A brazil játékos a L’Equipe újságírójával beszélgetett a válogatott szünetben.
Rasszizmusról
„Tudom, hogy nem fogom megváltoztatni a történelmet, tudom, hogy nem fogom Spanyolországot egy rasszisták nélküli országgá változtatni, ahogy a világot sem. De tudom, hogy bizonyos dolgokat megváltoztathatok. Ezáltal azok, akik a következő években tűnnek fel, nem kell, hogy átmenjenek ezeken a dolgokon, így a gyerekek a jövőben nyugodtabbak lehetnek. Az ő érdekükben minden tőlem telhetőt meg fogok tenni.”
„Sok esetben értek inzultusok, Valenciában kirívó módon. Sok szomorúságot éreztem. Ha a pályán vagyok, akkor boldoggá akarom tenni az embereket. De ha hatással van rád egy csoport, amelyről tudom, hogy nem a többség, akkor az egy idő után már olyan mértéket ölt, hogy nem tudsz a játékra gondolni.”
„Sokat tanultam a rasszizmusról. Napról napra egyre többet tudok. Ez egy nagyon összetett probléma. Nagyon remélem, hogy az ilyen esetek nem történnek meg a jövőben. Nem csak velem, de a többi játékossal, más emberekkel sem. És különösen gyerekekkel nem. Ők nincsenek felkészülve az ilyen pillanatokra. 19 éves korom óta foglalkoztat ez a téma. Mostanra már jobban tudok reagálni. Örülök, hogy változnak a dolgok. A törvények változni fognak, ennek köszönhetően pedig egyre kevesebb ilyen eset fordul majd elő a stadionokban.”
„A hangom messzire elér, így segíthetek. Ez nem csak a futballról vagy a feketékről szól. Ha valaki sérteget, úgy, hogy ezzel fájdalmat okoz neked, akkor harcolnod kell, amíg a dolgok nem változnak.”
„Korábban azért mondtam azt, amit, mert ami Valenciában és azt megelőzően az idegenbeli meccseken rasszista támadások értek, a LaLiga vezetősége pedig soha nem tett semmit. Már beszéltem a LaLigával, elmondtam, hogy a dolgoknak változniuk kell, de nem hallgattak meg. Onnantól kezdve kezdtek el figyelni rám, amikor már az egész világ Spanyolországról beszélt. Ez vette rá őket, hogy lépjenek.”
„Ha egyedül állok ki a rasszizmus ellen, a rendszer egyszerűen összetör. Ha mindannyian, együtt állunk ki, ha fontos emberek csatlakoznak a témához, mint például Brazília elnöke, az UEFA elnöke, olyan nagyszerű játékosok mint Kylian, Neymar, vagy Rio Ferdinand, aki mindig ír nekem és velem van ebben a harcban, akkor az egésznek nagyobb súlya van.”
„Valenciában egy teljes csoport a stadionban inzultál egy játékost, majd a következő meccset teljesen normálisan lejátszhatják? A szurkolóikkal együtt, pontvesztés, szankciók nélkül? A változás el fog jönni. Szerintem olyan lépésekre van szükség, amelyek azt eredményezik, hogy a rasszisták félnek olyan dolgokat kimondani, amelyek hatással vannak rám, így pedig az ő életükre is. Az embereknek meg kell ezt érteniük.”
Ancelottiról
„Ancelotti olyan nekem, mintha az apám lenne. Mindenféléről beszélget velünk. Neki is köszönhető, hogy könnyebben kezelek olyan helyzeteket, amelyekre nem voltam igazán felkészülve. Mindig hajt engem, mindig azt szeretné, ha hideg fejjel gondolkodnék. Ha eljön az ideje annak, hogy leordítson, nem fogja vissza magát. Abban a pillanatban úgy érzem, hogy ez túl sok, de aztán átgondolom, és rájövök, hogy sosincs véletlen. Mindig azért teszi ezt, mert ezt kell tennie.”
Az Aranylabdáról
„Remélhetőleg egyszer megnyerhetem az Aranylabdát, de az első a csapat. Ahogy Karim esetében is volt. Rengeteg gólpasszt osztott ki Cristianónak, aki megkapta a trófeát. De végül ő is megnyerte. Mindig a csapattársaim fontosságáról beszélek. Ha 60 gólt lövök egy idényben, de nem nyerünk semmit, akkor nem sok értelme volt. Hogy nyerhetném meg az Aranylabdát, ha a csapatom semmit nem nyer? Szerintem össze kell dolgoznunk.”
