Kroos levele:
Veled, kedves Case, lehetetlen volt nem megizzadni… Bármilyen helyzetben is voltunk. Még a törökfürdőben sem hagytál minket pihenni. Ott találkozni is egy gyötrelem volt: szóltál valakinek, hogy menjen, de már készen álltak a súlyok és a szobabiciklik. Ez egy figyelmeztetés az új kollégáidnak. Veled még a törökfürdő is edzőterem… És csak akkor engeded, hogy lefeküdjön valaki, ha épp felülést kell csinálni.
Nagyon hiányozni fogsz nekem. Mint egy kivételes profi. Mint egy top játékos. Mint egy harcos, aki sokszor megmentett engem. De mindenek előtt mint egy jó ember.
Történelmet írtunk, a francba is! Micsoda legendás időszak…
Most elválnak útjaink a sportban, de a barátságunk megmarad. Ebben biztos lehetsz.
A legjobbakat kívánom neked. Hamarosan találkozunk.
A te Tonid.
Modrić levele:
Kedves Case, még mindig emlékszem arra, amikor debütáltál a klubnál… Milyen ideges voltál! Mondtam, hogy nyugodj meg, és most így visszagondolva, nézd meg mi lett belőle. Mennyi mindent elértél! Az volt az én első idényem is, egyikünk sem tudta elképzelni, hogy mit tartogat számunkra a futball.
Igazi vezérré váltál. Az voltál a csapattársaid és a madridizmus számára is. Mindig emlékezni fogunk rád.
Sok mindent megnyertünk együtt, de én olyan pillanatokat őrzök meg magamban, amelyeket senki nem látott. A mindennapi munkát Valdebebasban. A rengeteg viccelődést, hiszen mindig jó hangulatban voltál, még a legnagyobb nyomás alatt vagy ha hibáztunk.
Ezek a közös nevetések megnyugtattak. Mint amikor hátranéztem és láttalak, és tudtam, hogy most sok „Njega-Njega” lesz. Te voltál a legjobb testőr a világon.
Hiányozni fogsz nekem, de a legjobbakat kívánom. Pontosan ez az, amit egy hozzád hasonló ember és profi megérdemel.
Köszönök mindent, sok szerencsét, barátom!
