Egytől egyig: Osasuna – Real Madrid (0-2)

Az már nagyjából 10 perc elteltével körvonalazódott, hogy az Elche ellen látottak nyomokban is csak alig-alig köszönnek majd vissza a pályán. Rettentően egyoldalú volt a csapat támadójátéka, a jobb oldal gyakorlatilag nem is létezett, minden a bal oldalra volt kijátszva, Vinire, illetve Vini sebességére kihegyezve. Viszlát szórakoztató, szemet kápráztató összjátékok, gondolhattuk. Lényegében ez be is jött. A második játékrész összképe ugyan bőven pozitív, a mutatott játék miatt mégis lehet hiányérzetünk. Voltak viszont momentumok, amik kárpótoltak és feledtetni tudták a szenvedős részeket, ezek nagy része a 85. perc után érkezett. Hiába dadogott a játék, összességében azért tényleg örülhetünk, fontos három pont ez egy olyan pályán, ahol sosem könnyű játszani.

A belga óriás mindvégig a helyén volt, jelentkezett látványosabb védésekkel is. Egyetlen egyszer engedte igazán közel a hálóhoz a labdát, a kapufa viszont kisegítette. A hátsó passzokba nyugodt szívvel be lehetett venni, kellőképp együtt élt a játékkal.

Nem vagyok biztos benne, hogy ezúttal ő volt a legmegfelelőbb ember a keretben a jobbhátvéd posztjához, pláne egy olyan meccsen, ahol a gyakran betömörülő ellenfél védelmét kellene megpróbálni feltörni. Nacho stabil, megbízható játékos, de ez utóbbira nyilvánvalóan nem alkalmas. Arról viszont nem ő tehet, hogy lehetetlen feladat elé lett állítva, a tőle telhetőt belerakta a meccsbe.

Egy hibát leszámítva magabiztosan játszott a brazil védő, nem lehet panasz a defenzív munkájára. Emelett ő próbálkozott a legtöbb hosszú indítással, több-kevesebb sikerrel, egy emlékezetes, szinte az egész pályát átölelő labdájából viszont Vinícius a kapuig nyargalhatott. Rendben volt a játéka.

Voltak megingásai az elmúlt hetekben, főleg a klubvilágbajnokságon, ezúttal viszont nem lehet panasz a védőmunkájára. Stabil, megbízható bástyaként támogatta a bevehetetlen várat. A labdakihozatalokba ő is besegített, talán valamivel kevésbé látványosan, mint társa, de hasonló eredményességgel.

Még mindig tartom magam ahhoz, hogy van fantázia Alaba balhátvédként játszatásában, és ha ez a belsővédő-páros kiegyensúlyozottan jól tudna működni, akkor Mendy egészségügyi állapotától függetlenül is Alabával vágnék neki a komolyabb mérkőzéseknek. Vinivel is jól megértik egymást, az a bal láb pedig képes olyan dolgokra, amiknek nagy hasznát lehet venni – mondom ezt úgy, hogy ezúttal ez nem ütközött ki igazán látványosan.

Szépen olvasta a játékot a horvát zseni, és ezúttal ez volt a legnagyobb erénye a pályán, hiszen messze övé a legtöbb lefülelt labda a madridi játékosok közül. Sajnos ezek mellé társult néhány elrontott passz is, az előrejátékban ezúttal nem volt igazán kiemelkedő. Ráadásul Benítez is foghatta a fejét, hiszen ha igazán figyelmes volt, láthatta, hogy az engedetlen, pimasz Lukita több rövid passz esetén is a küllőt választotta. Ejnye.

Nem volt annyira kiemelkedő, mint az előző találkozókon, ebben azonban volt szerepe a mai játékrendszernek, valamint a tömörülő ellenfélnek is. Sokkal kevesebb területet hagyott nyitva az Osasuna, mint például néhány napja az Elche, így a Vinivel való összjátéka sem tudott annyira látványos lenni, mint amit Rodrygóval műveltek a minap. Egy kiváló kiugratásra azért így is futotta. A szépség hiányában viszont hozzá tudott tenni a labdaszerzésekhez, ma a munkásruhát öltötte magára.

Magához képest sok rontott passz jellemezte, de emellett ott volt az a lendületes, energetikus, ellentmondást nem tűrő játéka, ami miatt mindannyian imádjuk. Az pedig tanítani való, ahogy érkezett a szabad területre a második vonalban a góljánál.

Nagyon halvány és csendes volt az első 45 percben, egy kezemen össze tudnám számolni, hogy hányszor találkozott a labdával. A pályán lévők közül arányaiban ő volt a legkevesebbet játékban. Igaz, hogy legalább 60 percen keresztül az ő kaput elkerülő lövése volt a csapat egyik legveszélyesebb helyzete, de ez önmagában kevés. Ebben a rendszerben az Osasuna ellen egyszerűen nem működött jól a 9-es pozíciójában, és esetében is hatalmas kontraszt volt az Elche elleni találkozóhoz képest.

Gyakorlatilag gól és gólpassz fűződik a nevéhez, noha előbbit végül érvényesítették. Ez jó teljesítményre utal(na), de sajnos megannyi átgondolatlan megmozdulás tarkította a játékát. Igaz, hogy 70-80 percen keresztül szinte ő volt az egyetlen, aki igazi színt is tudott vinni a játékba, de az utolsó passzait, a kritikus helyzetekben hozott döntéseit rendre elhibázta. Pedig lehetősége akadt bőven, népszerűbb volt, mint egy ifjú ara a menyasszonytánc közben. Ezt figyelembe véve pedig nem volt igazán jó meccse, hiszen ennyi lehetőségből, ha csak a helyzetek felében jól dönt, mennybe mehetett volna.

Egészen jól szállt be a spanyol, akinek mostanában nem megy rosszul a játék. Tekintettel a dolgok alakulására, arra számítottam a pályára lépésekor, hogy átlövésekkel fog próbálkozni. Nos, nem így lett. A góljánál viszont jól érkezett, a befejezése is rendben volt.

Jó elgondolás volt a becserélése, hiszen előrejátékban nagyon kevés segítséget kaptak a támadók, valamint a középpályások a jobbhátvéd posztjáról. Az áttörést viszont ő sem hozta meg, 20 perc alatt mindössze 3 passza volt – jóllehet, érkezését követően is balra dőlt a pálya.

gy kell debütálni. Okos meglátások, pazar kivitelezések. Az volt az ember érzése, hogy akár harmadjára is gólpasszt tudott volna adni, ha a másodikat is érvényesítik. Csak nekem jutott eszembe az a Puskás-anekdota? Tudjátok, amikor újra kellett rúgnia a szabadrúgást.

Én nem biztos, hogy ennyire nagylelkű leszek Carlóval, mert a kezdőcsapat, valamint a csapat taktikája sem volt tökéletes, legalábbis érzetre semmiképp. Egyrészt leültetett három jobbhátvédet a padra, hogy egy középhátvédet játszasson a védelem jobb oldalán (what?). De komolyan, ilyet azért keveset látni. A háromból legalább kettő többet tudott volna hozzátenni ehhez a meccshez, mint Nacho. Másrészt pedig ismét felborította a pályát, az előző meccsen látott szép dolgok nyomokban sem köszöntek vissza, hiszen ismét a szélre volt kihegyezve a játék (leginkábba a balra). Persze, Vini sebességét ki kell használni, de ha nincs terület, erre nem mindig van lehetőség. A cseréket viszont jól húzta, különösen örülök Álvaro lehetőségének.