Az AS munkatársa hosszasan beszélgetett Emrével, aki többek között az Inter, a Newcastle, a Fener vagy az Atlético futballistája is volt, most pedig edzőként dolgozik a török Antalyaspor együttesénél. A beszélgetésből kiragadtuk azokat a részeket, amelyek Arda Gülerről szólnak, akivel még a Fenernél töltött edzői időszakában találkozott.
Edzői pályafutása kezdetén kezdett nevet szerezni magának a fiatal Arda Güler. Hogyan emlékszik arra, amikor először látta őt futballozni?
45 percet láttam a játékából az utánpótláscsapatban, emlékszem, hogy már akkor nagyon dicsérték őt. Később aztán én vittem fel az első csapathoz, ahol még 16 éves kora előtt lehetőséget adtam neki arra, hogy a felnőttekkel dolgozzon. Voltak, akik azt mondták, hogy ez még túl korai, hogy a srác túl fiatal. De én csak azt bánom, hogy nem küldtem pályára a nagyok között. A bajnoki címért küzdöttünk, szoros és nehéz meccseink voltak. De már egyetlen passzából is látszott, hogy különleges játékos, aki közel jár a tökéletességhez. [Az első csapatban nem Emre kezei alatt, hanem a szakember távozását követő idényben lépett pályára Arda – a szerz. kieg.]
Mi volt az, ami leginkább meglepő volt a játékában?
Nem sok ennyire fiatal játékost látni ilyen adottságokkal, ilyen isteni tehetséggel, ilyen szintre fejlesztett technikával. Már akkor is csillogott.
Két év múlva pedig már a Real Madridban volt. Számított arra, hogy ilyen gyorsan lép ekkorát?
Igen, őszintén szólva számítottam rá, hogy a világ legnagyobb klubjaiban fog játszani.
Hogyan értékeli a fejlődését?
Még jobb lesz. Évről évre fejlődik. Folyamatosan. Már most is nagyszerű dolgokat mutatott, de Xabi Alonso érkezésével egészen más Arda Gülert fogunk látni. Egy érettebb Ardát látunk majd a következő idényben.
Korábban azt mondta, hogy jobb lehet, mint a generációja képviselői. Még mindig így gondolja?
Igen. Továbbra is így látom. Az idő majd megmondja, hogy igazam lett-e, de szerintem megvan benne a potenciál, hogy a többiek fölé emelkedjen.
Mi tenne jobbat a fejlődésének, maradni és tanulni a Real Madridban, vagy kölcsönben egy másik európai klubnál focizni, ahol több játékperc jutna neki.
Ismerem a személyiségét, szereti a nehézségeket, le akarja küzdeni azokat. Szereti a legnagyobb hullámokat meglovagolni.
Hatalmasak az elvárások vele szemben. Nehéz ezt elviselni? Önről is azt mondták korábban, hogy a „Boszporusz Maradonája”. Most Ardával is hasonló történik.
Ha megpróbálsz megfelelni ezeknek az elvárásoknak, senki nem lesz boldog. De ha saját magaddal versenyzel, mindenki csodálni fog. Szerintem így kell felfogniuk a karrierjüket a sztárjátékosoknak.
