Egytől egyig: Real Madrid – Rayo Vallecano (2-1)

Annyira nem volt hatalmas ez a teljesítmény, de a Rayo a nagyok mumusa. A Barca ellen egy győzelem, egy döntetlen a mérlegük, és a két csapat odavágóját is ők nyerték 3-2-re, szóval elég értékes ez a siker. A döntetlen inkább benne volt a meccsben, de a több jó egyéni performansz volt a döntő ezúttal.

A Rayo nem dolgoztatta meg túlságosan, lövéseik főleg távolról, középre tartó kísérletek voltak, amelyeket könnyedén hárított. Rövid passzokban megbízható volt, hosszú labdáinak többsége sajnos most inkább az ellenfelet találta meg. A gólnál kellemetlen helyzetbe hozták a védők, bár a rövidre ment a lövés, nem sokat láthatott belőle.

Ez nem az ő meccse volt. Elég pontatlanul passzolt az egész mérkőzésen, majd kihagyott a második félidő elején egy nagy ziccert Modrić gyönyörű külsős átadását követően. Végül a Rayo góljánál magára hagyta Raúl de Tomást, aki köszönte szépen a lehetőséget.

Csodálkoztam, hogy ő játszott középen, és Rüdiger a szélén, kellett pár perc, míg a szemem hozzászokott. Korrekt meccset tudhat magának az osztrák játékos, négy tisztázásával kiemelkedett a csapatból, folyamatosan igyekezett megnehezíteni a vendégek dolgát.

Nacho hozta a kötelezőt középen, sőt, talán annál még többet is, hiszen jó meglátásainak köszönhetően rendszeresen igyekezett segíteni az akciók kibontakozásában. Már-már amolyan mélységi irányítóként funkcionálva 95%-os passzpontossággal tudta le az estét.

Camavinga legnagyobb örömére a német játékos nyargalászott Rodrygo mögött balhátvédben, és nem is vallott kudarcot. Bár látszott, hogy nem klasszikus szélsőhátvéd, mégis pár ígéretes felfutással jelezte, hogy rá lehet bízni a posztot.

Végre ott volt, ahol lennie kellett. Nálam kulcsembere lenne jövőre a Real Madridnak, a mérkőzések minimum 80%-ában stabil kezdőként. Ügyesen mozgatta a csapatot, irányváltásait, testcseleit öröm nézni minden egyes alkalommal. A gyémánt azért még egy kicsit csiszolásra szorul, ez néha a szertelenségben és a gyors döntéshozataloknál megmutatkozik, de ennyi idősen ilyen játék mellett egyrészt ez bőven bocsánatos, másrészt javítható is.

Legendás játékos, akinek ez az első idénye, amikor érezni lehetett rajta az idő vasfogát. Még mindig képes kiugró megmozdulásokra (pl. a külsős passz Carvajalnak), és vannak remek meccsei, de jövőre várhatóan beugrósként fogunk rá számítani és ez így van rendben. Ez közel 38 évesen semmit nem von le a zsenialitásából, de az ajtón dörömbölnek a fiatalok, akik szerencsések, hogy egy ilyen kivételes játékostól tanulhatnak, mint Lukita.

Nem semmi ez a srác! Szerintem a világ öt legalulértékeltebb játékosa között az ő neve is ott található. Ilyen idősen megannyi BL-gól, megannyi végső csapás után most bevitt egy újabbat. Oké, hogy egy jelentéktelen kis év végi bajnokin, de tegyük össze a két kezünket, hogy van olyan játékosunk, aki a kulcspillanatokban tudja odatenni a váratlant.

Bár a csiki-csuki Benzemával igen pofás volt, karrierje legpocsékabb hónapjait járja az uruguayi csillag. Az idényt nagyon erősen kezdte a szélen, majd tavaszra elfogyott a lendület. Nyilván a pályán kívüli események is közrejátszanak, közrejátszottak, de immár 20 tétmeccs óta gólképtelen, utoljára február közepén talált be az Osasuna ellen. Ami még önmagában nem lenne gond, de a lendületessége, az elnyűhetetlensége sincs sehol. Én nagyon kedvelem őt és pont ezért is remélem nagyon, hogy a nyári szünetben lelkileg összeszedi magát és megújultan vág neki a következő idénynek.

Neki sincs káprázatos tavasza, de egy elég harmatos és sérülésekben gazdag időszakot követően végre betalált egy szép összjátéknak köszönhetően. Ezen kívül elég keveset mutatott, de a találkozó nagy részét sérülten játszotta le (aminek ki tudja mi a csuda értelme volt).

Ne engedjük el őt a nyáron légyszi, légyszi, légyszi. Nagyon szeretem a játékstílusát, ami hasznára is van a csapatnak, aki sokszor nélküle elég ötlettelennek hat. Amikor beszáll, tőle jöhetnek a pompás mélységi passzok, a remek megindulások. Igaz, a csomag része, hogy néha belegabalyodik, de impozáns, hogy ilyenkor kimérgelődi önmagát és igyekszik javítani a hibát. Most egy szép átadást tett oda három ember között Rodrygónak, aki be is zsákolta a hárompontost.

Elment egynek. Benzema végigszenvedtetésének mondjuk sok értelmét nem láttam a gólja ellenére sem, és sokkal inkább lettem volna kíváncsi egy jó Álvaro Rodríguezre, ha már a csapat világklasszisa sérülés miatt nem játszott és Vini is kihagyta az összecsapást. Ceballost is megnéztem volna az elejétől, májusban egyébként is méltatlanul keveset szerepelhetett.