Egytől egyig: Celta Vigo – Real Madrid (1-2)

A hazaiak fesztiválhangulattal készültek a találkozóra, és bizony kis odafigyelés és gyengébb kapusteljesítmény mellett nem csak az eső esett volna, hanem a gólokból is több potyoghatott volna. Rendkívül erős kontrajáték, villámgyors támadások jellemezték a vigóiakat, azért jó, hogy nem Aspas volt ott beverdesni a labdákat… Csapatszinten jól is védekeztek, de két egyéni villanás eldöntötte a három pont sorsát.

A Celta góljánál segített volna, ha esetleg a támadót nem távcsővel követi, hanem jó labda nélküli helyezkedéssel ott lohol a sarkában, így csak katasztrófaturizmust élhettünk át a csapatkapitány részéről. Carvajal kidőlt – muszáj lenne elővenni a prime ceruzát, mert a széleinket gyorsforgalminak fogják használni.

Most ő is kicsit labilisnak tűnik nekem, ami csodás előjel egy Dortmunddal és Barcelonával tarkított hét előtt. Az egyenlítő gólnál tükörsimán jött be mellőle a labda, a második félidős Bamba lehetőségnél sem volt a helyzet magaslatán.

Egyértelműen a hátsó négyes legjobbja volt, természetesen ennek megfelelően az első félidő vége felé már menni alig bírt, aztán valahogy összedrótozták. Három szerelés és ugyanennyi tisztázás fűződik a nevéhez, nem kérünk orvosi jelentést, ha nem muszáj.

Sztriptízrúdként tűrte, hogy Bamba körbetáncolja a térfelünkön, a Western Unionnál szerintem próbaidő alatt elküldték volna ennyi elváltással. Két szerencséje van, az egyik, hogy támadásban egész sokat belepakol a közösbe (a gól előtti letámadásban pl. kulcsszereplő volt), a másik pedig, hogy a váltótársához képest legalább a rendezvényt eltalálja.

Próbálta valamennyire korlátozni a mögötte toporgókra háruló veszélyt, öt sikeres közbeavatkozása volt. A szokásosnál még mélyebben játszott, labdakihozataloknál harmadik középhátvédként funkcionált, mégis magasan tőle jött a legtöbb jó passz a támadóharmadba (12), mindezt a kezdők közül a legmagasabb passzpontossággal (96%). Csendesen, de jól dolgozott.

A letámadásnál fontos szereplőként labdát szerzett, és a mozdulat Mbappénak hála gólpasszá avanzsált. Játéka ezúttal is meglehetősen energikus volt, kicsit rizikósnak találtam, hogy Fedével együtt lettek lekapva, szerintem az egyikőjüknek folyamatosan pályán kéne lennie.

Számomra rendkívül imponáló volt az a fajta akarat és megszakadás, amit láttam rajta. Védekezésben az egyik legjobbunk volt, a lesgól előtt is bámulatosan jó szereléssel tűnt ki, ha Vini önzetlenebb az első félidőben (és a VAR is úgy akarja), akkor gólt is lőhetett volna az első félidőben, nem csodáltam a frusztráltságát. Nincs abban a formában, mint tavaly, de óriási butaság lenne őt kivenni, hiszen a csapatmunkája és a hozzáállása kifogástalan.

A meccs elején egy erős lökettel üdvözölte Guaitát, sajna nem ment eléggé sarokra a labda. Könnyen zárhatott volna ő is egy gólpasszal, de Vini tiszta helyzetből fejelte fölé a tekerését. Cseréje indokolt volt, hiszen három nappal a meccs előtt még Montevideóban játszott VB-selejtezőn, látszott rajta azért, hogy fáradtabb a szokásosnál, teljesen érhető módon.

Nagyon felemás érzéseim vannak – nem először. Volt nagy kihagyott helyzete, és azt a labdát tényleg leadhatta volna Jude-nak, viszont ahogy eljutott addig a helyzetig, az semelyik másik játékosnál nem lett volna lehetőség, ráadásul végül ő döntötte el a találkozót is. Az már teljesen szubjektív és nem teljesítményalapú, hogy a gesztusvilágától a falat kaparom.

Courtois mellett őt érdemes még kiemelni a kezdők közül leginkább. Óriási gólt vert, ami kovácsolhat még egy nagy adag önbizalmat és emlékeztetheti a védőket, hogy harmincon belül sehol sem érdemes neki helyet hagyni. A lesgólnál a 80%-os megoldás helyett a 100%-ost választva passzolt, ami dicséretes, még esetleg, ha az utána jövő helyzetnél is leadta volna Vininek, talán abból is lehetett volna egy veszélyes próbálkozás. De ez ezzel együtt is nagyon rendben volt, a jövő héten támadóbb szellemű csapatok várnak ránk, talán ott ennél is több helye lesz.

Így kell csereként megérkezni, csodás volt az a gólpassz. Emellett rengeteget kommunikált a társakkal, jelenléte nyugalmat sugárzott, határozottsága pedig szervezettebbé varázsolta a csapatot.

Ő viszont abban a bő tíz percben megadta a módját, többször is csak úgy tudták útját állni, hogy felrugdalták. Amit elmondtam Cama és Fede esetében (egynek ott kell lennie közülük legalább a pályán), az igaz egyébként Modrićra és rá is, igaz a horvát azért magasabb polcon van még ennyi idősen is, ugyanakkor skillset alapján Dani áll hozzá és a Kroos-féle örökséghez a legközelebb.

Meg kell védenem az öreget, mert szerintem kicsit alul lett pontozva. Amikor a késői cserék, furcsa pozíciók miatt a lehető leghamarabb előkapjuk, akkor ugyanitt jegyezzük meg, hogy ezúttal nem sokkal tudott volna ennél többet tenni. A védelem tetszik vagy nem, a papíron elérhető legerősebb felállásban ment fel (kicsit azért fáj leírni, gondolom olvasni is, bocs) a Mendy-Fran párharc lehet szoros, de itt arról kell beszélni, hogy mákot vagy diót tegyünk inkább a húslevesbe. A középpálya is acélos volt, támadásban Vinit behúzta a vonal mellől, Fran így gyakrabban járt fel, ami praktikus volt, mert a mi térfelünkön sok jóval nem kecsegtetett a jelenléte. Időben cserélt, jól cserélt, Luka gólpasszt adott, talán, ha Ceballos kapta volna Rodrygo játékidejét akkor még ennél is jobb lehetett volna. Mendy megérkezése és számsorsológömbbé átszellemülése csak megerősítette bennem a feltételezést, hogy Camavinga jövő héten lehet megbízási szerződést kap a balosra.