A The Athletic újságírója kereste a választ a fenti kérdésekre.
Volt idő, amikor a semleges szurkolók nehezen találtak utat a Real Madridhoz. A Bernabéu fényeihez és a csodálatos habfehér szereléshez kapcsolódó csillogást némileg elhalványította a csapatépítéshez való hozzáállásuk.
A 21. század első időszakában a Real Madrid sorozatosan döntötte meg az átigazolási rekordokat. 2000-ben leigazolták Luis Figót, 2001-ben Zinédine Zidane-t, 2009-ben Kakát, Cristiano Ronaldót, 2013-ban Gareth Bale-t. És akkor még nem is említettük Ronaldót 2002-ből vagy Beckhamet 2003-ból, amikor a galaktikus kultúra kezdett komollyá válni, a Real Madrid pedig kezdett alulteljesíteni.
Most viszont teljesen megdöbbentő, hogy ha ránézünk minden idők legdrágább átigazolásainak top 10-es listájára, sehol nem találjuk a Real Madridot. A Barcelona háromszor szerepel, a PSG és a Chelsea kétszer, a Manchester United, a Manchester City és az Atlético Madrid pedig egyszer-egyszer. Magától értetődik a kérdés: A Real Madridban tulajdonképpen vannak egyáltalán galaktikusok?
Jó vitatéma lehet az, hogy meghatározzuk a galaktikus futballista fogalmát, de az biztos, hogy nem annyiról van szó, hogy valaki kiváló játékos legyen. Claude Makelele például nem igazán volt galaktikus szerény státusza és a csapatban betöltött funkcionális szerepe miatt. Raúl González vélhetően az volt, annak ellenére, hogy a klub utánpótlásából érkezett, nem pedig csillogó igazolásként.
De a Real Madridban jelenleg valószínűleg nincsenek galaktikusok, legalább is nem a jelenség eredeti értelmezése szerint. A keretük jól elkülöníthető részekre osztható, amelyek mindegyike logikára, intelligenciára, türelemre utal, ahelyett, hogy csak nagy nevekre költenék a pénzt.
Az első szekcióba a saját nevelésű játékosok tartoznak. Egyikük sem tartozik a Real Madrid legjobbjai közé, de ha a klub egykori politikája a „Zidane-ok és Pavónok” volt, akkor most inkább utóbbiak azok, akik nagyobb hangsúlyt kapnak. A 33 éves Nacho, a 31 éves Lucas Vázquez megjárták az utánpótlásbázist, és bár nem mindig kezdenek, de egyfajta állandóságot nyújtanak.
Dani Carvajal is beleillik ebbe a kategóriába, és bár ő egy időre a Bayer Leverkusen játékosa lett, ő is az utánpótlásból érkezett. Mariano Diaz is eltöltött egy évet a Lyonban, de a Real C és B csapatában is megfordult, mielőtt az első csapathoz került.
A második szekció a Dél-Amerikából érkező játékosoké. Más európai klubok kevesebb szerencsével nyúlnak a latinamerikai játékosok felé, az angol klubok például már kifejezetten európai tapasztalattal is rendelkező játékosokat keresnek. De a Real Madrid nagyon okosan igazolta le Vini Júniort, Fede Valverdét és Rodrygót.
Egyikükről sem mondhatnánk, hogy ismeretlenek voltak – manapság minden ígéretes játékos körül hatalmas a felhajtás – de mindannyian remekül beilleszkedtek és a klub tavalyi európai menetelésében fontos szerepet vállaltak. A középhátvéd Éder Militão más tészta, ő eltöltött egy idényt a Portóban, mielőtt egy nagyobb összeg fejében érkezett meg Madridba. De ő sem galaktikus.
A harmadik szekció azoké, akik nagy pénzért cserébe érkeztek, de fiatalon, így hosszú időre jelenthetnek megoldást. Ilyen Eduardo Camavinga és Aurélien Tchouaméni, 30 és 80 millió font fejében igazolva. Azonban ők a jövő nagy sztárjai, kellően fiatalok ahhoz, hogy pontosan olyan középpályássá válhassanak, mint amilyenre a Real Madridnak szüksége van. Dani Ceballos és Marco Asensio, akik jóval kevesebb összeg fejében érkeztek, szintén ide tartoznak.
A negyedik szekció a két ingyen érkezőé. A minőségi középső védők leigazolása egy időben a Real Madrid vakfoltja volt, de most már nem csak hogy jó védőket igazolnak, de ingyen szerzik meg őket. David Alaba és Antonio Rüdiger mindketten 30 esztendősen érkeztek meg, előbbi a Bayerntől, utóbbi a Chelsea-től, a Real pedig megtanulta, hogy nem szabad nagy pénzeket kifizetni az ennyi idős játékosokért.
Az ötödik szekció a világklasszisoké, akik már évek óta jelen vannak a klubnál. Karim Benzema, a legutóbbi Aranylabda győztese már 14 éve van a klubnál, ami elképesztő szám, figyelembe véve a klub korábbi átigazolási politikáját. A rendkívül tehetséges Benzema az elmúlt években ragyogott, különösen Cristiano Ronaldo távozása óta, más szóval egy galaktikus távozása nyitotta meg a lehetőségét annak, hogy megcsillogtassa a benne rejlő potenciált.
A másik aranylabdás, Luka Modrić és Toni Kroos is hasonlóak. Modrić kiemelkedő játékos volt az angol bajnokságban, amikor 2012-ben csatlakozott a csapathoz, Kroos pedig remekül teljesített a világbajnok német válogatottban, mielőtt 2014-ben leigazolták. De ahogy Benzema esetében, náluk is a hosszú távú jelenlét és a Real Madrid módszereinek mély ismerete az, ami meghatározza a státuszukat, nem pedig az érkezésük kapcsán szerzett hírnév vagy az átigazolás összege. Mindannyian inkább csendesen dolgozó profiknak tűnnek, mint egyénieskedő szupersztároknak.
Így már nem sokan maradnak azok közül, akik kezdőként pályára léptek a bajnokságban ebben az idényben a Real Madrid színeiben. Nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy sem Andriy Lunin, sem pedig Ferland Mendy nem galaktikus.
A legesélyesebb jelölt az igazi galaktikus címre talán a belga kapus, Thibaut Courtois. Ő nem az utánpótlásból érkezett, nem is fiatalon egy másik ligából. Ő egy világklasszis játékosként, 26 évesen került a Madridba egy jelentős összeg fejében, azóta pedig számos alkalommal alkotott kiemelkedő egyéni teljesítményt, amivel hozzásegítette a klubot trófeák megnyeréséhez. Ezek közül a legemlékezetesebb talán az előző idény Liverpool elleni BL-döntője volt. De egy kapus lehet galaktikus?
Így pedig egyetlen ember maradt már csak. Egy játékos, aki megkérdőjelezhetetlenül galaktikus. Minden idők 11. legdrágább igazolása, aki 28 évesen érkezett Európa egyik legnagyobb klubjától, ahol legenda státuszban volt.
Ő pedig nem más, mint Eden Hazard, egy támadó, aki sajnálatos módon mindössze négy gólig jutott a klubnál töltött négy idénye alatt. Semmi nem szimbolizálhatja jobban a csapat anti-galaktikus szellemét, mint az, hogy a legnyilvánvalóbb galaktikusuk egy felejthető figurává vált.
De érdemes figyelembe venni az edző személyét is. Carlo Ancelotti egyrészt a tökéletes szupersztár edző, egy európai kupaspecialista, aki minden nagy európai bajnokságban dolgozott már elit kluboknál. Persze ha megnézzük a Real Madrid előtti munkáit, láthatjuk, hogy a Bayern Münchentől kirúgták, mivel a játékosok úgy gondolták, hogy a módszerei idejétmúltak, a Napolinál nem lett sikeres, legutóbb pedig 10. helyen végzett az Evertonnal.
Meglátjuk, hogy a Real Madrid meddig marad ilyen. A pletykák persze folyamatosan érkeznek Salah, Mbappé vagy Haaland érkezéséről, akik mindannyian galaktikusok lennének.
De egy győztes csapatot építeni nem arról szól, hogy igazoljunk jó játékosokat. Arról is szól, hogy legyen egy meghatározott kultúra, családias hangulat a játékosok között, és pontosan olyanná formáld őket, amilyenné szeretnéd. Ez gyakran üti a galaktikus kultúrát a pályán, és sokkal több elismeréssel is jár a semlegesek részéről.
