Marcel Duarte, aki az elmúlt évtizedben Rodrygo személyi edzőjeként dolgozott, az AS munkatársának mesélt a Real Madrid játékosának jelenéről és jövőjéről.
Mióta dolgozik együtt Rodrygóval?
Rodrygót az édesapja, Eric révén ismertem meg. Volt egy klinikám Brazíliában, ahol játékosokkal dolgoztam együtt, fizikailag készítettem fel őket és tanácsadói munkát végeztem. Az apját ennek köszönhetően ismerem, mert ő is futballista volt. Két hónapig dolgoztunk együtt. Egy nap felhívott az egyik előszezon során, és azt mondta: „Marcel, Rodrygo 12-13 éves, nekem viszont meccsem van. Szeretném, ha vigyáznál rá, mert van egy tervem. Meg fogjuk csinálni, bízom a munkádban.” Mondtam neki, hogy számíthat rám. Elkezdtük felmérni őt, és megnéztük mire van szüksége…
Hogyan alakult azután a fejlődése?
Az édesapja és én sokat beszélgettünk. Elmondta nekem, hogy mit gondol és mit szeretne. Minden évben együtt tervezünk, amíg el nem érünk egy nagyon magas szintet. Nem siettünk, hiszen Rodrygo még nagyon fiatal volt, és nem szerettünk volna olyan dolgokon változtatni, ami már megvolt neki, és így a mai napig fejlődik, ahogy mi is. Így csináltuk akkor, és így csináljuk ma is. Évről évre leülünk, megbeszéljük a dolgokat és felvázoljuk a terveket.
Az első nagy áttörést az jelentette a számára, amikor a Santos első csapatába felkerült. Hogyan történt ez?
Egyik nap edzeni indultunk. Elmentünk Rodrygo házához, és az edző felhívta őt, majd azt mondta: „Gyere el hozzánk, a mai naptól kezdve az elsőszámú csapattal fogsz edzeni. A célunk, hogy a saját nevelésű játékosaink fejlődjenek, és te vagy az egyik, akit kiválasztottunk, hogy itt legyél köztünk.” Számunkra ez egy nagyon boldog pillanat volt, mert volt egy ütemtervünk aszerint, hogy milyen kategóriába tartozott, és egyből két szintet sikerült megugrani. Azt gondoltuk: „Most mit tegyünk? Semmit, nem csinálunk semmit. Megtörtént, szóval csak folytatjuk a munkát.”
A következő lépés az volt, hogy a Real Madridhoz csatlakozott…
Igen, ez nagyon gyorsan történt. Amikor csatlakozott a Santos felnőtt csapatához, nagyon boldogok voltunk, de már egyből az első mérkőzései után az emberek nagyon elismerően beszéltek róla. Hamar kiemelkedett az első csapatból, magas minőséget képviselt. Nagyon fontos játékossá vált és a nagy csapatok gyorsan felfigyeltek rá. Egy nap Eric felhívott: „Marcel, van egy ajánlatom számodra. Beszélnünk kell.” Mondtam neki, hogy persze, amikor csak szeretné. Semmi sem járt a fejemben. Azt mondta: „Marcel, Rodrygo a Real Madridba megy, szeretnél velünk jönni?” Azt mondtam: „Te jó ég, persze, hogy szeretnék!” Mindez azért történt ilyen gyorsan, mert Rodrygónak nagyszerű tulajdonságai vannak: ő egy nagyon elkötelezett fiú, tudja mit akar. Amikor ő eltervez valamit, azt nem tudja kiverni a fejéből. Most azért vagyunk itt, hogy a legjobb teljesítményt nyújthassa. Rodrygo egy zseni.
Milyen volt a váltás a brazil és a spanyol futball között?
Ahogy visszaemlékszem, körülbelül 30 napos időkerettel dolgoztunk. Készítettünk egy tervet, mindenhez a lehető legjobban igazítva. Az édesapja már beszélt a klubbal, hogy mi együtt fogunk dolgozni. Madridba érkezéséig, ami június 4-én történt, szülővárosába Osascóba utaztunk, és rengeteget edzettünk. Ekkor ért véget ez a fejezet.
Milyen ütemtervvel dolgoztok egy olyan héten, amikor meccs van?
Naponta kommunikálunk a klubbal. A szezon elejétől kezdve mindent megtervezünk, de miután látjuk, hogyan alakulnak a dolgok, hétközben osztjuk el a munkát. Néha egy meccs van, néha kettő. Ezt szem előtt tartva tervezünk meg mindent, amit vele fogunk csinálni – dolgozunk az erőnlétén, sebességén, akármin…
Milyen volt a munkája a pandémia alatt? Visszatérése után sokkal erősebbnek tűnt.
A járvány kezdete mindenki számára őrült időszak volt, mivel senki sem tudta, mikor lesz vége. Természetesen végig kapcsolatban álltunk a klubbal. Ők sem tudták mi fog történni, de megterveztünk mindent. A Madrid és mi is úgy döntöttünk, hogy egy számára megfelelő, speciális edzésmunkát fogunk végezni. Minden egyes játékos önállóan folytatta a felkészülését, mert senki sem tudta, hogy mikorra kell majd készen állnia.
Mi a helyzet a meccs utáni regenerálódással?
A klubbal már korábban megállapodtunk egy regenerációs protokollban , ami onnantól veszi kezdetét, hogy elhagyja a pályát, hogy ezzel is gyorsítsuk a regenerációt. Minden alkalommal megkapom a klub rendelkezésére álló adatokat, és Pintus csapatával együttesen megbeszéljük, hogy mi a legjobb a számára. Ezen információkat minden részleghez eljuttatjuk, elkészítjük a következő mérkőzésig tartó regenerálódási protokollt.
Ahogy elképzelem, az egyik ilyen protokoll az lehet, hogy hány óra pihenésre, alvásra van szüksége. Láttam, hogy van egy gyűrűje, ami az alvását ellenőrzi: adatokat küld, hogy megtudja, mennyit pihent, majd ez alapján meg lehet tervezni, hogy mire kell jobban fókuszálni más tényezőkkel szemben…
Igen, ez igaz, van néhány fontos értékelés, amit elvégzünk. Az eredményeken keresztül pedig feltérképezzük, hogy mit fogunk tenni, ezért is figyeljük az alvását. Az ételeket illetően már mindent megterveztünk, az egyes meccsek terheléséinek függvényében. Amikor megvan minden adat, minden részlegnek elküldjük a jelentést, és ezt a jelentést naponta igazítjuk. Én vagyok a felelős azért, hogy Rodrygo nyugodt legyen, készen álljon az edzésekre, mérkőzésekre, stb…
Most, hogy közeleg a vakáció, Rodrygo sajátos munkát fog végezni, hogy fenntartsa kondícióját, vagy nagyobb szabadságot kap?
Nem állhatunk le csak úgy, mert ő egy profi labdarúgó, egy sportoló, és nagyon óvatosnak kell lennünk. Miután visszatér a brazil nemzeti csapatból, szabadságra megy, szüksége van rá – elvégre ő is ember. Hagynunk kell, hogy kiürítse a fejét, hogy kikapcsolódjon és pihenjen, mert ő is emberi lény, és pihenésre van szüksége. Mielőtt visszatérne Madridba, megkezdjük a saját felkészülési programunkat, természetesen a klub irányvonalainak megfelelően. Mi már mindent megterveztünk és tökéletes állapotban fog megérkezni.
Miért van olyan kevés sérülése?
Szerintem ez két dolognak köszönhető – először is ott az elhivatottsága. Rodrygo egy nagyon elszánt, felelősségteljes játékos. Rodrygo tudja, hogy minden egyes gyakorlat, amit elvégzünk, jót tesz neki. Másodszor pedig ott a teljeskörű kommunikáció a klubbal. Semmit sem tehetünk, ha nincsenek adataink. Mi a nekünk átadott adatokból dolgozunk, nagyon jó kapcsolatot ápolunk a csapattal, és ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy megelőzzük a sérüléseket.
Rodrygo elérte a csúcspontját?
Nem. Még közel sincs a csúcshoz, hiszen alig múlt 22 éves. A játékosok általában 28 évesek, amikor elérik a 100%-ot a karrierjük során. Nekünk pedig már van egy tervünk 28 éves koráig. Valami mindig változik, mert a szezonok különbözőek. Viszont már van egy elképzelésünk arról, hogy mit teszünk addig, amíg be nem tölti a 28-at, addig pedig még sok mindent el kell érnünk. Előre tudjuk hozni ennek a tervnek egyes részeit? A válasz nem. Apránként fogunk haladni, mert az egyik szezon egy dolgot követel, a következő pedig valami mást… De a legfontosabb dolog a klubbal való kommunikáció. Nagyszerű kapcsolatot ápolunk Pintusszal.
Milyen Pintusszal együtt dolgozni?
Antonio egy nagyszerű edző, mindig örömmel beszélgetek vele. Nagyon nagy stábja van, kedvel minket. A kommunikációnk a kulcsa annak, hogy Rodrygo 28 éves korára elérje a 100%-ot.
Ismerted már korábbról is Pintust?
Hallottam róla az újságokból, a tapasztalatáról, mindenről, amit Madridban elért. Számomra ő egy olyan ember, aki már azzal, hogy találkoztam vele, nagyon jó benyomást tett rám. Amikor végre lehetőségem adódott személyesen is beszélni vele, nagyon örültem neki, mivel rengeteg tudással rendelkezik, de nagyon szerény. Mindig nagyon figyelmes, nap mint nap beszélünk és mindig nagy alázattal. Emellett nagyon sokat köszönhetünk neki mindazért, amit velünk tesz, és ahogy velünk kommunikál.
Viníciusnak és Militãónak is van személyi edzője. Beszéltek velük, hogy megosszátok egymással a közös munkát illető tapasztalatokat?
Nagyszerű barátságot ápolunk velük. Gyakran összejövünk egy beszélgetésre és egy kis információcserére…
