“Nem mindig lehet megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet.” Bölcs mondás. A tegnap látottak miatt kétségek között örlődöm, vajon némelyeknél tényleg ez a maximum, vagy csak rossz napot fogtak ki. Akár a sokadikat sorozatban. Ráadásul azt a kéjes örömöt sem érzem, lám megmondtam, mert nem sűrűn mondok meg dolgokat, ellenben tagadhatatlanul csalódott vagyok. Több szempontból is. Jöjjön alább a csapatok, a játékosok teljesítményének, illetőleg az edző döntéseinek szubjektív értékelése.
Real Madrid (OP: 3,9)
Rohadtul hiányzik a csapaton belüli hierarchia, az egészséges alá-, fölérendeltség. Tegnap este bántóan, látványosan kiütközött, hogy nincs vezér a pályán. “Ha petyhüdt kéz irányítja a kormánykereket, a hajó csak ide-oda imbolyog”, viszonyítási pont nélkül egy csapat sem képes korrigálni az irányt. Ölelkezés, búbolgatás, mind rosszul időzítve. Teszem fel a kérdést: Ramosszal, Pepével, Casemiróval, Ronaldóval vagy akár Benzemával – ha csak egyikük a pályán van – ez a tegnap esti így, ebben a formában megtörténhetett volna a Real Madriddal? Nem az eredményre gondolok, ki lehet kapni, főleg az Athletic Bilbaótól, de az egy ideje elképzelhetetlen volt számomra, hogy a csapat játékosai között egy olyan legény ne akadjon, aki képes tekintélyt parancsolón fellépni a társával, de legalábbis az ellenféllel szemben. “Egy sem jó közlegény, ki kapitányságra nem törekszik.” Arra számítottam, hogy nem lesz könnyű, arra azonban nem, hogy sokak ennyire könnyűnek találtatnak majd. Ha valami érdemit ki lehet emelni, az a csapat védekezése. Java részben sikerült a Nico / Iñaki / Sancet hármast távol tartani a kapu előterétől, Fran, Fede, Jude, Ceballos, Asencio és Rüdiger remekül oldották meg az egy-az-egy elleni szituációkat. A hozzáállást – és itt a taktikára gondolok – nem először tartom elfogadhatatlannak. Inkább őrizni az egy pontot, mint támadni a háromért? Ez nem az a DNS!
Athletic Bilbao (OP: 7,2)
Hazai pályán, hazai közönség előtt ezt pont így kell. Tanítani való játék, amely hibátlanul épült a csapatot alkotó játékosok egységére és egyéni képességeire. A baszkok jó formában, magabiztosan várták az összecsapást. Magasan letámadtak, fáradhatatlanul teremtettek létszámfölényes helyzeteket, igyekeztek – legtöbbször sikerrel – elfojtani minden próbálkozást, ennek következtében a Real Madridnak a hatvanadik percig érdemi akciója nem volt. Az Athletic gyors, vertikális átmenetekkel operált, rendre a két leggyorsabb szélsőre játszva a labdát, s hogy a helyzetek számában semmi kiugró nem mutatkozott, az csupán a fent említett madridi védelemnek köszönhető. Két megingás elegendő volt az orszlánbőgéshez.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 7,5)
Ha van ember perspektívával, az ő. Jude Bellingham a Real Madrid John Keatingje, Walt Whitman kapitánya. Az egyetlen, aki felvette a kesztyűt. Újfent a pálya minden szegletében megjelent, szerelt, blokkolt, kellemetlenkedett, nem mellesleg zsinórban negyedik mérkőzésén talált be. Csalódottságát abszolút megértem.
Thibaut Courtois (OP: 5,7)
Az első félidőben gyakorlatilag nem volt dolga, hacsak a szokatlanul aktív labdajáratást nem tekintjük annak. A második félidőben váratlanul érte Iñaki beadása, látszólag a társait is, a labdát rossz helyre ütötte, míg a második bekapott gólnál tehetetlennek bizonyult.
Lucas Vázquez (OP: 4,7)
Bár nem volt könnyű helyzetben, azért a tekintélyen dolgozhatott volna. Sokszor bizonyult egyetlen lehetőségnek a jobb oldalon, emellett pontatlanul, dekoncentráltan játszott, ami azt eredményezte, hogy Valverdének és Bellinghamnek folyamatosan figyelniük kellett rá, szükség szerint ki kellett segíteniük. Nem ez volt élete meccse.
Raúl Asencio (OP: 6,8)
Az első olyan mérkőzés, amelynek első perceiben meglepettnek, meg merem kockáztatni, ijedtnek láttam. Szerencsére ez az ijedtség nem tartott sokáig, lassan, de felvette a mérkőzés tempóját, jókor, jó időben avatkozott közbe, tehermentesítette Tchouaménit, és szépen bemutatkozott a Williams-testvéreknek is. A legnagyobb hibája – nem tudom, miben bízott Iñaki beadásakor -, hogy nem tisztázott, ezzel pedig belga csapattársát is kellemetlen helyzetbe hozta.
Toni Rüdiger (OP: 6,7)
Megtette, amit megtehetett. Az első húsz percben rendíthetetlenül akadályozta meg az Athletic támadás-építéseit, helyzeteit, csak az első félidőben hét szerelése volt, a második félidőben Bellinghamhez hasonlóan bejátszotta az egész pályát. Kapufát fejelt, kiharcolt egy tizenegyest, nem rajta múlott.
Fran García (OP: 5,1)
Ahogy azt fentebb kiemeltem vele kapcsolatban, az egy-az-egy elleni szituációkat rendre jól oldotta meg, de összeroppant a baszkok nyomása alatt. Pontatlanul, ebből fakadóan a csapatára nézve veszélyesen játszott. Rossz labdakezelés, kiszámíthatatlan döntések jellemezték a játékát.
Aurélien Tchouaméni (OP: 3,9)
Megértem, hogy sérülésből tért vissza, de annak ellenére, hogy ismét a helyére került, a háta mögé sem nagyon kellett nézegetnie, annyira futotta tőle, hogy sikeresen megzavarta a csapat korábbi dinamikáját. Az ellenfél gond nélkül játszotta át, abszolút formán kívüli.
Dani Ceballos (OP: 5,3)
Jelenlegi formájának jutalma tagság a kezdőben, jobban is játszott, mint francia társa. Egyike azon keveseknek, akik kivették a részüket a védekezésből, illetve akik kis területen is képesek birtokolni a labdát, vagy épp pontosan megjátszani azt. Korai cseréje számomra érthetetlen volt, semmi nem indokolta, hogy helyére Brahim érkezzen.
Fede Valverde (OP: 4,1)
Nem játszhatott a számára kényelmes pozícióban, Tchouaméni visszatérésével a középpálya szélére kényszerült. A tegnap estéről mindenki arra fog emlékezni vele kapcsolatban, hogy egy rossz döntésének következményeképpen Guruzeta meglódulhatott a labdával és eldönthette a mérkőzést. Ahogy arra is emlékezni fog mindenki, hogy ezért a hibáért senki nem haragudott rá (tartósan).
Rodrygo (OP: 4,7)
Ha akadt valaki, akinek olykor sikerült rémületet okoznia a hazaiaknak, az egyértelműen a brazil volt. Nem volt sem hangsúlyos, sem kiemelkedő, de voltak látványos, emlékezetes pillanatai. Remekül tálalt Mbappé elé, de volt egy tiezenegyes-gyanús szituációja is, amit Sánchez Martínez másként értékelt.
Kylian Mbappé (OP: 2,5)
A teljesítményét nehéz értékelni. Volt az anfield-i és a san mames-i pillanat, utóbbi előbbi kópiája. A jelenetről és a kommenteket olvasva eszembe jutott egy kiadvány, a ‘Midcentury Memories – The Anonymous Project’, amelynek szépsége, izgalmassága és esszenciája abban rejlett, hogy a benne közölt fotók idegen arcokat ábrázoltak hétköznapi helyzetekben, ugyanakkor lehetővé tette az olvasó számára, hogy elképzelje ezen ismeretlenek múltját, történetét. És hogy hova szeretnék kilyukadni? Elképzelhetjük, de nem tudhatjuk bizonyosan, mi eredményezte Mbappé formahanyatlását, mi gátolja klasszisa kiteljesedését, mi az a mentális béklyó, amitől nem tud szabadulni. Gyárthatunk történeteket, összeesküvés elméleteket miközben fürkésszük szenvtelen arcát, látjuk előrezuhant vállait, bizonytalankodásait. Tehetjük mindezt önteltségünktől megrészegülve, miszerint rajtunk is áll vagy bukik, hogy ki lesz a Real Madrid legendája, de tehetjük azért is, mert inkább elfordítjuk a fejünket, ha elesett embert látunk, a lehető legrövidebb úton szabadulnánk a gyenge, rászoruló ember látványa okozta émelygéstől. Az elmejáték folytatódik, én pedig a legjobbakat kívánom neki!
Cserejátékosok
Brahim Díaz (OP: 4,9)
Dani Ceballos cseréjeként lépett pályára vélhetően azzal a szándékkal, hogy felpörgesse a csapatot, ritmusváltást generáljon. Hozott némi energiát, de érdemben nem tudta befolyásolni a mérkőzés menetét.
Luka Modrić (OP: 4,5)
Tchouaméni helyére érkezett, több pontatlan labdája és centerezése volt, labdákat veszített, a tőle megszokott kulcspasszok sem jöttek.
Ferlan Mendy (OP: 4)
Fran Garcíát váltotta, de e csere ténye a játék tekintetében észrevétlen maradt.
Arda Güler és Endrick (OP: 4,8 és 4,3)
Ancelotti a 88. percben látta elérkezettnek a pillanatot, hogy pályára küldje a Real Madrid két reménységét. Kérdés, hogy mit remélt az olasz szakember?
Carlo Ancelotti (OP: 3)
Ahogy azt korábban írtam, nem elfogadható az a hozzáállás, hogy a kezdő sípszó pillanatától őrizzük az egy pontot, hogy a csapat ne is akarja dominálni a mérkőzést. Értem, hogy ismét helyzetbe kell hozni Tchouaménit, de nem egy ilyen ellenfél ellen. A mérkőzés során hozott összes döntése hibásnak, avagy értelmezhetetlennek bizonyult. Sajnos ő még nem látja a fényt az alagút végén, míg a klub vezetősége lehet, hogy a mozdonyt is.
