Az idén 43. életévét betöltő korábbi olasz támadó, Antonio Cassano a generációja egyik legtehetségesebb futballistája volt. Tehetségére – ahogy az lenni szokott – a legnagyobb klubok is felfigyeltek, köztük a Real Madrid is. Az alábbi cikkben pályafutására, valamint madridi időszakára emlékezünk vissza.
Róma gyémántja
Antonio Cassano 1982. július 12-én született az Adriai-tenger partján fekvő Bari városában, amelyet akkoriban körülbelül 280 000 fő lakott. Születése éppen az 1982-es világbajnoki döntő másnapjára esett, amelyen Olaszország 3–1-re legyőzte Németországot.
Cassano édesapja korán elhagyta a családot, így édesanyja egyedül nevelte fel. Antonio nehéz természetű, rossz gyerek hírében állt, nem szeretett tanulni, és állandóan valamilyen csibészségen törte a fejét. Egyetlen dolog volt, amit igazán komolyan vett: a labdarúgás. Már gyerekként is nagy álmodozó volt – és mint később kiderült, óriási tehetséggel is megáldotta a sors.
Egy nap az SSC Bari egyik megfigyelője felfigyelt rá, miközben az utcán játszott, és 1996-ban, mindössze 14 évesen leszerződtették az utánpótláscsapatba. Cassano ekkor már elkötelezett AC Milan-szurkoló volt, így amikor a Bari ifijátékosaként lehetősége volt részt venni a felnőttcsapat AC Milan elleni meccsein, rajongóként megrohanta a Milan játékosait, hogy közös képet készíthessen kedvencével, Roberto Baggióval.
Cassano 1999-ben, 17 évesen debütált a Bari felnőttcsapatában. Rövid időn belül a Serie A egyik legnagyobb ígéretévé vált, különösen azután, hogy egy szenzációs győztes gólt szerzett az Inter elleni 2–1-es hazai győzelem során. Technikája, kreativitása és ösztönös játékintelligenciája miatt sokan Roberto Baggióhoz és Diego Maradonához hasonlították.
A 2001/2002-es idényre már egy nagyobb klubhoz, az akkor éppen bajnoki címvédő AS Romához igazolt. A fővárosi klubnál Fabio Capello volt az edzője, akivel kezdetben számos konfliktusa akadt – olyannyira, hogy egy időre a keretből is kikerült. Ennek ellenére már első évében Olasz Szuperkupát nyert a csapattal, és elnyerte az Év fiatal játékosa címet Olaszországban.
Az igazi áttörést a 2003/2004-es idény hozta meg számára: Cassano ebben az évben Francesco Totti mellett a Roma legjobbja volt. 39 mérkőzésen 18 gólt szerzett és 9 gólpasszt adott, teljesítményével pedig végleg berobbant az európai futball élvonalába.
Nem csoda, hogy a legnagyobb klubok sorra jelentkeztek érte, ám szerződése 2006. június 30-ig a Romához kötötte.
Csalódáskeltő szereplés a Real Madridban
2006 januárjában a Real Madrid úgy vélte, hogy Antonio Cassano kedvező áron megszerezhető, mivel az olasz támadó nem kívánta meghosszabbítani szerződését az AS Romával, és nyáron ingyen távozott volna. A madridi klub számítása bejött: 5,5 millió euróért leigazolták Cassanót, ami akkoriban kedvező üzletnek számított, hiszen piaci értéke 24 millió euró körül mozgott. A támadó 2009. június 30-ig írt alá, és ő lett a Real Madrid történetének második olasz játékosa. Az első Christian Panucci volt, aki 1997-ben érkezett, majd 1999-ben az Interhez távozott.
Cassano leigazolása azonban kérdéseket vetett fel, hiszen a csapat keretében ekkor olyan támadók szerepeltek, mint Raúl, Ronaldo, Robinho és Soldado. A csapat edzője a spanyol Juan Ramón López Caro volt, nála kellett volna Cassanónak kiharcolnia a helyét a kezdőcsapatban.
Bemutatkozására elegáns, olasz úriemberként érkezett, bundakabátban pózolt Emilio Butragueño társaságában. Caro hamar lehetőséget adott neki: 2006. január 18-án, a Real Betis elleni idegenbeli Király-kupa-mérkőzésen a 61. percben csereként lépett pályára Soldado helyén, majd három perccel később megszerezte első gólját, amely győzelmet jelentett a csapatnak.
A bajnokságban többnyire 25–30 perces játéklehetőségeket kapott, ami alatt nem tudta igazán megmutatni, mire képes. 2006. március 5-én, az Atlético Madrid elleni hazai bajnokin először kezdett a LaLigában – és remekelt: az 5. percben vezetést szerzett, majd 1–1-es állásnál gólpasszt adott Júlio Baptistának. A 75. percben lecserélték, Raúl váltotta, a mérkőzés pedig 2–1-es Real Madrid-győzelemmel zárult. Cassano a meccs embere lett.
Ezt követően azonban formája visszaesett: gyakran elhanyagolta az edzéseket, fegyelmezetlensége miatt többször is megbüntették, súlya pedig látványosan gyarapodott. Míg januárban 78 kilót nyomott, júniusra már 92-t. Egy későbbi podcastban Christian Vierivel így emlékezett vissza: „A klub egyik szponzora a Nutella volt. Minden hónapban kaptunk egy ötkilós üveggel – én meg hét hónap alatt 14 kilót híztam. Egyenesen az üvegből, kanállal ettem a Nutellát.” A klub megpróbálta kordában tartani a helyzetet, még pénzbírságot is kiszabott minden felszedett kiló után.
A 2006/2007-es idényre Fabio Capello érkezett a kispadra – egykori mestere az AS Romából –, akiről köztudott volt, hogy nem tűri a fegyelmezetlenséget. Cassano ekkor látszólag komolyan vette a felkészülést, közel 12 kilót fogyott, és meggyőző teljesítményt nyújtott az előszezonban: a Reims ellen két gólt szerzett, az ATV Irdning elleni meccsen pedig mesternégyest lőtt. Nyolc felkészülési mérkőzésen összesen hét gólt szerzett.
Úgy tűnt, valóban elszántan készült a szezonra. Azonban a klub szerződtette a holland gólvágót, Ruud van Nistelrooy-t, aki kiszorította őt és Ronaldót is a kezdőből. Cassano ismét háttérbe szorult, lelkesedése csökkent, súlya újra gyarapodni kezdett. Capellóval egyre többször került nyilvános összetűzésbe, mígnem 2006 októberében a klubvezetés úgy döntött, kiveszi őt a keretből, és januárban megpróbálják értékesíteni.
Cassano 2006 decemberében már nyíltan kijelentette, hogy szeretne visszatérni az AS Romához. Végül azonban a téli átigazolási időszakban nem érkezett érte ajánlat, így a szezon hátralévő részét Madridban töltötte. Bár pályára ritkán lépett, a Real Madrid végül megnyerte a bajnokságot.
2007 nyarán egyértelművé vált, hogy Cassano jövője nem Madridban folytatódik. A klub akkori elnöke, Ramón Calderón egy júliusi rádióinterjúban úgy fogalmazott, Cassano hozzáállása „az elmúlt hónapokban fenntarthatatlan volt”, és bejelentette, hogy megválnak tőle.
Végül nem sikerült eladni, de az olasz Sampdoria egy évre kölcsönvette, és a 4,2 millió eurós fizetéséből 1,2 milliót átvállalt. Cassano remekelt: 25 mérkőzésen 9 gólt szerzett és 7 gólpasszt adott. A genovai klub végül 5 millió euróért végleg megszerezte őt – a Real Madrid így anyagilag nem szenvedett jelentős veszteséget.
Cassano ezt követően ismét jó formába lendült, majd gyermekkori kedvence, az AC Milan játékosa lett, amellyel bajnoki címet és Olasz Szuperkupát is nyert. Később sokakat meglepett, amikor a rivális Interhez igazolt. Később a Parmában, majd ismét a Sampdoriában is megfordult. A 2015/2016-os idényben, 34 évesen súlyos bokasérülést szenvedett, így az idény végén és a következő évben sem játszhatott.
A 2017/2018-as idényre a Hellas Verona csapatához írt alá, de két meccs után botrányos körülmények között, közös megegyezéssel felbontották szerződését.
Antonio Cassano Real Madrid-mérlege:
LaLiga: 19 mérkőzés / 2 gól / 3 gólpassz
Király-kupa: 5 mérkőzés / 2 gól / 0 gólpassz
Bajnokok Ligája: 5 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz
Barátságos meccsek: 8 mérkőzés / 7 gól / 0 gólpassz
Összesen: 37 mérkőzés / 11 gól / 3 gólpassz
Trófea: 2006/2007-es LaLiga-bajnoki cím
Cassano és a Real Madrid kapcsolatát végül a be nem váltott ígéretek és az eltékozolt tehetség határozta meg. Talán mindent elmond róla, amit egykori csapattársa, Francesco Totti írt önéletrajzi könyvében:
„Antonio Cassano a legjobb játékos, akivel valaha együtt játszottam. A Romában és a válogatottban rengeteg klasszissal találkoztam a pályán, de nincs kétségem, hogy a legragyogóbb tehetség Cassano volt.”
