A hétvégi, Osasuna elleni bajnoki megint döntetlennel ért véget, és megint számos olyan bírói döntés született, ami nemcsak megágyazott ennek az 1-1-nek, de tovább feszíti azt a kérdést: miért van ennyi szó a játékvezetőkről Spanyolországban?
Már az elején leszögezném, nem bírózással akarom felmenteni a csapatot a 1-1-ért, hisz még így is ki lehetett volna használni legalább egy helyzetet a győzelemhez, viszont nem tartom célravezetőnek szó nélkül elmenni a kétes bírói döntések mellett.
Mi történt a piros lap előtt?
A szombati bajnoki egyik kulcspillanatát, Bellingham 40. perces piros lapját több olyan eset is megelőzte, amikor valamiért sem a VAR, sem Munuera Montero nem kívánta a szabálykönyvet annyira szigorúan alkalmazni.
Már a 2. percben, egy Vini-szóló után a földön fekvő védő, Alejandro Catena a kezével sodorta el a labdát, ami a visszajátszáson is egyértelműen látszódott, Vini pont ezért nem tudott befelé menni a kapu irányába. Láttunk már ilyenért büntetőt? Ó, de mennyiszer. És ehhez még a VAR mindent (nem)látó szemére sem volt szükség.
Aztán a 8. percben megint Vinícius kevergetett a tizenhatos vonalánál, egy csel után elment Jon Moncayola mellett, a védő lába egyértelműen találkozott Vini lábával, de a sípszó helyett itt is a ciripelő tücskök húzták a nótát és adták a dallamot.
További részletekbe nem mennék bele, de kétes eset volt még bőven a félidőt, sőt, a piros lapot megelőzően: Valverde-fejes utáni kezezés, Bellingham akasztása, meg Vini hátulról történő fellökése a tizenhatoson belül. Sokkal kevesebbért is láttunk már tizenegyest.
Itt a piros. Hol a piros?
Aztán jött a 40. percben egy párbeszéd végén, nem is a bíró irányába elejtett fuck off, és az önérzetes, a “szabály az szabály” elvet valló Munuera Montero felmutatta a piros lapot. Az a Munuera Montero, akinél korábban sárga lapot sem ért, és inzultusnak sem vette, mikor Raphinha a következőket kiabálta neki és stábjának a lecserélésekor: “Nekik is mondjatok valamit, ne csak nekünk! Nem érdekel, f**zomat már! Mindannyian gyávák vagytok! Gyávák!”
When a real madrid player swears vs when a barcelona player swears …reminder this is la liga.
byu/beekay8845 inrealmadrid
Aztán kiderült, hogy a játékvezető fuck you-nak értette a fuck off-ot, ráadásul a jegyzőkönyvbe is azt írta, hogy “Néhány méterre tőlem a következőket mondta nekem: fuck you (b*szd meg).”
A Real Madrid játékosai nem igazán szoktak a meccsek után nyilatkozni a Real Madrid TV-n kívül senkinek, most viszont Bellingham kiállt, hogy elmondja az ő oldaláról is a történteket. Ebből egyrészt kiderült, hogy félreértette őt a bíró, másrészt tisztább képet kaptunk arról, hogy egy angol anyanyelvűnek mit is jelent ez a kifejezés:
“Ez olyasmi, ami angol játékosként kicsúszik a számon. Egy másik országból jövök, amikor a pályán beszélek, főleg, amikor felkiáltok, akkor ezek a dolgok természetesek számomra, ilyenkor nyilvánvalóan az angolt használom. Talán meg kellene próbálnom spanyolul…”
A játékos mellett Ancelotti is tisztázta a meccs után, hogy a játékvezető nem értette meg, mit mond az angol játékos, amit a kamerák felvételei is bizonyítanak. Azt meg szintén látni, hogy Bellingham nem is a bíró felé intézi ezt a részét a mondanivalójának, de az értelmezéshez érdemes az egész beszélgetést megnézni:
Bellingham: “Ha ez szabálytalan, akkor a korábbi tiszta tizenegyes volt!”
Montero: “Fogd be a szád! Tisztelettel beszélj velem!”
Bellingham: “Én tisztelettel beszéltem veled. Hagyjuk már! / Ne szórakozz már!”
És itt villant a piros.
Ancelotti és Bellingham még azt is kiemelte, hogy ez a középpályásnak, angol anyanyelvűként, ebben a kontextusban, egy olyan kifejezés, mint a spanyolban a “no me jodas”, ami magyarul kb. a fenti két fordítás körül járhat jelentésben. Nem feltétlenül sértegetésre használják. Jól mutatja a történések drámaiságát, hogy az El Chiringuitóban angol tanárral magyaráztatták el, mi is a különbség a két angol kifejezés között.
A bírónak mindig igaza van?
Ezzel az egésszel kapcsolatban két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy sok időt töltöttem már focipályán játékosként, bár tény, hogy nem ezen a szinten, mégis nagyon jól tudom, hogy ezek a beszélgetések, gőzkieresztések csak úgy a nagyvilágba, magad elé nagyon sokszor megtörténnek.
Ezek szerintem messze állnak az sértegetéstől, amikor is tényleg az a célod, hogy szavakkal porig alázd a játékvezetőt. Az nem kérdés, piros lap. De ha minden ilyen elejtett trágár szóért osztogatnák a kiállításokat, elég sok meccset le kéne fújni idő előtt, mert a bizonyos létszám alá csökkennének a csapatok.
És nem kell a magyar futball vadregényes amatőr tájaira utazni, a legmagasabb szinten szinte minden közvetítésből kihallható a feszültség verbális kivezetődése egy ízes káromkodás formájában. Például egy hete épp Bellingham ordított a partjelzőnek egy téves lengetés után, hogy “Fuck you, fuck off!” Annak érdekes módon semmilyen következménye nem lett. Teljesen következetlenek ezzel kapcsolatban, hiszen ősszel például Saul kapott pirosat és kétmeccses eltiltást azért, mert azt mondta Alejandro Muniz Ruiznak: “Borzasztó vagy”.
Pedig ezek olyan dolgok, amikre biztos, hogy felkészítik a bírókat, vagyis merem remélni. Ha mégsem, abból vannak a merev szabálykövetések, a meccs hangulatát, a játékosok lelkiállapotát és emberi mivoltát figyelmen kívül hagyó ítéletek. És ez okoz aztán még több feszültséget, akasztja meg a meccs ütemét és lám, megint ott tartunk, hogy a bírókkal foglalkozunk.
Előkerült egy 2018-as interjú Cristiano Ronaldóval, aki a spanyol és angol bírók közötti különbségekről beszélt. Azt mondta, hogy Angliában a bírók meg sem hallják, mikor a játékosok fuck off-okat dobálnak az éterbe, végképp nem veszik magukra, míg Spanyolországban egyből jön retorzió. “A spanyol játékvezetőknek egy kicsit rugalmasabbnak kellene lenniük, úgy mint Angliában” – mondta Ronaldo 2018-ban.
A másik dolog ez a végtelen önérzetesség, és az önkritika, felelősségvállalás teljes hiánya a játékvezetők részéről. Erről a Real Madrid eléggé részletesen írt nem olyan régen a szövetségnek címzett levelében. Nincsenek következményei a bírók sorozatos hibáinak, meccset befolyásoló döntéseinek.
Ezt erősíti az a berögződés, hogy a bírónak mindig igaza van. Ez nem egy jó mondás. Ha ezt elfogadjuk, az olyan pozícióba helyezi a bírókat, ahonnan könnyen jön a fenti részben kifejtett következmények nélküliség, hiszen ez is azt erősíti, hogy a bírók érinthetetlenek. És akár ebből is következhetnek az olyan, szemmel láthatóan érzelemből meghozott döntések, mint Bellingham mostani piros lapja.
A büntetés nem hoz változást
Ahogy az élet más területén, úgy a fociban sem gondolom a legjobb megoldásnak a büntetést, vagy a büntetéstől való félelem fenntartását. Ez a megúszós megoldás. És itt nem arra gondolok, hogy nem kellenek lapok, hanem az ezen túli bírói viselkedésre. Az arroganciával telt kommunikációra, amikor már a testbeszéde olyan a játékvezetőnek, ami nem tiszteletet vált ki, hanem épp ellenkezőleg. Amikor még a saját hibáját is lapokkal akarja megoldani. Amikor támadásnak vesz egy egyszerű kérdést is a pályán. Amikor nem egyenrangú félként tekint a játékosokra. Ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor a szülő kihívja a játékból a gyereket, majd mikor a gyerek felteszi a “de miért” kérdést, a válasz annyi, “csak”.
Ezek is, sokszor láthatatlanul, felesleges feszültséget szítanak, ami aztán egy ilyen félreértelmezett szituációban piros lappá lényegül.
Ettől függetlenül nem gondolom, hogy véletlenek lennének a Real Madriddal szembeni bírói tévedések, nem is feltétlenül a szándékosság miatt, hanem mert ez a jelenlegi helyzet, a liga és a klub szembenállása, elképesztő feszültségeket okoz, és óriási nyomást helyez a játékvezetőkre, akik viszont így egyre több hibát vétenek. Nem beszélve a fentebbi hiányosságaikról.
Remélem, hogy a feljelentgetések után azért a liga és a szövetség megpróbálják megoldani ezt a problémát, ami egyre nagyobb hatással van a spanyol foci nézhetőségére és megítélésére is. Egy-egy hangsúlyeltolásnál több, sokkal inkább szemléletbeli változásra van szükség, hiszen ha kevesebbet szerepelnek a játékvezetők, mert jobb felfogásban vezetik a meccseket, biztosan élvezetesebb lesz nézni is.
Betöltés ...
Mi van az elmaradt Egytől – Egyikekkel ????? Nem szép dolog ennyire következetlennek lenni az olvasókkal szemben. Egy rendszeres rovat ilyen trehány közlésével sok olvasótokat egyszerűen lenézitek.
Tisztelettel egy rendszeres olvasótok.
Kedves Ernő! Egy korábbi cikk felvezetőjében utaltunk már rá, hogy az idő elröpült a szerkesztőség tagjainak feje fölött, elkötelezett, lelkes, minőségi utánpótlás pedig csak elvétve akad. A tőlünk telhető legtöbb időt igyekszünk az oldal üzemeltetésébe, az olvasók kiszolgálásába fektetni, ugyanakkor adódnak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nincs megoldás, nincs szabad kapacitás. Tudjuk, sajnáljuk, hogy az utóbbi időben többet akadozik a gépezet, de ez nem tiszteletlenség az olvasóval szemben, inkább tisztelet a családjaink, gyermekeink, munkáltatóink iránt. A magyarázkodás szándéka nélkül, képzelheti, hogy a húszasok karriert építenének, tanulnának, esetleg családot alapítanának, míg nekünk, többieknek harminc-negyven évesen az időnk java részét ugyanaz tölti ki, mint minden normális embernek, körülöttünk is történnek tragédiák, előfordulnak betegségek, munkahelyi túlterheltség. Ezen túl közös bennünk, hogy szeretjük a Real Madridot, nem akarjuk elengedni, amit az elmúlt években felépítettünk, de szembe kell nézni a ténnyel, hogy már nem mindig jut idő, energia az írásra. Sokszor a töltekezés kárára ülünk még hajnalban is a gép előtt, posztolunk két értekezlet között (esetleg alatt). Abban biztos lehet, hogy ha valami kimarad, elmarad, az nekünk a legfájóbb, legkellemetlenebb. Megértjük, ha az olvasó csalódott, sajnáljuk is, de örömmel vennénk mindenki megértését. Köszönettel, a PMH nevében!