A Real Madrid Murcia tartomány kikötővárosába, Cartagenába látogatott, hogy megkezdje küzdelmeit a Király-kupában is. Nyugodalmas epifánia. A megszokottal ellentétben a fővárosiak könnyedén vették az első akadályt. Álljon alább a résztvevők teljesítményének szubjektív értékelése.
Real Madrid (OP: 8,5)
Ahogy azt előre sejteni lehetett, Ancelotti komoly változtatásokat eszközölt a kezdőtizenegy összeállítása kapcsán, a percek hiánya miatt kesergők lehetőséghez jutottak, illetőleg három akadémista is bemutatkozhatott. A mérkőzés előtt ugyan a helyi média jószándékú tollnokai óva intették a fővárosiakat egy újabb “alcorconazo”-tól, szerencsére azonban a madridisták már az első percekben hátradőlhettek annak reményében, hogy ezen a meccsen végre kiszakad a gólzsák. A játékosok mindvégig komolyan vették a párharcot, ennek eredményeképpen több, mint nyolc év után sikerült ismét húsznál több alkalommal eltalálni az ellenfél kapuját. Fran Martínez hiába védett ihletett formában, így is öt alkalommal kellett kihalásznia a labdát a hálóból. Egy területen van hiányérzetem, mégpedig, hogy a Deportiva Minera elhanyagolható támadópotenciálja gyakorlatilag nem állította komolyabb kihívás elé a felforgatott védelmet.
Deportiva Minera (OP: 5,9)
Negyedosztályú csapatról van szó, persze, de nekem nagyon hiányzott a pályáról az elszántság, akarat, küzdelem, ami olykor elegendő szokott lenni legalább ahhoz, hogy a kisebb megszorongassa a nagyot. A kapusuk parádés volt, káprázatos védéseket mutatott be, ugyanakkor Lunint talán, ha egy alkalommal késztették nyújtózkodásra. A mérkőzésre kilátogatók számára ez egy valóságos futballünnep lehetett, ahogy azonban a lefújást követően maga Popy is fogalmazott, ötöt kapni nem épp szórakoztató dolog. A különbség óriási volt a két csapat között.
MECCSEMBERE – Arda Güler (OP: 9,2)
Az égi hang kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam.” A Liverpool elleni botrányos teljesítménye miatt padra kényszerült, a tegnapi lehetőséget azonban kimaxolta. A tizenkilenc esztendős török két gólt lőtt, a teljes játékidőben kiemelkedően teljesített. Jól mozgott, jól mozgatott, remekül helyezkedett, ezek következtében mindenkinél több, szám szerint öt helyzetet alakított ki. Kulcsszerepe volt a támadások felépítésében, az utolsó harmadban három sikeres cselt mutatott be, ugyanakkor a védekezésből is aktívan kivette a részét. Hét labdaszerzés, nyolc megnyert párharc került még a neve mellé. Mire mindezt számbavettem, a liverpooli fiaskóra már nem is emlékszem.
Andriy Lunin (OP: 7,2)
Erre nem igazán tudok mit mondani. Gyakorlatilag nem volt dolga. Dologtalan pillanatai közül egy emlékezeteset tudok kiemelni, mégpedig Omar Perdomo hatvan méteres próbálkozását, amelyre Clark Kentként vetődött.
Lorenzo Aguado (OP: 7,1)
Elsőre nagyon meggyőző teljesítményt nyújtott. Nem szeppent meg a lehetőségtől, aktívan részt vállalt a támadásokból, az első félidőben élete meghatározó gólját lőhette volna, ha egy szemernyit pontosabb. Védekezésben hibátlanul teljesített, jól tűrte az ellenfél nyomásgyakorlását, mindig a megfelelő pillanatot, a megfelelő megoldást választotta.
Raúl Asencio (OP: 8,7)
Nem áll távol tőlem, hogy vitát szítsak, de most nem e szándékkal írom, amit írok. A minap hangosan felröhögtem, amikor az AS arról szóló cikkét olvastam, hogy a korosztályból lassan kiöregedő Asenciót árgus szemekkel figyeli a spanyol U-21-es válogatott szakvezetője. Kérem, könyörgöm, az érintettet ne Santi Denia nézegesse, hanem Luis de la Fuente. Ha Cubarsí tizenhárom elsőosztályú mérkőzés után kiküzdötte magának a helyet a felnőtt válogatottban, akkor Asencio behívása nem is lehet kérdés. Ezzel pedig nem a fiatal Cubarsí érdemeit kívánom elvitatni, pusztán vázolok egy olyan alternatívát, amelyben a spanyol nemzeti válogatottnak akár ismét lehetne egy Sergio Ramos – Gerard Piqué kaliberű védőpárosa. Ugyanis határozott véleményem, hogy a februárban huszonkettedik életévét betöltő, saját nevelésű centert képességei arra predesztinálják, hogy mind a Real Madrid, mind a spanyol válogatott meghatározó alakja legyen. Tegnap este 98%-os passzpontosságot, 5-ből 4 sikeres hosszú labdát és 5-ből 4 nyertes párharcot produkált. Egész idő alatt dominálta a hátsó alakzatot, amikor kellett határozott volt, gyakorlatilag megingathatatlan. Fellépése, játékstílusa akár andalúz elődjéé.
Diego Aguado (OP: 7)
A legfiatalabb volt a pályán, nem meglepő tehát, hogy voltak ideges pillanatai, rossz vagy épp könnyelmű megoldásai. Nem riadt vissza ugyankkor attól, hogy megmutassa agresszív oldalát, kilépjen a védelemből és támadást kezdeményezzen. Szándékának leginkább fizikai korlátai képezték akadályát.
Fran García (OP: 8,7)
Ezt a meccset senki nem veheti el a tegnap esti védelem veteránjától. Felszántotta a számára kijelölt sávot, hol ellenállás nélkül, hol ellentmondást nem tűrve uralta a balszélt. Hihetetlenül kiütközött a sebességbeli különbség. Teljesítményét két gólpasszal koronázta meg. Jelenleg és egy ideje szívesebben nézem őt, mint francia vetélytársát.
Eduardo Camavinga (OP: 8,6)
Osztálykülönbség kategória. Könnyed, kecses, bolondos retriever. A középpálya egyik ura, lubickolt a neki szánt szerepkörben, látványos megoldásokkal teremtett kapcsolatot a védelem és a támadóharmad között. Fran García beadására határozottan érkezett, így másodikként iratkozhatott fel az eredményjelzőre. A második félidőben ugyan visszaváltott, azonban ez egy cseppet sem volt hatással a játékára.
Fede Valverde (OP: 8,5)
Szenvedélye nem kopik, amúgy meg elnyűhetetlen. Rüdiger és Bellingham mellett neki is járt volna a pihenő, ehelyett azonban a Valencia elleni kezdőből egyedüliként léphetett pályára. Ebben a szezonban minden mérkőzésen kezdőként számított rá az olasz szakvezető, huszonhét mérkőzésből a tegnapi csupán az ötödik alkalom volt, hogy Ancelotti lecserélte őt. 2024 májusában fordult elő utoljára, hogy a kilencven percet padon töltötte. A lábába vezényelt tüzérezred gyorsan intézte a nyugalmunkat.
Luka Modrić (OP: 8,9)
Szintén osztálykülönbség. Bellingham pozíciójában szárnyalt, varázsolt, ismét bizonyított. Csak Ancelotti szavait visszhangozhatom: “Luka Modrić ajándék a labdarúgás számára.” Tündöklése góljában csúcsosodott ki, cseréjekor – nem először – az egész stadion állva tapsolta.
Brahim Díaz (OP: 7,9)
Az ő és horvát társa összjátékát nézni kiváltság volt tegnap este. Gyors, egy-két passzos kombinációk, látványos megoldások. Brahim aktív és energikus volt, sok egy-az-egy elleni szituációt felvállalt, s bár voltak helyzetei szép számmal, azokat most nem sikerült gólra váltania.
Endrick (OP: 6,5)
A mérkőzésről szóló posztok alatt sűrűn előkerült a neve, még a szakírók zöme is azt ecsetelte, hogy borzalmas mérkőzése volt. Nem is tudnék jobban nem egyetérteni ezekkel a véleményekkel. A játékidő tekintetében nincs irigylésre méltó helyzetben, Ancelotti kíméletlenül ragaszkodik a hierarchiához. A brazil a Lille elleni zakó óta most először léphetett újra kezdőként a pályára, s csupán a második alkalommal, mióta csatlakozott a Real Madridhoz. Nem csoda hát, ha minden tekintet elsősorban rá szegeződött. A körülményei ellenére aktív volt, kereste a lehetőségeket, kialakította azokat, több ígéretes összjátéka is volt Brahimmal és Gülerrel. Kétségtelenül bizonyította elfojthatatlan vágyát, zabolázatlanságát. Ha hiányoljuk a csapatból a vérbeli kilencest, szerintem aggódnunk nem kell. Egy ízig-vérig csatár minden jellemzőjét magába foglalja, unortodox jelenség a pozíciójában, ha megindul, sebességet vált, megállíthatatlan. Négy egyértelmű gólhelyzete volt, ezek minősége felülmúlta azonban a befejezések minőségét. Plusz útját állta Fran Martínez is. Öt sikeres csele mellett további négy gólhelyzetet alaklított ki.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (OP: 7,1)
Kedves jelenet volt, ahogy a félidei szünetben három labdaszedő kissráccal melegített. Ezután Valverdét váltotta. Brahimnak adott labdájának szeme volt, ezen túl kellő intenzitással szállt be a mérkőzésbe.
Lucas Vázquez (OP: 6,3)
Harminc percet töltött a pályán, remek keresztlabdákkal szolgálta ki a társakat.
Vinícius Jr. (OP: 4,9)
A körülötte kialakult helyzetre most nem reflektálnék, legfeljebb annyi észrevételem lenne, hogy a közönség – túl azon, hogy ünnepelte több sikertelen próbálkozását is – kinyilvánította tiszteletét, amit ő meg is köszönt. Megítélésem szerint a cseréje a helyieknek és nem a játéknak szólt, akadozott is nála a gépezet, emellett ugyanakkor megtalálta Mbappét egy pazar labdával.
Kylian Mbappé (OP: 6,3)
A december jó volt, látszott is rajta az önbizalom, azonban az utóbbi két mérkőzésen megint nem találta a formáját. A tegnap esti mérkőzésen volt egy remek szólója, ami gólt érdemelt volna, de végül nem így alakult.
Chema (OP: 6,5)
Brahim Díaz helyére érkezett, bemutatkozhatott, segített fenntartani a kontrollt.
Carlo Ancelotti (OP: 8,2)
“Forradalmasította” a kezdőt, a megálmodott taktika működött, a csapat kiegyensúlyozottan teljesített. A pálya széléről végig uralta a történéseket. Az biztos, hogy hárman kivételes hálával gondolnak rá. Illetve mi magunk is.
