta megnyerni. Kellően magabiztos voltam, különben nem vállaltam volna be. De a mostani tapasztalataimmal azt mondanám, hogy egy vagy két dolog hiányzott a személyiségemből az elején, ami kellett volna ahhoz, hogy olyan jól érezzem magam, mint a végén. Külföldön sokat tanultam: új nyelvet, hogy hogyan illeszkedjek be új játékosok közé. Mindezt magammal hoztam Frankfurtba, és mostanra jobban el tudom képzelni, hogy mit élnek át azok a játékosok, akik egy másik országból jönnek ide.
Mennyire vagy elégedett, hogy ismét a BL-ben játszhatsz?
Nagyon! Különösen azért, mert ez most egy kicsit különlegesebb, hiszen a klub történetében először leszünk ott. Hatalmas öröm ez, érezhető a környék hangulatán, a klubnál és a csapaton belül is. Most nem az van, hogy állunk és azt gondoljuk, hogy hűha, itt vagyunk a BL-ben, milyen nehéz lesz. Tényleg készen állunk arra, hogy a legnagyobb európai színpadon játsszunk és kipróbáljuk magunkat más csapatok ellen.
A Ryan Kent elleni védésed az Európa-liga döntőjében az egyik legjobb védésed volt karriered során?
Nem tudom, hogy ez volt-e a legjobb, de az biztos, hogy az egyik legfontosabb. Ott nincs második meccs, hogy megfordítsd az állást. Csak az az egy meccs van, és onnantól vége. Vagy a trófeával mész haza, vagy néhány vállveregetéssel.
Hogy érezted magad, amikor Rafael Borré belőtte a győztes büntetőt a döntőben?
Ahogy odaállt, odaadtam neki a labdát, és azt mondtam: ’Írj történelmet!’ Nem is vagyok biztos abban, hogy megértette, amit mondok, vagy hogy eléggé hangosan mondtam-e, hogy meghallja. Amikor betalált, libabőrös lettem. Beletelt néhány másodpercbe, mire leesett, hogy megcsináltuk.
És egy utolsó kérdés: Miért szálltál be a zabtej bizniszbe?
Még a pandémia alatt kezdődött a dolog. Két üzleti partnerem már érdekelt volt a gasztronómiában, sok tapasztalatot szereztek, a negyedik partnerünk pedig eleve italok terjesztésével foglalkozott. Így indult. Számomra ez nem olyan volt, hogy hirtelen kitaláltam, hogy mostantól a zabtej bizniszben akarok tevékenykedni, inkább a hátteréről szólt az egész. Hogyan kezdesz egy vállalkozást? Mire van szükséged ehhez? Hogyan növekszel? De persze egy nagyszerű terméket is akartunk, amelyet piacra dobhatunk, és ami még nincsen olyan formában, ahogy kitaláltuk.
