Kisfaludy Sándor írja a Regék a’ magyar elő-időből c. műve előszavában “A’ Magyar felől igazán mondhatni, hogy – sírva tánczol.” Sírva vígad a magyar, tartja a mondás. A tegnapi mérkőzés több szempontból is igazolja fenti állításokat, s talán nem botorság ezúttal minden madridistára vonatkozóan, kiterjesztően értelmezni e sorok üzenetét. Jöjjön az edző és a játékosok teljesítményének szubjektív értékelése.
Real Madrid (OP: 8,1)
Röviden összegezve: négy gól és egy bérelt kórterem. A kedvezőtlen körülmények ellenére sikerült talán az idény legösszeszedettebb teljesítményét nyújtani. Szembetűnő volt az egy főre jutó ölelések, puszik, búbolások számának drasztikus emelkedése. A fiúk üzentek: egységesek, akarnak, megoldják. A játék képe és a hozzáállás is klasszisokkal jobb volt a korábbiaknál. A győzelem fölött érzett öröm keserű ellenpontja a három sérülés: Rodrygo egyenes combizma mondta fel a szolgálatot, várhatóan egy hónapra dőlt ki, Lucasnak a bal combközelítő izma fáradt el, három hétre került parkolópályára, míg szerencsétlen Militão, aki ‘elesett kötelességteljesítés közben’, talán soha nem lesz képes már a legmagasabb szinten futballozni. Ezzel egyidejűleg a klub helyzete is kezd drámaivá válni, jelenleg ugyanis a csapágyasra járatott Rüdiger az első csapat egyetlen elérhető belső védője. Hullottak legjobbjaink, gyűltek a keselyűk, mégis a madridiakkal volt az ‘Ébredő erő’. Ancelotti visszatért a 4-3-3-as kedvencéhez, Vinícius mesterhármast jegyzett, Bellingham megtörte a hónapok óta tartó gólcsendjét, bemutatkozhatott Raúl Asencio, a csapat pedig hengerelt. A kéthetes szünet előtt kiváló lélekbalzsam volt a tegnap délutáni kilencven perc.
CA Osasuna (OP: 4,1)
Egyértelműen a spanyol bajnokság egyik meglepetés csapatának számítanak, tizenhárom forduló után az előkelő ötödik helyen tanyáznak, nem mellesleg az egyetlen klub, amely a jelenlegi szezonban képes volt három pontot rabolni a Barcelonától. A rájuk jellemző magabiztos és bátor játékkal ellentétben várható volt, hogy a Santiago Bernbéuban visszafogodtabban, kontrákra berendezkedve fognak játszani. A labda szinte nem is volt a pamplonaiaknál, elsősorban gyors, vertikális labdakihozatalokkal operáltak. A védelmük vesszőfutása folytatódott, a tegnap bekapott négy gól tovább rontja a hátsó alakzat megítélését. Budimir halovány volt, igazi veszélyt csak Bryan Zaragoza jelentett.
MECCSEMBERE – Vinícius Jr. (OP: 9,4)
Va te faire voir, France Football! Hiába El Salvador, Namíbia és Finnország sportszakíróinak dilettáns kontárkodása, hiába bármilyen ‘technikai probléma’, a brazil szélső nem szűnt meg a világ legjobb labdarúgójának lenni. Vészterhes időkben előlép, hátára veszi a csapatot. Amikor a társaknak, a kollektívának szüksége van egy kis önbizalomra, Vinícius önzetlenségről tesz tanúbizonyságot. Első gólja Bellingham passzából született, a második találat Lunin szemfülességének köszönhetően érkezett, majd ezt követte egy harmadik Brahim centerezése után. Vini idei második mesterhármasát jegyzi, egyebekben kiváló meccset hozott.
Andriy Lunin (OP: 8,2)
Az első félidőben nem akadt dolga, annál inkább a második játékrészben. Túl azon, hogy nagyobb határozottságot mutatott a beíveléseknél és szögleteknél, egy ritka momentum is feljegyehető a neve mellé: éleslátás, gyors reakció, kézből elrúgott, gólpasszt érő labda brazil csapattársa irányába. Nem mindennapi mozdulatsor volt, melyet a közönség tapsal, a társak öleléssel jutalmaztak. Újfent rászolgált egy magasabb pontszámra.
Lucas Vázquez (OP: 6,2)
A védekezőmunka tegnap nem fogott ki rajta, jómagam azonban jelenlétének egészen más aspektusait emelném ki – erre amúgy is hajlamos vagyok. Tegnap csapatkapitányként léphetett pályára, s ismét bizonyította, hogy elvitathatatlan helye és rangja van a Real Madridban. Lucas fizikai teljesítőképessége határára érkezett, megsérült, de felismerve, hogy nincs itt a pihenés ideje, a csapat nehéz időszakon megy át, úgy döntött, hogy mindennek ellenére pályán marad és ott lesz a többiekkel. Talán hagzatosabb és valóságosabb úgy, jelen volt, amíg a csapatnak szüksége volt rá. Megkockáztatom, kijár ez a kedves gesztus a saját nevelésű spanyolnak. Persze ettől nem emelkedik egycsapásra Pirri-i magasságokba, de elkötelezettségét és a klub iránti szenvedélyét mindenképp igazolja. És nem ez volt az egyetlen jelzésértékű tette: az első gólt követően Vinícust például kiküldte Ancelottihoz ünnepelni. Érje akármennyi kritika, én nem tudom, nem szeretni ezt az embert.
Éder Militão (OP: 6,4)
Volt egy ollózós próbálkozása az ellenfél tizenhatosán belül, majd a 30. percben újabb, súlyos sérülést szenvedett, ezúttal a jobb lábában. Imádkozom érte, a legjobbakat kívánom neki. Egy ismételt keresztszalag-szakadás mentálisan jóval megterhelőbb, mint fizikálisan.
Toni Rüdiger (OP: 7,5)
Alappillére a védelemnek, szilárd és jó szervező benyomását keltette, habár különösebb feladata nem akadt. Határozottságával, kiváló helyezkedésével uralta a hátsó zónát. Kiváncsian várom, meddig bírja majd a rá váró, elképesztő igénybevételt.
Fran García (OP: 7)
Nagyobb mélységet jelent a jelenléte, mint Mendy-é. A két félidő alatt aktív résztvevő volt, mind támadásban, mind védekezésben – és összességében – hasznosnak bizonyult, segítette a társakat a csapategységek közötti egyensúly fenntartásában, azonban így is volt több rossz passza, illetve egy kipattanó utáni, kaput sem találó lövése.
Fede Valverde (OP: 7,2)
Teljesen felépült a hátfájdalmaiból, ismét régi önmagát idézte. Rodrygo sérülése után a jobb szélre került, majd Lucas kidőlésével egy új szerepkörben is megmutathatta, mennyire sokoldalú játékos. Kérdés, hogy ez a jó tulajdonsága vajon hasznára válik-e. Az biztos, hogy a Real Madrid a keretet tekintve már egy jó ideje nem volt ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Az uruguay-i remekül élt együtt a játékkal, labdaszerzései élményszámba mennek, és még kijutott neki egy sistergős kapuralövés is.
Edurado Camavinga (OP: 8,3)
Vinícius mellett a másik gyöngyszem tegnap délutánról. Élmény, vagy inkább kivltság nézni a játékát. Energikussága gyönyörködtett, beszippant egyszerre. Ha Toni Kroos volt a csapat metronómja, ő Keith Moon-ja vagy Maurice Béjart-ja a közösségnek. Vibrál a pályán, labdaszerzései túl a káprázaton, igen hasznosak is. Olyan, mint a szemtelen légy, nyughatatlan, bosszantó, örökké az ellenfél tarkójába liheg, nem mellesleg még a játékot is kiválóan szervezte.
Jude Bellingham (OP: 8,4)
Az angol középpályás fiatal kora ellenére elmondhatja – ha ő nem, hát megteszem én – kinőtt minden kabátot. Iszonyatos munkát végez, kőkemény ellenfele minden arra járónak. Fizikálisan egy szikla, rettenthetetlen bulldózer. Szegény Budimír is “pofára esett, mint a zsíroskenyér”. Raúl Asencio hosszú labdáját egy pattanást követően emelte át Herrera feje fölött és vetett véget idei góltalanságának. Főnyeremény ez az ember. Vastaps kíséretében hagyta el a pályát a 75. percben.
Rodrygo (OP: 6,7)
Tíz perccel a kezdősípszó után már ápolásra szorult, a pályára visszatért ugyan, egy távoli próbálkozását pedig Herrerának kellett a kapufa mellé tolnia, de sérülése miatt a játékot nem tudta folytatni, a huszadik percben elhagyta a játékteret.
Mbappé (OP: 6)
Újabb felejthető teljesítmény, ami azért szomorú elsősorban, mert akkor sem megy neki a játék, ha körülötte mindenkinek igen. A bal oldalon sziporkázott, de a kapu előterében tanácstalannak tűnt, többször vártam tőle lövést, amikor inkább lepasszolta a labdát. Volt egy klasszist idéző csele és megindulása, de abból sem született gól. Ha sokáig húzza, ebből a mélységből nem lesz könnyű visszatérnie.
Cserejátékosok
Brahim Díaz (OP: 7,4)
Rodrygot váltotta a 20. percben, s pályára lépése pillanatától robotolt, brusztolt, dolgozott szakadatlan. Bejátszotta a jobb oldalt, fáradhatatlanul vette ki a részét mind a támadásokból, mind a védekezésből. Több látványos labdaszerzése is akadt, erőfesztéseinek hála egy gólpasszal is segítette Viníciust.
Raúl Asencio (OP: 8,4)
Egy nemtelen váddal kísérelték meg derékba törni felfelé ívelő karreirjét, de szerencsére rövid úton beigazolódott, hogy a kiskorúakról készült pornográf felvétel terjesztéséhez, amivel többek között őt is gyanúsították, semmi köze nem volt. Egy ideje halljuk a nevét, elő-elő kerül a kalapból, és tegnap délután debütálhatott is a spanyol bajnokságban. Tette mindezt nem is akármilyen módon. Remek partnernek bizonyult Rüdiger mellett, sikerrel hatástalanította Bryan Zaragoza próbálkozásait és adott egy káprázatos gólpasszt. Minden akadémistának hasonló bemutatkozást. Öröm az ürömben, hogy talán a közeli jövőben többször találkozunk vele a keretben, avagy a kezdőben.
Luka Modrić (OP: 6,9)
Lucas kényszerű cseréjeként érkezett a második félidőre, Camavingával karöltve hibátlanul irányította a játékot.
Arda Güler (OP: 6,7)
Bellingham helyére érkezett a 75. percben és azt nyújtotta, amit vártam tőle. Karakteres, karizmatikus játékos, ez sugárzik minden megmozdulásából. Nem töltött sok időt a pályán, de ez a néhány perc is elegendő volt ahhoz, hogy bizonyítsa kivételes képességeit.
Endrick (OP: 6,2)
Viníciust váltotta, igyekezete látszott, de érdemben nem volt hatással a mérkőzésre.
Carlo Ancelotti (OP: 7,5)
Szegény embert az ág is húzza. A pályán történteket a lehető legjobban reagálta le, ehhez némi köze talán Davidének is lehet persze. Ahogy a meccs előtt nem volt semmi veszve, úgy a mérkőzés után sem dőlt el semmi. Az viszont elvitathatatlanul Ancelotti érdeme, hogy a viszontagságok közepette, vagy azok ellenére, a csapat jellemről tett tanúbizonyságot. Sokat cikkeztek arról, hogy a klubnak ideje lépni, az olasz szakember szavatossága lejárt, elveszítette az öltöző bizalmát, ugyanakkor én azt gondolom, a tegnapi mérkőzés épp azt igazolja, hogy tekintélye töretlen a játékosok körében.
Tisztelt uram
Én rendszeresen olvasom az egytől egyig című írását sokszor nem értek egyet önnel de a mostanival teljes mértékben azonosulok. Gratulálok
Tóth Lőrinc