A Real Madrid brazil támadója egy remek beszélgetést folytatott Tomás Ronceróval a válogatott szünetben.
Örülök, hogy személyesen találkozhatunk, bár most brazil szerelésben vagy. Több hónap után térsz vissza a nemzeti csapathoz, de megújult lelkesedéssel, hiszen közeleg a világbajnokság, ráadásul ismét Ancelotti az edződ. Gondolom beszélgettél vele.
Jó újra találkozni, Tomás. A válogatott számára most a legnagyobb kihívás a világbajnokság. Az utóbbi hónapokban keveset tudtunk beszélni az edzővel, mert kimaradtam néhány kerethirdetésből, de most újra együtt vagyunk, és nagyon jó vele dolgozni.
Úgy tudom, hogy az utolsó madridi hónapokban ti, brazilok sokat beszélgettetek vele Valdebebasban. Bár Carlo eredetileg úgy tervezte, hogy a Real Madrid után visszavonul az edzősködéstől, de ahogy ő maga mondja: „Brazília a válogatottak Real Madridja.” Ezt az illúzió rátok is átragasztotta?
Igen, beszélgettünk erről, de mindig világossá tette, hogy amíg a Madrid edzője, maximálisan tiszteletben tartja a klubot, és nem akar semmit sem tenni, ami negatívan hathat rá. Amikor viszont a brazil szövetség, a Real Madrid és ő maga megegyeztek, akkor már ő is megosztotta velünk a rá váró kihívás örömét. Nagyon motivált, és vele együtt mi is azok vagyunk.
Carlo mindent megnyert Európában edzőként, Brazília viszont az elmúlt tíz évben több csalódáson is átesett. Sok szövetségi kapitány próbálta újraépíteni a válogatottat, de eddig senki nem járt sikerrel. Szerinted Carlettónak megvan az ereje és az energiája ahhoz, hogy Brazíliát újra futball-világhatalommá tegye, ami minden címért versenybe szállhat?
Persze, hogy megvan. A célunk, hogy ismét magunk mellé állítsuk a szurkolókat. Carlo mindig elmondta, hogy pályafutása során sok brazil játékost edzett, és imád velünk dolgozni, mert a mi játékstílusunk nagyon közel áll hozzá. A legfontosabb, hogy a brazil közönség újra örömét lelje a válogatott meccseiben. Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.
Brazíliában a 10-es mez Peléé, Neymaré… Nem érzed tehernek?
Nagy felelősség, mert legendák viselték ezt a mezt. Én még csak most kezdem. Mindig elmondom, hogy ez a mez továbbra is Neymaré. Én csak azért viselem, mert sérülések miatt most ő nem tud játszani. De akár 10-es mezben, akár másik számmal a hátamon, mindig készen állok arra, hogy mindent beleadjak Brazíliáért.
Légy őszinte: szerinted ez a brazil válogatott képes lehet megnyerni a világbajnokságot az Egyesült Államokban – ahogy 1994-ben is történt –, vagy inkább lépésről lépésre kell haladni, és most még várni kell?
Mivel Brazíliáról van szó, és a történelmünkről, mindig lehet nagyot álmodni. Kivívtuk az ellenfeleink tiszteletét. Ötszörös világbajnokok vagyunk, még ha az utóbbi években nem is ment jól minden. Mindig van okunk álmodni, mert nagyszerű játékosaink vannak, akik a világ legjobb csapataiban játszanak. Valami még hiányzik, de nem sok, hogy teljesen egy hullámhosszra kerüljünk, és minden jól működjön a pályán. A mesterrel biztosan minden jobban fog menni, és remélem, hogy a világbajnokságra elérjük azt a szintet, amivel a címért is harcolhatunk.
Váltsunk témát, beszéljünk a Real Madridról. A te Madridodról. Hallottam, hogy van egy gyerek méretű Madrid-mezed a spanyolországi otthonodban. Hatéves voltál, amikor már hordtad. Mi a története?
Édesapámtól kaptam, miután a csapatával Németországban járt. Amikor visszatért, átadta nekem a mezt, én pedig onnantól kezdve azonosultam a csapattal, a klubbal, a játékosokkal, a sikereikkel. Sok brazil volt a keretben, majd jött Cristiano. Minden meccset megnéztem, csak hogy lássam őt játszani. Brazíliában a Santos-nak szurkolok, de azóta, hogy Európa felé kacsingattam, a Madridról álmodoztam.
De úgy hallottam, hogy majdnem a Barcelonához szerződtél. Ez igaz?
Igen. Minden készen állt. De aztán édesapám szólt, hogy a Madrid hívott, nekem pedig választanom kell. Számomra könnyű választás volt. Tudtam, hogy mit akarok. Ez volt az álmom. Nem hezitáltam. Most pedig itt vagyok.
Ha édesapád nem szól, most a Barca színeit viselnéd!
(nevet) Jól játszottam a Santosban, a Barca pedig bejelentkezett értem. Mindig mondtam, hogy nagyszerű klub, amelyet tisztelek. De a Madrid volt az álmom. Könnyű döntés volt. Nem várhattam tovább, amikor eljött a pillanat, megfelelően döntöttünk.
A futball szakértői szerint manapság az a labdarúgás egyik problémája, hogy már alig van olyan játékos, aki igazán tud cselezni. Túl nagy a hangsúly a fizikumon, a taktikán, de kevés az egy az egy elleni játék. Te viszont egy négyzetméteren is képes vagy megverni az ellenfeledet. Az, hogy futsallal kezdtél, segít ebben?
Egyértelműen. Ez látszik a játékomon. Imádtam a futsal-pályán játszani. A Madridnál gyakran kerülünk szembe mélyen védekező csapatokkal, ha pedig szűk a terület, a cselezés és a rövid passzok jelentik a legjobb megoldást. Ez pedig futsal. A stílusom az ilyen pillanatokhoz passzol – szűk területek, védők hálója a tizenhatos körül. Minden edző, akivel eddig dolgoztam, kérte tőlem, hogy használjam ezt a képességemet a kompakt védelmek ellen. Ez az egyetlen módja, hogy áttörd őket. A kontra önmagában nem elég. Imádok segíteni ezzel.
A Madrid 2018-ban igazolt le, de a Santosnál maradtál egy évet, mielőtt csatlakoztál 2019-ben, már 18 évesen. Először a Castillánál mutatkoztál be. Zavart ez téged?
Egyáltalán nem. Emlékszem az első meccsemre Valdebebas-ban a Castillával. Nagyszerű gólt lőttem, majd kiállítottak az ünneplés miatt! (nevet) Tudtam, hogy nehéz lesz bekerülni az első csapatba. A Castilla segített, hogy formába lendüljek, és megértsem a klub működésének alapjait. Ez volt a megfelelő lépés.
Aztán jött a bajnoki debütálásod, egy álomszerű pillanat. 91 másodperccel a beállásod után gólt szereztél az Osasuna ellen. A Bernabéu jelentette nyomás nem zavart meg, ekkor kezdődött a szerelmes történeted a madridistákkal.
Felejthetetlen volt. Zidane félrehívott, és azt mondta, hogy le fogom játszani az első meccsemet a Bernabéuban. El sem tudtam képzelni, hogy ez ilyen gyorsan megtörténhet. Egész életemben erről álmodtam, de amikor tényleg megtörtént, nagyon ideges lettem. Casemiro passzolt nekem, én lekezeltem a labdát, cseleztem, majd betaláltam. Tökéletes debütálás volt.
Beszéljünk a BL-debütálásodról, amely a Bernabéuban, a Galatasaray ellen történt. Meglőtted a tökéletes mesterhármasodat: jobbal, ballal és fejjel is betaláltál. Csak Raúl volt fiatalabb nálad, amikor ezt megtette. Ekkor kezdődött el a szerelmes történeted a Bajnokok Ligájával…
Igen. Különleges kapcsolatom van a sorozattal. Mindig imádtam. Elképesztő érzés volt tökéletes mesterhármast lőni a szurkolóink előtt.
Mesélj nekem Zidane-ról. Milyen egy olyan futballegendával dolgozni, mint ő? Egészen fiatal voltál az ő játékospályafutása alatt.
Ő egy normális fickó volt, de rám óriási hatással volt. Csak néztem őt, és közben azon gondolkodtam, hogy „Zidane most hozzám beszél…”. 18 évesen minden új és lenyűgöző volt nekem. Hozzá kellett szoknom ahhoz, illetve fel kellett fognom, hogy ő az edzőm. Sokat beszélgettünk, sokat segített, nagyon szerettem vele dolgozni.
Aztán jött egy másik legenda, Carlo Ancelotti. A kezei alatt nőttél fel, vele együtt nyerted meg a Tizennegyediket, amelyhez hasonló talán soha nem lesz. Mesélj nekem azokról a varázslatos, Bernabéu-beli estékről. Néhány egészen túlvilági volt, neked pedig óriási szereped volt ezekben.
Wow… Emlékszem, hogy kikaptunk a Sheriff ellen a Bernabéuban. Az nagy pofont adott az önbizalmunknak. De aztán elkezdődött az őrület. A PSG elleni párharc volt a kulcs. Szörnyen játszottunk Párizsban, Kylian kései góljával kikaptunk 1-0-ra. Úgy éreztem, hogy kiestünk. Kemény volt a hazaút. De aztán elkezdtünk egyre jobban hinni a sikerben. Az edzésen a hangulat folyamatosan javult. Beléptünk a Bernabéuba, és elhittük. Még amikor Kylian újra betalált, akkor sem adtuk fel. Aztán Karim mesterhármasa mindent megváltoztatott.
A Chelsea elleni negyeddöntőben te mentetted meg a napot…
A Chelsea 3-0-ra ment, dominált. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ezt megfordítjuk. Carletto odahívott, és azt mondta, hogy próbáljak csodát tenni. Aztán Modrić varázslatos passzt osztott ki nekem. Nem is tudom, hogy hogyan látott meg egyáltalán. Tisztán eltaláltam, csodás volt. Egy újabb varázslatos este.
Majd egy újabb epikus fordítás Guardiola City-je ellen…
Az volt a legkeményebb. Életem legjobb napja. És sok madridistának is, hiszen még most is kapok üzeneteket tőlük, amelyekben megköszönik azt a két perc alatt szerzett két gólt. Őrületes volt.
Betaláltál a 90. percben, majd a hangosbemondó adott neked egy lökést…
Igen. 1-1-nél bemondták, hogy 6 perc hosszabbítás van. Az olyan volt nekem, mint egy gól. A Bernabéu megőrült. A City sokkban volt. Azt gondoltam, hogy képes vagyok újra betalálni. És sikerült, egy fejessel. Majdnem megvolt a harmadik is a hosszabbításban, de Ederson védett. Az lett volna minden idők legnagyszerűbb mesterhármasa. Előtte este mondtam édesapámnak, hogy hármat lövök. Ott volt a fejemben ez a gondolat. Totális őrület lett volna.
A 2-1-et jelentő gólnál még úgy is tisztán meg tudtad fejelni a labdát, hogy Marco Asensión megpattant. Hogyan sikerült nem elrontanod?
Annyira rajta voltam a labdán, hogy Asensio érintése sem zavart meg. De szerintem kulcsfontosságú volt az a csúsztatás, mert anélkül lehet, hogy a City védője tisztázott volna. A gólszerzésre koncentráltam, és arra, hogy hosszabbítást harcoljunk ki. Sokat gyakorlom az edzéseken az ilyen fejest, sokszor be is találok belőlük.
Aztán jött a 14. Párizsban, majd a 15. az Etihad elképesztő büntetői és Joselu két varázslatos, Bayern ellen szerzett gólja után, a Wembley-ben lejátszott döntővel. Meg tudod határozni nekem, hogy mi az, ami a Bernabéuban megvan azokon a varázslatos BL-estéken, és ami hiányzik más stadionokból? Mi itt azt mondjuk, hogy elszabadul a pokol, és senki nem tudja megállítani.
Én is kérdezgetem ezt magamtól, és nincs meg a válasz. Ez megmagyarázhatatlan. Csak azok érzik, akik a pályán vagy a lelátókon vannak. Nincsenek szavak arra, hogy mi történik a Bernabéuban azokon az estéken. Mindig azt mondjuk, hogy az utolsó pillanatig kell játszani, és hogy semmi sem lehetetlen. Ez a hit a kulcs. Aztán a csoda megtörténik, a csoda, amely csak a Bernabéuban létezik.
Nem csak Európában vagy a siker kulcsa. A 2023-as kupadöntőben a Cartujában életmentő duplát hoztál össze az Osasuna ellen. Ez több év után maximálisan igazolta a csapatban betöltött pozíciódat.
Azon az estén fontosnak éreztem magam. Amikor a góljaid címet jelentenek a csapatnak, az elképesztő érzés.
Aztán elérkezett az előző idény. Egy varázslatos, öt trófeás év után a 2024/2025-ös egy felejthető idény lett. Sérülések, búcsú az Arsenal ellen, a Barca elleni megsemmisítő vereségek… Gyenge számok. Márciusig jól teljesítettél, a BL-ben csodás gólt szereztél az Atléti ellen a Bernabéuban. De onnantól kezdve nagyon visszaestél, igazából már nem is hasonlítottál önmagadra. Néha elfelejtjük, hogy a futballista is ember. Úgy tűnt, hogy nem vagy jól. Emlékszem a Barca elleni első félidődre a Király-kupa sevillai döntőjében. Csodálkoztam, hogy mi lehet a baj. Nem voltál önmagad. Mi történt veled akkor, ami úgy tűnik, mostanra már a múlt?
Egy igazán nehéz időszakon mentem át. Nem beszéltem másokkal. Nem tudta senki, hogy min megyek keresztül. Nem voltam rendben fizikálisan és mentálisan sem. Kemény volt. De Istennek, a családomnak és Ancelotti mesternek hála átvészeltem. Megmondta nekem, hogy nem állok készen a játékra, pihenjek. Mindig kértem, hogy játszhassak, de tudta, hogy először emberként kell meggyógyulnom. Ez nagyon sokat jelentett nekem. Carlo, a fia, Davide, a stáb, a családom, mindannyian segítettek nekem. Most jól vagyok. Boldogan, motiváltan, készen egy nagyszerű idényre.
Az életben jó, ha elfogadod, hogy néha szenvedned kell ahhoz, hogy értékelni tudd, amid akkor van, ha minden jól megy. Látszik a mosolyodból, hogy felszabadult vagy, és élvezni akarod a játékot.
Igaz, hogy most teljesen más ember vagyok. Más gondolkodásmóddal, más lelkesedéssel, érettebben állok ki. Remekül érzem magam, biztos vagyok benne, hogy ez az idény mindenkinek jobb lesz, nekem és a csapatnak is.
Beszéljünk arról, hogy mi történt a nyáron. Sokan úgy gondolták, hogy távozni fogsz. A szurkolók azt találgatták, hogy hová igazolsz. De sosem nyitottad ki ezt a kaput. Maradni akartál. És maradtál. 2028-ig szerződésed van…
Minden nyár ugyanolyan, az emberek a távozásomról beszélnek. Persze, vannak ajánlatok, de én mindig azt mondtam a klubnak, hogy itt akarok sikereket elérni. Két BL-t már nyertem, de még többet akarok. Amíg a Madrid akar engem, itt leszek. Ha valaha is azt mondják, hogy találjak magamnak másik csapatot, meg fogom érteni. De ez nem történt meg. Mindig támogattak, még a legrosszabb pillanataimban is.
24 éves vagy. Tudod, hogy ki érkezett meg ennyi idősen a Real Madridba, ahol megismételhetetlen karriert futott be? Cristiano Ronaldo.
Ez a tökéletes kor a fejlődésre. Már 13 trófeám van, ami őrület. A Madridnál folyamatos a győzelmi kényszer. Ez arra sarkallja az embert, hogy minden egyes nap jobbá váljon. Nekem ez tetszik, mivel így mindig fejlődhetek, nem ragadok meg egy szinten. És ha csak a fejlődésre gondolsz, nem arra, hogy mit értél már el a múltban, az teljesen normális. Ez a Madrid. Újra és újra nyernünk kell.
Ebben az idényben a lehető legtöbbet kihoztad a rendelkezésedre álló játékidőből, a bal szélen, a természetes posztodon. Hogy győzted meg Xabit, hogy visszarakjon erre a posztra, ahol a legjobban kamatoztathatod a tehetségedet, a játékodat?
Amikor megérkezett az edző, felhívott, hogy beszéljünk, és elmondta, hogy tudja, hogy szeretek a bal oldalon játszani, de más posztokon is szüksége lesz rám. Mondtam, hogy rendben, azért vagyok itt, hogy segítsem a csapatot. Mindenki tudja, hogy a bal oldal a kedvencem, sokkal jobb vagyok azon a szélen, de mindig készen állok a jobb oldalon vagy kilencesként is pályára lépni. Ezt neki is elmondtam. Eddig csak a bal oldalra rakott, én pedig elégedett vagyok a játékperceimmel. Jól játszom, de persze többet szeretnék. Fejlődési szakaszban vagyok, egyre jobb leszek, boldog vagyok. Mindig egyre jobban teljesítek.
Tiszteletben kell tartani az edző döntéseit. Ha a kezdőben vagy, 100%-ot kell nyújtanod. De ha csere vagy, akkor is ugyanez a helyzet. Én így gondolkodom. Ha 20 percre jövök be, akkor ezen idő alatt adok bele mindent. Ez jó képet fest rólam, és jót tesz a csapatnak is. Szeretném a lehető legtöbbet kihozni azokból a percekből, amelyeket ebben a mezben tölthetek.
Hamarosan El Clásico a Bernabéuban. Az előző idényben 4-0-ra kikaptatok a Barcától. Van rá esély, hogy visszavágtok azért a meccsért? A szurkolók aggódnak, mivel a csapat már jó ideje nem tudta megverni a riválisát.
Felejtsük el azt az idényt. Tudjuk, hogy hogy nem voltunk jó formában, különösen a Clásicókon. Nem éreztük jól magunkat ellenük. Igaz, hogy előtte mind a négy Clásicót megnyertük, de azt el kell ismernünk, hogy most jobbak, jobb csapatuk van, sokkal nagyobb önbizalommal. De nekünk is nagyszerű csapatunk van. Nehéz mérkőzés lesz, de a Bernabéuban játszunk, a saját szurkolóink előtt, meg kell mutatnunk, hogy mire vagyunk képesek, mindent alaposan meg kell terveznünk ahhoz, hogy legyőzzük őket, bármi áron. Hazai pályán leszünk.
El tudod képzelni, hogy a te góloddal győzitek le a Barcelonát 26-án?
Amikor valaki a Real Madridhoz igazol, arról álmodik, hogy megnyerni a BL-t, és győztes gólt lő a Barcelona ellen. Szóval remélem, így lesz.
Egyetérthetünk abban, hogy ami a Metropolitanóban történt a derbin, többször nem fordulhat elő.
Igen. Ez nem történhet meg újra, és nem is fog. Szörnyű nap volt számunkra, de nem lesz még egy ilyen. 5-2-re veszítettünk, nem vagyok hülye, erre nincs mit mondani.
Mbappé elképesztő ebben az idényben. Kezdi megidézni Cristiano Ronaldót. Annyira jó, mint amennyire látszik?
Igen. Igazából remekül működünk együtt, nagyon jó. Imádok vele játszani. Elképesztően gyors. Minden egyes nappal egyre gyorsabb lesz és egyre jobb a befejezésekben. Ő egy fenomén. Örülök, hogy a csapatunkban van.
A BL-től függetlenül, gondolod, hogy van esélye megnyerni a 2026-os Aranylabdát?
Persze, ha így folytatja és ilyen sok gólt szerez. A címek is fontosak. Értelmezni kell ezt a kritériumot, mert néha alkalmazzák, néha nem.
Tavaly Vini érdemelte meg, ebben az idényben úgy tűnt, hogy elveszik a győzelmet Dembelétől. Nem teljesen tiszta, hogy mi a legfontosabb.
Nos, nehéz erről a díjról beszélni, és nem is igazán szeretnék. Ha azé az emberé, aki az adott idényben a legjobb volt, akkor egyértelmű, hogy igazságos döntés született a jelenlegi esetben. Én is Dembelére szavaztam volna.
Mesélj „apádról”. Nem Ericről beszélek, aki egyébként nagyszerű apa. Hanem Luka Modrićra utalok, akit tiszteletből, és azért, amilyen kapcsolatban voltál vele a pályán és azon kívül, így hívtál. 40 éves, de szárnyal a Milanban.
Luka mentalitása elképesztő. Számomra csodásak voltak a vele töltött évek, az, hogy tőle tanulhattam, és élvezhettem egy ilyen kvalitású játékos társaságát. Mindig szerettem nézni, ahogy játszik, de amikor körülötte voltam, az öltözőn osztoztunk, még inkább lenyűgözött. Nagyon jó. Mindent jól csinál. 40 éves, és még mindig magas szinten játszik, igazán lenyűgöző.
Ennyi volt az interjú, barátom. 24 éves vagy, valószínűleg új álmokkal, kihívásokkal. Mit remélsz 2026-tól?
Újra mindent meg akarok nyerni a Madriddal. Egy újabb BL-cím csodás lenne. És persze arról álmodom, hogy megnyerem a világbajnokságot Brazíliával.
Sok szerencsét, és élvezd újra a focit, bajnok!
