A Real Madrid az 1998/1999-es kiírásban nem érte el a célkitűzéseit. A bajnokságban csak második lett, 11 egységgel lemaradva az FC Barcelona mögött, míg a Király-kupából az elődöntőben, a Bajnokok Ligájából pedig címvédőként a negyeddöntőben búcsúzott. Még a szezon eleji UEFA-szuperkupát is elbukta az angol Chelsea ellen. A klub egyetlen sikere a klubvilágbajnoki cím begyűjtése volt. Az 1999/2000-es kiírásra változtatásokra volt szükség a blancók háza táján, ennek szellemében érkezett a francia Nicolas Anelka is.
Anelka útja Madridba
Nicolas Sébastien Anelka 1979. március 14-én született a franciaországi Le Chesnayban. Ezt követően Trappes-ben, Párizs közelében telepedett le családjával, ahol édesanyja a helyi iskola titkárságán kapott munkát.
Édesapja is magasabb beosztásban dolgozott, szintén egy középiskolában, így gyerekként nem kellett neki és testvéreinek sem nélkülöznie és viszonylagos jó módban éltek.
Négy éves volt, amikor karácsonyra kapott szüleitől egy futball-labdát és onnantól kezdve szinte le sem tette. Bátyját, Claudet akarta utánozni, aki akkor már futballozott. Még abban az évben beíratták a Trappes Saint-Quentin csapatába, hogy focizzon. Anelka nemcsak a klubban, hanem az iskolaudvaron, majd az iskola után az utcán is napestig focizott. Imádta a futballt, és idővel nagyon jó is lett benne. Nyolc esztendős volt, amikor közölte szüleivel és barátaival, hogy ő nem csupán futballista lesz, de sztár is.
1988-ban megalakult Franciaországban egy Clairefontaine nevű akadémia, ami olyan volt, mint egy bentlakásos gimnázium. Itt a tehetséges gyerekeket egy nagy csoportba gyűjtötték, és éveken keresztül együtt kellett edzeniük, tanulniuk. Akik a legjobban fejlődtek és legtehetségesebbek voltak, azokat kiválasztották, és valamelyik nagy francia klubtól szerződést kaptak.
A Clairefontaine-be kiválasztott játékosok hétfőtől péntekig tartózkodtak és edzhettek a létesítményekben. A játékosoknak hétvégén egy napjuk volt, hogy meglátogassák a családjukat. Ezen felül meg kellett felelniük az oktatási kritériumoknak is. A Clairefontaine-ben edző 13-15 éves játékosok a Rambouillet-i Collège Catherine de Vivonne de Rambouillet-be jártak. Rambouillet-ből való távozásuk után a játékosok a közeli Lycée Louis Bascan de Rambouillet középiskolába iratkoztak be abban a reményben, hogy megszerezzék az érettségijüket. Az akadémiára való beiratkozás minden költségét a labdarúgó szövetség állta.
Ide tehát nagy kiváltság volt bekerülni. Anelka a tehetségével kiérdemelte ezt, így 1992-től a Clairefontaine futballistája lett, 13 évesen elhagyta a családi otthont, hogy megvalósítsa álmát.
Az akadémiára jelentkezők közül nagyjából 500-an mehetnek el próbajátékra, és ebből 23 főt választanak ki, akik ott maradhatnak. Akik megjárták a Clairefontaine-t, azt mondják valóságos háború zajlott ott, hogy legyőzzék társaikat és bekerüljenek a legjobbak közé. Az akadémia színvonalát jól mutatja, hogy Anelka mellett az akkori generációból olyan futballisták kerültek ki a Clairefontaine-ből, mint William Gallas, Thierry Henry, Jérôme Rothen, Louis Saha és David Trezeguet is. A később 1998-ban és 2000-ben világ- és Európa-bajnokságot nyerő francia válogatott több nagysága is erről az akadémiáról került ki.
Az akadémián az egyik legjobb barátja Thierry Henry volt, aki mindig is állította, hogy kettejük közül Anelka volt a tehetségesebb futballista, sőt, szerinte akkor az egész Clairefontaine-ben Nicolas volt a legjobb.
Nem volt még 17 éves, amikor Anelkának olyan profi klubok ajánlottak szerződést, mint az AS Monaco és a PSG. Ő végül a Párizsi klub mellett döntött, így 17 esztendősen vált profivá. Bár a tehetsége megkérdőjelezhetetlen volt, mégsem tudott bekerülni a kezdőbe, így kissé csalódott volt Párizsban. Ekkoriban a francia Arsène Wenger volt a Londoni Arsenal vezetőedzője. Wenger Anelkát nézte ki, mint tehetséges támadó, és vele szerette volna megvalósítani azt, amit később Thierry Henry-val tudott. Wenger mindenesetre meggyőzte Anelkát a váltásról, aki így 1997-ben az Arsenal futballistája lett.
Nicolasnak meg kellett erősödnie fizikálisan, hogy alkalmazkodjon az angol futballhoz, de ez hamar ment neki, így idővel egyre jobb teljesítményt nyújtott. Az 1997/1998-as idényben duplázott az Arsenallal, megnyerte velük az angol Premier League-et és az FA Kupát is. Anelka egyszerre volt technikás, gyors és veszélyes a kapu előtt, sok fontos gólt szerzett abban az idényben.
A remek teljesítménye után ott volt a bővített, 28 fős listán a francia válogatott keretében. A világbajnokságra azonban csak 22 fő utazhatott, így Aimé Jacquet szövetségi kapitánynak hat játékost ki kellett húznia a listáról. Némi meglepetésre Anelka is ezen hat játékos között volt, sőt a szövetségi kapitány magyarázatot sem adott a döntéséhez a támadónak, így keserű pirulaként maradt meg ez neki. Az igazi hidegzuhany akkor érte, amikor láthatta TV-n keresztül, hogy Franciaország megnyerte a világbajnokságot.
Anelka azonban rendkívül erős volt mentálisan, és az 1998/1999-es idényben a világ egyik legjobb támadójává érett az Arsenalban. Szinte minden második mérkőzésén részt vett egy gólban, ő volt a jövő nagy támadója.
Viharos időszak a Real Madridnál
Az Arsenalban eltöltött két idénye alatt 90 fellépésen 28 gólt szerzett és 14 gólpasszt osztott ki. Nem mellesleg ő volt az első francia válogatott játékos, aki gólt szerzett a Wembley Stadionban. Anelka ráadásul ekkor még mindig csak 20 éves volt.
Nicolast ekkoriban szerette volna leszerződtetni a Juventus és az akkoriban csúcsát élő Lazio csapata is. Ám amikor befutott a Real Marid ajánlata, nem volt kérdés számára hova igazol. Sokan próbálták meggyőzni, hogy a fejlődése érdekében jobb, ha az Arsenalban marad, de Anelka ekkor azt mondta: „A Real Madrid a világ legjobb klubja”.
Anelka akkori rekord összegért, 35 millió euróért lett a Real Madrid játékosa, és a klub akkori elnöke, Lorenzo Sanz azt mondta róla: „Ezzel az igazolással remélhetőleg bebiztosítottuk a klub jövőjét”.
Anelka elmondása szerint 20 évesen nem volt felkészülve arra, ami Madridban várta. Azt hitte korábban, hogy a PSG és az Arsenal játékosaként sztár, de amikor Madridba érkezett, ez egész más szintre emelkedett. Mindenhol riporterek, fotósok és újságírók várták. Nem volt semmi levegője, ezt pedig saját elmondása szerint utálta.
A csapattársak se voltak befogadók vele, és ellenségesen kezelték. Bár ekkoriban távozott Suker és Mijatovic is, még mindig olyan támadókkal kellett megküzdenie a csapatba jutásért, mint Raúl, Morientes, Baljić, Ognjenović vagy a fiatal Samuel Eto’o.
20 évesen nehezen élte meg, hogy semmi magánélete nem volt, illetve a spanyol MARCA állandó jelleggel cikkezett arról, hogy mennyire alul teljesít. Az otthonához biztonsági embereket kellett fogadni, mert folyamatosan fotósok lógtak a kerítésén, egy idő után teljesen bezárkózott és úgy érezte elviselhetetlen a nyomás.
A sajtóval finoman szólva sem volt jó kapcsolata, a csapattársakkal sem igazán jött ki és a teljesítménye is átlagos volt a pályán.
Úgy érezte, nyitnia kell a sajtó felé, így elment interjút adni a MARCA munkatársának, aki arra kérte, hogy játsszon PS1 konzolon a FIFA játékkal, amit lefényképeztek. Másnap a hírekben az jelent meg, hogy „Anelka végre gólt lőtt… a konzolon”.
Úgy érezte ő lépést tett előre, de hátba támadták, így innentől kezdve még jobban bezárkózott. Már fél éve a Madrid játékosa volt, de tétmeccsen még mindig nem talált be, így folyamatos céltáblája volt a sajtónak és idővel már a szurkolóknak is.
Abban az évben Brazíliában volt a Klubvilágbajnokság. A sajtó itt nem volt Anelka nyakán, a nyomás lekerült róla ő pedig elkezdett jól teljesíteni.
Az Al-Nassr elleni nyitómeccsen megszerezte első gólját a Real Madridban, majd még ezen a mérkőzésen adott egy gólpasszt is!
A második meccsen, a Corinthians ellen pedig már duplázni tudott! Noha a klub nem tudta megnyerni a tornát, Anelka a maga három góljával gólkirály lett.
Madridba visszatérve helyet kapott a meccsek meccsén, az FC Barcelona elleni klasszikuson. Anelka továbbra is remekül teljesített és az El Clásicón is betalált.
A következő mérkőzésén azonban gyenge teljesítményt nyújtott, ami után a kispadra került.
Anelka ekkor nem a legjobb megoldást választotta, sértődöttségből azt nyilatkozta, hogy nem hajlandó a csapattal edzeni, és háborúzni kezdett a Madriddal. Nem ment el az edzésekre, a sajtó megrohamozta a házát, ahol a saját kertjében edzett. Anelka 45 napos felfüggesztést kapott és 350.000 euróra büntette a Real Madrid. Végül bocsánatot kért, és visszatérhetett az edzésekhez, de ekkor a csapattársai már ellene fordultak. A Real Zaragoza elleni ligameccsen rögtön úgy tért vissza, hogy ő adta a gólpasszt a győztes találatot szerző Raúlnak.
Az Espanyol elleni bajnokin ezt szinte megismételte, így bekerült a Bajnokok Ligája elődöntő első mérkőzésének kezdőcsapatába. 2000. május 3-án a Real Madrid a német Bayern München csapatát fogadta a Bernabéuban. Anelka pedig fantasztikusan játszott, és egy hihetetlen góllal vezetést szerzett, a Madrid pedig 2-0-ra nyert. A visszavágón újra ott volt a kezdőcsapatban. Nicolas Münchenben egy remek gólt fejelt, amivel 2-1 lett a Bayernnek, de összesítésben, 3-2 arányban a Real Madrid jutott be a Bajnokok Ligája döntőjébe, úgy, hogy Anelka volt a hős, hisz két gólt szerzett ebben a párharcban.
Azt követően végre az újságok is dicsérték és felemelték. 2000. május 24-én a Valencia CF elleni Bajnokok Ligája-döntőben is kezdő volt. A mérkőzés 38. percében Anelka a partvonal szélén megtartotta a labdát, beverekedte magát a tizenhatoson belülre és odapasszolt Míchel Salgadónak, aki beadta a labdát, amiből Morientes gólt fejelt. A Real Madrid végül 3-0 arányban nyert, és ezzel elnyerte a legrangosabb trófeát, a Bajnokok Ligáját.
A nehéz kezdetek után Anelka első idényében gólkirály lett a klubvilágbajnokságon, eldöntötte az elődöntőt a Bajnokok Ligájában és megnyerte a Real Madriddal a sorozatot. A Bajnokok Ligája ünneplése után a Real Madrid szurkolók Anelka nevét skandálták. Úgy tűnt jó útra tért, és lehet jövője Madridban.
A 2000 nyarán rendezett Európa-bajnokság francia keretében is ott volt, amit meg is nyert hazájával. Ekkor emelkedhetett volna pályafutása csúcsára, benne azonban még mindig dolgozott a sértettség, és 2000. július 1-jén átszerződött korábbi csapatához a PSG-hez. Átigazolási ára 34,5 millió euró volt, így a Real Madrid tulajdonképpen nem vesztett a játékoson.
Anelka a Real Madrid játékosaként:
- LaLiga: 19 mérkőzés / 2 gól / 5 gólpassz.
- Király-kupa: 1 mérkőzés / 0 gól / 0 gólpassz.
- Bajnokok Ligája: 10 mérkőzés / 2 gól / 0 gólpassz.
- Klubvilágbajnokság: 3 mérkőzés / 3 gól / 1 gólpassz.
- Barátságos: 4 mérkőzés / 1 gól / 0 gólpassz.
Összességében: 37 mérkőzés / 8 gól / 6 gólpassz.
„Utólag visszatekintve, ha a Real Madridnál akarsz játszani, áldozatokat kell hoznod, és én ehhez akkor túl fiatal voltam”
Nicolas Anelka
A zseni, aki sehol nem volt igazán otthon.
A Real Madridtól való távozása után Anelka kereste a helyét. A PSG-be visszatérve ugyan szerzett gólokat, de nem érezte jól magát. Innen az angol Liverpoolba szerződött, majd megjárta a Manchester City, a Fenerbahçe és a Bolton Wanderers csapatát is. 2008-ban újra a legmagasabb szinten játszott, amikor a Chelsea játékosa lett. A londoni kékekkel még Bajnokok Ligája-döntőt is játszott 2008-ban, de többek között az ő elhibázott büntetője miatt is végül elvesztették azt.
2010-ben viszont megnyerte a Chelsea együttesével az angol Premier League-et és az FA Kupát is. Újra a csúcson játszott, így bekerült a 2010-es világbajnoki keretbe a francia válogatottnál. Itt azonban nem teljesített jól, majd összeveszett Raymond Domenech szövetségi kapitánnyal, és hazaküldték a csoportmérkőzések vége előtt.
Pályafutása késői szakaszában megfordult még a kínai Shanghai Shenhuaban, a Juventusban, az angol West Bromwich Albionban, majd az indiai Mumbai City-ben fejezte be pályafutását 2015-ben.
Nicolas Anelka generációja egyik legtehetségesebb játékosa volt, de önfejű labdarúgó volt, akivel nehéz volt bánni. A többség nem is értette meg őt, makacssága pedig rányomta bélyegét karrierjére.
